Mi az a multitasking?
A számítástechnika egy bizonyos, nem is olyan távoli múltjában, úgy működtek a programok, hogy egyszerre mindig csak egy futhatott. Ez alatt azt kell érteni, hogy ha egy másikat szerettünk volna használni, akkor az aktuálisban el kellett mentenünk mindent, ki kellett belőle lépnünk és el kellett indítanunk a másikat, ahol meg kellett nyitnunk, amit szerettünk volna használni. Képzeljük el, hogy ebben a világban milyen lehetett egy telefonszámot átmásolni az email programból a naptár programba? Problémás.
A problémára megszületett a korszak megoldása, ami multitasking néven került be a köztudatba. Ez előző példánkat alapul véve, itt már egyszerre futhatott a levelező és a naptár program és egy egyszerű “task váltással” tudtunk egyikből a másikba lépni. Ez egy abszolút megoldás volt. Azaz a két program ténylegesen egyszerre futott, mindkettőnek megvolt a saját kibérelt processzor ideje és memória területe. Ebből következik ennek a megoldásnak a hátránya is, ha sok programunk fut egyszerre, azok sok erőforrást használnak, sok áramot fagyasztanak.
A mai operációs rendszerek mind így működnek, hisz a gépek erősek, a hálózati áram nem fogy el, és még a laptopokban is erőművek dolgoznak, meglehetősen nagy és nehéz akkumulátoroktól táplálva. Ezt így szépen megszoktuk.
Mi az én problémám? A mai okos telefonok már olyasmiket csinálnak, mint egy számítógép, de nem azok! Az emberek elmennek a lényeg mellett, mikor a kezükbe vesznek egy Apple telefont és azt mondják, hogy azon nincs is multitasking. Az Apple felismerte, hogy ennek a szónak ereje van, így használja, de valójában tényleg nem multitasking az, amit csinálnak. De a baj nem az, hogy az Apple annak hív valamit, ami nem az, hanem, hogy az embereknek nem azt akarják, ami kell nekik, hanem valamit, ami egy más környezetben egy hasonló problémára volt a megoldás.
Azzal kezdtem, hogy a multitasking egy megoldás egy problémára, úgy, ahogy a vonat megoldás két nagyváros közötti utazásra. A utasszállító repülőgép megoldás ugyanerre? Naná, de nyilván nem áll meg minden útba eső városban, viszont cserébe gyorsabb! Képzeljünk már el valakit, aki ül egy repülőn és azon sopánkodik, hogy “hát, jó-jó, de ez nem vonat, nem tudok leszállni félúton”.
Amit az Apple multitaskingnak nevez, az megoldás az eredeti problémára, és igazodik a telefonok erőforrás korlátaihoz. Mi a hátrány? Hogy a legtöbb dolog nem fog a háttérben folyamatosan futni, csak a zene, a helymeghatározás, push üzenetek fogadása, stb. Akinek ez nem elég, az pont olyan, mint aki a repülőn a vonat után sopánkodik.
Az egész média bullshit, a cikkekkel, hogy “höhö az iOS multitasking nem is igazi multitasking…” egy baromság! Naná, hogy nem az, ahogy a repülőgép sem vonat, FU! De ez így van jól!
Update: Eszembe jutott egy jó hasonlat: Van mondjuk egy betegség, amire kitalálnak egy gyógymódot és elnevezik X terápiának. Az emberek megtanulják, hogy X terápiával kezelik ezt a betegséget, sokan meggyógyulnak. Aztán jön valaki és azt mondja, hogy neki van egy másik megoldása. Az emberek szkeptikusak, ez nem az X terápia ez valami más… A valaki gondol egyet és azt mondja, ez is olyan, mint az X terápia és sokaknak ez elég, és használják és meggyógyulnak. Viszont mindig lesznek olyanok, akik azt fogják hangoztatni, hogy ez nem is igazi X terápia… de nem mindegy? A többség számára nincs különbség, mert mindkettőtől meggyógyulnak.
Szarrágók meg mindig lesznek, haters gonna hate!
) használata meta-billentyűként“.
