Szerethet annyira az ember, hogy féljenek tőle? Hogy féljenek, ennyire nem tudják viszont szeretni? Működhet ez a világ úgy, hogy a szeretet is lehet akadály?

A szeretetre mindig úgy godoltam, mint a dolgok megoldása. Ha valakik szeretik egymást, akkor minden rendben. Szerethet valaki engem annyira, hogy nem akar megbántani azzal, hogy esetleg nem szeret eléggé? Ez hangozhat erőltetettnek, meg túlvariált gondolatnak, de nem az.
Csak moziba hívtam, nem titkolom, hogy vonzódom hozzá. Görcsös lennék, nagyon akarnám?

Hetek telnek el, hetek a munkával, a tanulással, az élet apró dolgaival, mígnem egyszer csak újra felvillan a láng az egyik sötét sarokban. És máris lángokban áll az életem, legalábbis ezt hiszem. Ez lehet az. Ezt látják meg bennem, a lángot, ami nincs is, csak én hiszem. A lángtól félnek, hogy megégetem őket.

Naív vagyok. Egyszerű, és úgy látom a világot, ahogy magát mutatja. Látom a szépségeit, a szőke, a vörös a barna gyöngyszemeit, ahogy gurulnak ide oda, körülöttem, egy karnyújtásnyira. Vágyom a szépet. Az szép, ami önmagától szép, ha ránézel érzed, és visszanéz. Mikor nem te látod szépnek, hanem a szép lát téged, annak ami vagy, és veled, kézenfogva… szép, tökéletes.

Ne félj, hogy nem tudsz boldoggá tenni, az tesz azzá, hogy boldoggá tehetlek! Ettől lehetsz te is boldog, te döntesz…

Napok óta érlelődik bennem ez a téma. Pontosan azóta, mióta láttam otthon a TV-ben a beharangozó reklámot. Egyszerű gyerek lévén azonnal felmerült bennem a kérdés, hogy vajon miért adna a Szerencsejáték Rt. egy játékának ilyen nevet, ami számomra egy különösan negatív töltéssel bíró szó. Látván a kis angyalkát, meg felhőcskét, kész röhej volt az egész. Másnap a Lehel téri metróban találtam is egy szórólapot, ami a játékról szólt. De a névvel kapcsolatban nem sokat tudtam meg… csupán egy fénykép erejéig volt hasznomra. Az oldalsó kép az angyalkás logó a borítójáról.
Na de ez így már mégsem járja, irány a net és levadásztam a következő néhány bejegyzést, melyek végre megvilágtották a kifejezés kettősségét:

Részlet a Magyar-magyar cserkész szlengszótár-ból:
puttó: gyenge, ócska, béna ld.: csíra, csirke, gagyi,
gagyimpex, gány, gyoha, harmatos, hicomat, kopi, kopirájt, kopter, nyomi, piskóta, puruttya, rütyveteg, tré, zsemle

Részlet a Vámossy féle Az építészeti kultúra Magyarországon c. kötetből:
puttó: gyermekangyal

Részlet a BÁV Rt. aukciós oldalának Művészeti kisszótár részéből:
puttó: (amorette) meztelen gyermekalak, a reneszánsz és a klasszicizmus idején kedvelt motívum

Nos, ezek után már csak találgatni tudok, hogy vajon a angyalka hogy került át a cserkész szlengbe béna jelentéssel, de abban biztos vagyok, hogy sokunknak jut előbb eszébe a szleng jelentés manapság, mint az építészeti motívum. Azt meg már meg se merem kérdezni, hogy: aki kopirájt, az miért hicomat?!

A szentjánosbogarak sírja
Grave of the Fireflies

Seita: September 21, 1945… that was the night I died.

Nem találom a szavakat… csak tudom, hogy most erről írnom kell, különben nem tudja elviselni a lelkem.
Buzgón vetettem bele magam a héten, Hayao Miyazaki mesteri rajzfilmjeinek keresésébe. Eközben bukkantam a fenti rajzfilmre, melyet Isao Takahata rendezett. Nem gondoltam, hogy ekkora megdöbbenésben lesz részem.
A film bűbályos, és tragikus egyben, fenntartva ezt a kettősséget az utolsó pillanatig, olyannyira, hogy az ember szinte szétszakad a mély ellentétek őrlésében. Megismerhetjük benne az általunk ismert történelem egy részének a másik oldalát.
A mellékelt kép a két főszereplő gyermeket ábrázolja, valamint a Chicago Sun-Times értékelését a filmről, ami így hangzik: “a legnagyobb háborús filmek közt a helye”. Ez a film (szándékosan nem a rajzfilm szót használom, ez annál sokkal több) nem gyerekeknek készült. Azokért létezik, akik fogékonyak rá, hogy lelkük hárfáját e virtuóz mű gondjaira bizzák, és áhítattal adózzanak a felhangzó könnyes dallamoknak.
Csak érzékeny embereknek ajánlom, ők érteni fogják, amit nem tudtam szavakban kifejezni.

Fekszem az ágyamban, alszom az igazak legszebb álmát. Jé, megjöttek a szobatársaim, beszélgetnek… velem beszélgetnek… fordulok… beszélgetnek tovább velem… válaszolok… sőt, kérdezek… válaszolnak, azt mondják “hajnal 5″… és akkor jött a kérdés:

Komolyan, ez volt ma a nap kérdése, én meg már ülök is a gép előtt, és írom a postot. Na de mindegy. A lényeg, hogy ezt nem lehet így szavakba önteni. Az az érzés, mikor rájössz, hogy ez már nem álom, hanem ébren vagy, és elkezd érdekelni, hogy vajon miért???
Még egy korty meggy, aztán “Jóéjt!”

18:40 – IB025
“Még 5 perc, gyorsan… futnom kell…”

A történet úgy kezdődött, hogy “szerencsésen” megbuktam a DP és az MI zárthelyiken is. Jó, semmi para, majd pótZH-n. Aha, és akkor jött a fincsi, mikor kiderült, hogy egy időpontba tették. Verziók kavarognak az agyban. Bemegyek DP-re, az megy, ügyes vagyok klasszul meglesz. De MI-re is be kellene menni, már lassan csináljuk a házit, meg kéne csinálni a ZHt. Jött egy ötlet:
Az MI ZH az csak egy óra (később aztán csak fél óráig írtam 18:15-18:45-ig), második csoportban vagyok, akkor előbb kezdem a DP-t (17:00) és átmegyek MI-re. Levelek elmentek az oktatóknak, várok.
No a DP-sek bekavartak, nem kezdhetik előbb a ZH-t, de én kezhetem később, és írhatom tovább (aha, 19:05-20:15-ig írtam, ami barátok közt is 20 perccel kevesebb), na ok, köszi, levél az MI oktatónak, lehetek-e az első csoportban, válasz: “rendben”.

5 perccel később: kirontottam az I épület főbejáratán és rohanni
kezdtem. Volt 15 percem, hogy megtegyem a mellékelt kis térképen
pirossal jelölt utat a KA51 terembe. Akik ismerik a környéket tudják, ez sétálva nem lehetséges, futnom kellett. Szövetkabát, oldaltáska, 3^oC, latyak. A feladat adott, a környezet ideális, az ágens intelligens, run()!
19:00 – KA51: “Huh, kérem a feladatlapot…” [lihegés, vörös a fej] Tanár úr értetlenül néz rám. “El akarja vinni?”
20:10 – KA51: “Hát még van 5 percük, mennünk kell, mert már ránk szóltak a takarítónők is.” -szól a magasabb ügyelő. “Hát ez csodás, állás: 7/8, na mindegy legalább ezt fejezzük be.”

A ZH-kat megírtam, remélem jók lesznek, és hogy nem fáztam meg. Futás közben próbára tettem a torkom.
Egyik esetben sem használhattam ki a teljes időt, de ez nem lehet akadály. Jövő hét közepe erdményhirdetés.

Ennek a kalandnak is vége, sikerült a tervünk… szólt elégedetten Apa.

Bloody Gloomy Bear Standing

Ma két ZH-t fogok írni. Az egyiket 18:00-19:00-ig az IB025-ben, a másikat 19:00-21:00-ig a KA51-ben. Majd meglátjuk hogy tudok futni.
12 órát aludtam, miután tegnap 38 óra ébrenlét, 9 és fél óra munka, egy Reszortgyűlés, egy RVT és 19 óra proto programozás után már csak az jutott, hogy a SzAr eredmény még nincs kinn az I épüetben, és Közgáz2n megint meghúztak (pedig a mindenhatóra mondom, most még értettem is, amit írok arra a nyavajás lapra!), talán legközelebb tippelnem kellene.

Lényeg a lényeg: ma reggel blogolvasgatás közben bukkantam egy linkre a Homáron, aminek következménye az oldalt látható medve megrendelése lett. Ennek alkalmából felavattam végre a VISA-m, és várom, hogy X időn belül megérkezzen haza.
A színe ne tévesszen meg senkit, ami rózsaszín az lányos ugyan, de ami rózsaszín és véres az már nem, mint az közismert.

A megérkezéséről, és a keresztelőről lesznek majd fotók itt…

Nem tudom már sokáig ébren. Egész éjjel JAVA-ztam, és még a közgáz se sikerült…

Ma voltam dolgozni, azt hittem nincs rosszabb, mikor nem tudod hol a vége a projektnek. De van! Mikor már dereng, mert látszanak a körvonalai, hogy szögesdrót, meg vérszomjas trollok, akik rádfröcskölik a fülzsírjukat. De menni kell, menni kell. Közben lab4, meg MI, meg DP, de másfél hét múlva már sokkal jobb lesz… érzem. Addig meg majd kibírom valahogy

Szerda. Délután 4 óra. Megszólal a kis hang a fejemben: “egeret kell venni”…

Ki is néztem magamnak valamit, egy helyet, ahol még nem jártam, ott bizti van egér, komoly helynek látszik. 86-os, lépcső, park, vár, park és már ott is voltam (ez kb másfél óra volt, de találtam egy helyet, ami kiváló egy esti sétálós randihoz).

Betérek az üzeltbe:
“Egeret 6000 és 10000 között, IntelliMouse vagy komolyabb Logitech.” Srác néz excel tábla, hoz 3 egeret.
“Ezek itt olyan 3-4000 forintba kerülnek.” (Film szakad, haj kitép, fókusz… nyugodtság…)
“Nem, valami komolyabbra gondoltam.” Srác scan polc, hoz valamit, felejtős, aztán meglátom a Cordless Click! Plus-t a polcon, hejjj
“Az mennyi?” – “Ööööö…” Nos negyed óra múlva, a boltvezető közli velünk, hogy nem tudja, de olyan 11000 Ft. Hú tényleg? “Viszlát!”, és kössz a nagy semmit. Mondanom sem kell, a szervezetlenség kis anarchista ördöge megint felkúszott az agyamig, de mosolyog és integet. Ezért jöttem el a Déliig. Nos hazafelé megálltam még egy-két helyen, és a kolitól két sarokra lévő boltban végül találtam is egy olyan példányt, mely végül is megfelelt.

Az LX7 nem nagy egér, egy közepesebb tenyérre van tervezve, külsőre tetszetős, szép fényes, az oldalán gumicsík. Jobb és balkezeseknek is jó, teljesen szimmetrikus. A hozzá adott piciny rádió riszíver pont jól passzol a billentyűzetbe, boldog vagyok. Az egérrel jönnek a szokásos drájvercuccok, meg PS/2 átalakító. Az igazán meggyőző dolgok számomra az akkumerültség jelző apró kis led volt, illetve az egygombos reset (nem kell a riszíverrel együtt nyomni, csak új csatornát választ és kész), valamint a STAND BY gomb! Ezt az egeret ki lehet kapcsolni, sőt mikor él nem világít ronda piros fénnyel. Egyszerűen fantasztikus, ilyen használat mellett garantálják a 8 hónapot egy elemmel. Erre vártam már mióta!

A héten – hosszú kihagyás után – háromszor is voltam moziban. Ennek ellenére csak két filmet láttam, nevezetesen a DOOM-ot (kétszer) és a Grimm-et.

Nem szeretnék ide komolyabb kritikát írni, de elmondhatom, hogy mindkét film kiváló kikapcsolódás, és rendelkeznek azzal a különlegességgel, hogy van elejük meg végük.

Hogy ez mit is jelent számomra? Hát, hogy moziból kijövet nem kezdek el agyalni, hogy vajon mi volt a történet előtt, és mi lesz utána. Azaz a film leköt arra a pár órára, de kijövet nem ezen töröd a fejed. Persze ez egyed filmek esetében jó pont, hiszen terveznek folytatást, mégis e két film esetében sikerült egy zavartalanul kerek történetet összehozni.

Az elmúlt hetekben többször is hallottam, hogy a Doom az rossz, hogy a sztori silány. Sosem hiszek az ilyen véleményeknek, tapasztalat, hogy a többség filmkritikusnak képzei magát, és azért ül be egy filmre, hogy ha valami bakit talál benne, jól lealázza. Szerintem ez egy idióta magatartás, élvezni kell a filmet, beülni és a hatása alá kerülni. Ennek egyik gyakorlati előnye, hogy az ember jó szájízzel távozik a moziból (a legtöbb esetben), és nem úgy, hogy “na ezt hogy eltolták”.

A Grimm egy kicsit más tészta, arról híreket se lehetett nagyon hallani (legalábbis engem elkerültek), és az első 10-20 perc után ugyan világossá válik, mi is fig kisülni a történetből bonyodalom gyanánt, de addig elég vontatott és uncsi a sztori. Később persze, mint az sejthető beindul, jellemek csapnak össze és formálódnak a teher alatt, és végül… de hát mindenki menjen csak el és nézze meg.

Jó mozizást!