Kezdődött azzal, hogy valami ocsmány idő volt reggel. Szitált valami eső, borult volt az ég, és mivel szorongat a határidő korán be kellett jönnöm dolgozni.

Beértem és belefogtam a kis rendszeres dolgomba, folytattam a projektet. Dél körül aztán, mivel se nekem, se Szabinak nem volt rendelve ebéd, úgy döntöttünk leugrunk az Ágika nevű szemközti kis kifőzdébe. Mint eddig majd minden nap végigjártam a szobákat és megkérdezgettem, ki mit kér, végül egy gyönyörű kis lista jött ki, cirka hat főétellel, meg vagy 30 palacsintával. Lementünk végigálltuk a sor, kikértünk szépen mindent, aztán kiderült, nincs nálunk elég pénz, és a cékla is elfogyott, pedig többen kértek. Jó, sebaj, majd visszajövök mindjárt a maradék pénzzel, ha begyűjtöttem az emberektől.

Feljöttünk, kipakoltuk a cuccot, kiszámolgattam ki mennyivel tartozik és nekiálltam behajtani. Ekkor jött egy kedves kis jelenet: az egyik munkatársam épphogy nem küldött el a fenébe, hogy miért nem ér rá nekem elkérni a pénzt kaja után, ő most épp eszik… grrrrrr… Megjegyzem azt a kaját, amiért az előbb álltuk végig a sort!!! Közben egyesek rájöttek, hogy akkor, ha már úgyis lemegyek, kéne még ez-az nekik is. Szóval rendesen felhúztam magam, és kifelé menet jól bevágtam magam mögött az ajtót. Lenn még mindig szitált az eső… talán még jobban mint reggel. Természetesen az utcába tévedő emberek mind az Ágikába mentek, reménykedtem, hogy azért nem az ajtón kívül lesz a sor vége. Hát nem… pont az ajtóban volt. Kivártam, lerendeztem mindent, és fél egykor már vissza is értem. Összegyűjtögettem a maradék pénzt, és megfogadtam, hogy egyhamar nem fogok lemenni megint kajáért!

A minap találtam egy pár cikket a hivatalos Honda oldalon a motoromról, de hát japánul volt az egész. Gondoltam sebaj, volt ez már így orosz és más oldalakkal is, majd az AltaVista, meg a Babelfish segít. Gondoltam én. Sehogy nem volt hajlandó lefordítani. Nagyot csalódtam ekkor a Bábelhalban, Duglas Adams forog a sírjában, de sebaj, keressünk valami mást.

A Google az “online translator” kifejezés első találatai között kidobta a Lingót. Ekkor már egy ideje egy kisebb darab szöveggel kisérleteztem, és a Lingón egy szép nagy szövegdoboz fogadott. Bemásoltam, beállítottam a nyelveket (japán-angol), és elsőre majdnem töléletes fordítást adott. Egy-két kifejezés japánul maradt, de műszaki szakszöveg esetén ez teljes mértékben elfogadható, főleg hogy általános célú fordító, és nekem csak a szöveg lényege kellett. Sikeremen felbuzdulva megtaláltam a program azon részét is, ahol a weboldal címét kell megadni, és akkor az egész oldalt lefordítja.

Végül is tökéletes szolgálatot tett, és arra gondoltam megérdemel pár jó szót, és egy kis reklámot. Az 1998-ban alapított WorldLingo egyébként fordítással, és lokalizációval foklalkozik, céljuk, hogy a különböző nemzetiségű emberek hatékonyan, nyelvi nehézségek nélkül dolgozhassanak együtt. Állításuk szerint titkuk abban rejlik, hogy átvállalják a fordítással járó munkát, és ezzel különösen sok időt sprórolnak meg az ügyfeleiknek. Mindezt a különböző szakterületekre (aerodinamika, orvostudomány, vallás, stb.) specifkált szolgáltatásaik keretein belül,melyek gondolom nem olcsóak, ám hála istennek az online fordítójuk az (ingyenes), szóval használja csak bátran mindneki!

A mai nap az Szglab5 tárgyam szempontjából igencsak jól sikerült. Reggel, miután egész vasárnap kódoltam a házit, bevittem leadni. Még ott óra előtt előjött egy hiba, amit gyorsan kijavítottam, és vártam, hogy rám kerüljön a sor. Várakozás közben rápillantottam az Adatb rész eredményeire, hogy számolgassam, hanyas leszek, ezzel, vagy azzal a jeggyel, amit itt kapok, és meglepetésemre, megváltozott a jegy, amit a PHP részre kaptam. A mérésvezető megvédte a munkám, és felhúzta ötösre, juppijééé! (1) Győzött az igazság!

Közben én következtem, bemutattam a (mint az később kiderült, memory leak-es”) programomat, tetszett a labvezérnek, 5-ös, minusz egy jegy, mert ugye csúsztam. Juppijééé! (2)

Már csak az XSQL eredmény kellett. Estére ez is meglett, 5-öst kaptam rá, minden feladat, amit megcsináltam maximum pontot kapott, és még plusz pontot is kaptam a szép külalakra. Juppijéé! (3)

A fentiek alapján elmondhatom, hogy ezek után már nem rajtam múlik, és ha minden jól megy, akkor a zsebemben tudhatok 3 kreditet, ráadásul ezt a tárgyat egyenesen hallgatom, ellentétben a halom Isten tudja hanyadik keresztemmel. De azok is sorra kerülnek majd egyhamar!

Néhány link az Szglab5-ös adatb házijaim eredményeire: PHP, XSQL.

4. 21. péntek
Pénteken már alig fértem a bőrömbe. Tudtam, hogy másnap megyünk motort nézni (talán venni). Hazaértem olyan 9 körül és a nagy éhségre való tekintettel bevágtam egy tányér székely káposztát. Apukám vett még újságot, és nézegettünk mást is, de én már tudtam, egy hete a szegedi Bros-ról álmodom, nem fog engem semmi eltéríteni. Éjjel még megnéztem ezt-azt, aztán elaludtam.

4. 22. szombat
Eljött a nagy nap, fél 10-re beszéltük meg a sráccal a szegedi Praktiker parkolójába. Mikor odaértünk, éreztem valami nincs rendben. A tegnapi káposzta adott a gyomromnak, rohantam a mosdóba. Hogy lesz ebből motorozás? Aztán megérkezett a motor, gyönyörű volt, a hangja, a színe, a formája, minden. Apukám kipróbálta, én a Gáborral beszélgettem, még nem éreztem jól magam, így nem próbáltam ki. Végül is megegyeztünk és elindultunk hozzá, hogy megírjuk a papírokat. Egy óra múlva már apát követtem anyával kifelé a városból. Úgy beszéltük meg, Szeged határáig ő megy, aztán cserélünk. Addigra hála istennek a gyomrom is megnyugodott. Felszálltam… régi érzés fogott el, mikor a Kawasakival tanultam, kicsit hasalni kell, de nagyon kényelmes. Megszokott indítás, lefullad. Kicsit lassabban kell a kuplungot engedni, így más ment, feldübörgött lattam a 400cc V2, és elindultunk, 2-es, 3-as, 90!!! Ordítani lett volna kedvem, olyan jó volt, úgy húzott, mint az állat. Percek alatt átértékelődött bennem az eddigi motoros életem, egy guruló csodán ültem, és azt csináltam, amit én akartam. Kezes bárányként simult a kezembe. Az első 10-20 km-t végigujjongtam, minden gyorsítás, minden váltás élmény volt, csodálatos percek voltak. Aztán előztünk, négyesbe vissza, meghúztam a gázt és ment, nem kell többet hasalva erőlködni egy előzésen. Fantasztikus volt. Hazafelé bementünk a kecskeméti Auchanba és vettünk ebédet, majd hazagurultunk, ebéd után pedig elmentünk még egy körre. Kimentünk Helvéciára a Barbiékhoz. Két éve nem láttam már őket, jó volt újra találkozni velük. Belehajtottam 180 km-t a motorba, és nehéz szívvel beálltam a szín alá, hogy egy hétre magára hagyjam, de hogy minden hétvégén otthon leszek, az már tuti!

A motorokról van itt néháy kép.

4. 18. kedd
Ez a hét gyorsan elszaladt, és mindenféle érdekes történt. Kedden reggel megjött az Imation magyarországi képviseletétől a levél, hogy beszerezhető a Wristband, méghozzá a Demand 2000 cégtől. Megnéztem az árlistájukat, benne volt, 256 MB-os, és hogy telefonon érdeklődni kell, mert nincs a kisker üzletben. Felhívtam őket, és megrendeltem, mondták másnapra meglesz.

4. 19. szerda
Szerdán bementem korán dolgozni, megint varázsolni kellett, és rájöttem, hogy a nyuszit a kalap rossz végén próbáltam kihúzni… egy darabig. Mikor viszont jó irányba indultam el, majdnem tökéletes megoldást sikerült csinálni. Hmm… mondtam már, hogy utálom az Internet Explorert? De a nap, rájöttem, még csak ekkor kezdődött. Hazafelé 4-es buszra szálltam, és elmentem az Demand-be. Már vártak, a főnök meg is jegyezte, engem nem felejt el, én vagyok az első aki ilyesmit vett. Nagyon jó ez a kis cucc, kényelmes, gyors és szép kék. A gum, amiből készült elég büdös, de ez már nem is nagyon réződik. Itthon bedugtam az iMac-be, és elneveztem Aoi-Hebi-nek, ez netes fordítgatásom eredménye, a japán “kék” és “kígyó” szavak összetételéből. A koliban találkoztam Békával meg az unokahugával Kittivel, és úgy döntöttem elmegyek velük moziba. A Jégkorszak 2-t néztük, én vettem a jegyeket, és előttem egy páros épp lemondott 3 foglalt helyet a 9. sor szélén. Máshol csak az első sorban volt hely, szóval ez elég nagy mák volt. Vettünk kukoricát, meg löttyöt és beültünk. Nagyjából ugyanolyan volt, mint az első rész, más történet, vicces mókus, idióta lajhár. Emberek viszont ebben a sztoriban nem voltak. Volt ellenben szerelmi szál, és figyelmetlen mozigépész. A film közepénél egyszercsak kifutott a szalag, és jó sötét lett. Elfelejtettek szalagot váltani, és kb tíz percig néztük a nagy semmit, de nem zavart, inkább érdekes volt. A film után hazasétáltunk, nagyon jó idő volt. Otthon még elolvastam az 5-ös mérés házi feladat mintát, és felhúztam az órát reggel 7-re.

4. 20. csütörtök
Csütörtök reggel úgy ébredtem, hogy megpróbálom, de lehet nem fog menni. Tervezgettem, rajzolgattam és 3 óra után azt vettem észre, hogy egyre jobban áll össze a dolog. A mérőtársam benézett valamikor, mákos kislány, az a szerencséje, hogy paramétereiben különbözik csak a házink. Egy soros adót kellett leprogramoznom. Miután az így megtervezett kapcsolást betöltjük a FPGA chipbe ez gombnyomásra a számítógép soros portjára írkál. Fél órával a mérés előtt úgy álltam, hogy elvileg működnie kell, de az enyém nem akart fordulni, megfürödtem, odaültem, kijavítottam ment. Ok, irány a labor. Az első sokk, hol van az a file, amivel a lábakra osztjuk a kimeneteket, hát az nincs. Kb 2 óra alatt összevadásztam, és meg is csináltam. A harmadik óra végére a soros portra okádta a megfelelő szöveget a cucc, a kapcsolók működtek, megcsináltuk a másikat is, és végül egy 5-össel és egy 3-assal távoztunk. Mérés 5 egy délelőtt alatt, tudok valamit. Este elmentünk gyrost enni, és kaptam egy nagyon csípőset, de finom volt. Estére már nagyon fáradt voltam, Samurai Champoloo, Kingdom Hospital, és úgy aludtam, mint a tej.

Újabb mozgalmas hétvége áll mögöttem!

Szombaton feljöttek értem kocsival, és kb 3 táskányi cuccot, meg a téli ruhákat hazavittem. Már ideje volt, alig fértem tőlük. Otthon felélénkült bennem motorvásárlás témája, és vettünk néhány újságot meg elkezdtem vadászgatni interneten. Találtunk is ezt-azt, de hát, míg a jelenlegi nincs eladva úgysem léphetünk. Apukám mondta, menjünk el még motorozni. Kinéztünk egy jó 160-180 km-es útvonalat és elindultunk.

A város határában le kellett állnunk, és visszafordulni, mert nem égett a fényszóróm. Otthon kiderült, hogy két vezeték összeért a lámpatestben, megcsináltuk és újra felkerekedtünk. Solt magasságában apukám hirtelen megállt, telefont kapott. Mikor befejezte, közölte velem, hogy jöttek a motoromért! Miközben feldolgoztam az infót elmesélte, hogy tegnap megnézte egy ügyfele, és szóban meg is egyeztek, csak nem akarta mondani. Így hát megnyújtottuk picit az utunkat, és elmentünk Csemőbe, itt lakik a moci új gazdája. Ekkor már jó másfél órája ültem a motoron, el is ültem a fenekem rendesen, jó volt leszállni. Kipakoltuk a motortáskákat, kaptunk egy üdítőt, a muki kifizette és indultunk is ketten a nagyon haza. Pápá SR250!

Délelőtt apukám próbálkozott egy-két motorral, felhívta a gazdáikat. Két helyen már elkelt a motor, a többin meg nem vették fel. Mikor hazaértünk a motorozásból, csörgött a telefon, az egyik tulaj hívott vissza. Szegeden van, és egy Honda NT400 Bros van neki, megbeszéltük, hogy hétfőn délután, ha leugrunk megnézhetjük. Így is telt a vasárnapom, húsvéti kaja, pihenés, és e kettő szakadatlan ismétlése. Egész nap az új motor járt a fejemben, nem volt rossz idő, igazi motorozni kellett volna.

Ma reggel aztán elmentünk a közeli családot meglocsolni. Először úgy volt itthon se leszünk, de hát csak elmentünk locsolkodni. Mindenhol kaptunk mindenféle finomat enni-inni. Dél felé érhettünk haza, ekkor felhívtuk a szegedi ürgét, aki sajnálkozva közölte, hogy a haverja garázsában van a motor, ők meg elutaztak, és csak szerdán jönnek meg. Sajnos így csak szombaton tudjuk megnézni, hogy fogom ezt kibírni??? Így meg is változott a mai program, úgy döntöttem feljövök Pestre, van elég dolgom. Apa útközben azt mondta, lehet hétközben leugrik Szegedre megnézni, jó lenne, ha szombaton már hazahozhatnánk.

Itt fenn kellemes meglepetés fogadott. Lejött a Laputa zenéje. A héten (3 nekifutásra, de) végignéztem újra. Nagyon szép Miyazaki rajzfilm, egy repülő városról szól meg egy lányról és egy fiúról, akik a keresik, miközben minden gonosz a nyomukban lohol. Gyönyörű rajzok, mozgalmas cselekmény, újabb Miyazaki féle furcsa repülő szerkezetek, és az az utánozhatatlan hangulat. De ez sem ment ám egyszerűen: amit letöltöttem, az egy FLAC image, vagyis az egész album egy file, ráadásul ebben a hihetetlen formátumban. Egy CUE Splitter nevű ügyes kis freeware program szétdarabolta nekem számonként, majd Easy CD-DA Extractorral átnyomtam mp3-ba, ezt persze mind a Reach-en. Ezután átmásoltam az iMac-re, és be az iTunes-ba. Fantasztikus!!! Épp azt hallgatom, mmmm-mmmm-mm!

Az ellenőrök új karszalagja

Kedden, olyan délután 1 óra körül belefutottam a Ferenc körúton egy osztag BKV ellenőrbe, volt bérletem, semmi para. Másnap, 10 óra, ellenőrök a Ferenc körúton, illetve a Deák Ferenc térnél hallottam, mikor kinyílt az ajtó, hogy ott is. Csütörtök 1130 ZULU: BKV ellenőr desszant, Ferenc körút. Ma pedig reggel 9-kor újabb egység a Ferenc körúton, és a Ferenciek terénél is.

A tapasztalatok alapján, hogy a hét négy különböző napján, más-más időpontokban mindig összefutottam velük, arra kell hogy gondoljak állandóan ott vannak, de komolyan. Mondjuk este felé már nem, de a nap első felében biztos. Talán felosztották, hogy ezen a héten itt fognak ellenőrizni, jövő héten meg máshol. A mai jelenet volt a csúcs, a biztonsági őr a mozgólépcső felé menet, lenyom két nagy puszit az egyik ellenőrnőnek, és kedélyes pár szó után folytatta útját, hát csak lestem.

Az előzőekhez még hozzácsapnám a követező kis metrós jelenetet:
[gazdag kissebbségiek, 1 fiú, 2 lány, a lány (max 22) magyaráz a másik kettőnek]
“…tudod, akkor született. A szülinapomon volt a keresztelő, és apám megkérdezte: mit szeretnél kislányom? Mondtam neki, vegyen nekem egy autót… (metró zaj) …is autót kapott, meg már rég szeretnék… (stb.) …erre azt mondja nekem, hogy nem, én meg, hogy ha szeretné a kezibe tartani az unokáját, akkor jobban teszi. És erre micsinált, vett nekem egy kocsit, de motor nem vót benne, meg kerekei, csak a kaszni!!! És… (metró zaj) … aztán a kulccsal a zsebiben aludt…”

Nagyjából ekkor szálltunk le, de már majdnem elröhögtem magam, szép kis nap.

Már megint 7 óra lesz, és mennyit aludtam az éjjel, hát semmit, és megint az adatbázis házi miatt. Mindig valahogy leadási határidő előtt 10 (+/-3) órával jut eszembe, hogy ezt nekem meg kéne csinálni. és persze 9 (+/-3) órát el is vesz az életemből. Elég szarul vagyok, éjszakára bevágtam egy Pizzásch pizzát meg egy doboz baracklevet. Igazán vége lehetne már ennek a tárgynak, de még a hálók házit is meg kellene csinálni. Na de azt majd okosabban, meg jó időben.

Ma mennem kell dolgozni, prémium a láthatáron. Redesign-olunk, az oldal egy másik részét, durva, mert igazából, nem nagy. Viszont csinálni kell, hogy minél előbb kész legyen. Az eheti utalás a NEPTUN-ra nem tett épp jót az egyenlegemnek, mintha bokánál fejeznék le az ember, úgy hogy a lába marad. Arról nem is beszélbe, hogy a Daily Biorythm szerint nekem csodás a fizikai- és szellemi állapotom, csak inkább ne menjek emberek közé… hát köszi, majd megpróbálom.

Tegnap kitakarítottam a szobát. Kiporszívóztam, és kivittem a rengeteg szemetet. Ez még annyira nem is lett volna érdekes, de úgy döntöttem benézek az ágyak alá is. Fogtam hát egy kis műanyag deszkát, megemeltem az ágyat és kitámasztottam vele. Hát, hogy ott mi volt… pfuuuu. Egyrészt ezek az ágyak legalább 1,5-2 éve nem voltak megmozdítva, 1 cm vastagon állt alattuk a por, másrészt különféle elveszett(nek hitt) tárgyak tömkelege került elő. Csak ízelítőül: találtam 2 öngyújtót, tollakat, pénzt, mosózsetont és még egy Adókártyát is!

Hát nem volt semmi, arról nem is beszélve, hogy miután az első ágy alatt végeztem világossá vált, hogy a porszívó az nem szív. Kimentem, hogy kiürítsem a porzsákot, ami teljesen lele volt. No de ez még nem elég, abban a csőben, ami a gége meg a fej között van megláttam egy kis szemetet, na azt is szedjük ki. Átnéztem a fénybe tartva a csövön… vagyis át akartam, mert nem lehetett. Egy seprűnyéllel kipiszkáltam, ami benne vol: egy kb 10 cm hosszú tömör szemét dugó! Na most már tényleg elkezdtem kételkedni, hogy valah is szívott nekem ez a cucc, de ezután, ho-ho, úgy tapadt a szőnyegre, hogy csak na.

Így is kb egy óráig tartott mire végeztem, és újra félig telelett a porzsák. Szép rendet csináltam, vajon meddig fog tartani.

Pénteken végül is nem látogattam meg az adott tanszék rendszeres AlgelZH workshop-ját. Sajnos nem készültem fel eléggé, és féltem nem tudnám a szokásos formámat hozni . Nos e helyett viszont hasznosan töltöttem az időm, és olyan 5 óra felé ellátogattam a Dohány utcában lévő CDGalaxis-ba, mert annyi erőfeszítéssel, amellyit hajlandó voltam a dologra szánni sem sikerült a Silent Hill 3-at megszereznem a koliban. Útközben végigjártam a Westendet és sehol nem találtam megfelelő sapkát magamnak. Vagy kicsi volt, vagy a színe nem jött be, vagy a formája… de általában rohadt drága volt mind. Hál Istennek nem dőletem be a vásárlás kisördögének, és nem vettem semmit. Inkább hazamentem, hogy végre Silent Hill-ezhessek.

El is kezdtem, jóhiszeműen, normal-normal-on. Nos az első sarkon kinyírtak a dögök… semmi gáz, ez csak valami rémálom volt, csajszi felébredt a kávézóban, ej-ej de rosszat álmodtunk. Ezután kezdődött az igazi történet. A harmadik sarkon kinyírtak. Ekkor döntöttem úgy hogy 1. stratégiát váltok, nem kell itt mindenkit kinyírni, 2. easy-easy is bőven elég lesz főleg, hogy számomra a történet a lényeg. Viszont erre a napra bőven elég volt 2 halál. Féltem, kicsit frusztrált lennék, és ez ismét a vesztemet okozná.

Ekkortájt jöhetett meg a pizza is (45 cm Juhtúrós by Pizzaboy for 3), amit meg is ettem kis Cowboy Bebop közben. Félelmetes, hogy az ember milyen durván be tudja programozni magát, ugyanis az említett sorozatot képtelen vagyok magában nézni, de legalábbis úgy kell elkezdenem, hogy eszek, ha közben elfogy a kaja, az már nem gáz. Juhtúrós… éjszakára? Hát ja, gondoltam hajnal ötkor, mikor kiszáradt testtel vonszoltam le magam a kisboltba, nyakam felett a szomjanhalás képzeletbeli pallosának kíséretében. Már vissza se aludtam, inkább elmentem a 8:30-assal haza. A buszon nagyon jót aludtam.

Otthon kaptam egy nadrágot, 58-as, ami nagy… tehát apukám kapott egy nadrágot, nekem meg rendeltünk egy kisebbet, és megjött a szemüvegem is, szuper, kék keret, mágneses napszemüveg rátét. Tévézgettem és játszottam az SH3-at egész délelőtt (most már jól ment, azok az elvek sokat segítettek), majd délután elmentünk motorozni, benéztünk Kecskemétre, ahol javában tart a Tavaszi Fesztivál, a főtér tele kicsi sátrakkal, akol mindenféle emberek árulják a portékájukat. Hogy, hogy nem volt egy sapkás, és volt neki drapp 58-as sapkája (1200 Ft) zsír!!! Hazamentünk, SH3, egész jól haladtam, de mikor a 2. fejezet elején harmadszor ütött el a metró leraktam a játékot és inkább elmentem a moziba, úgyis 6-ra beszéltem meg, hogy viszem Zolinak a DVD-ket. Moziban Pirosszka volt… hát… kicsit nekem vontatott volt, de jópofa meg szép. Este a Desparado volt a tévében, végre egy jó film, hát elaludtam… ilyen ez a hajnal 5-kori kelés. Ma reggel pedig voltunk szavazni, gyorsan megvolt, kíváncsi leszek az eredményre este.