Tegnap, munka közben ment a Megarock Radio haver gépén, és hallottam valmit… olyan volt, mint a Depeche Mode, de mégsem. Egy feldolgozás, nem is akármilyen… sőt! Nem vagyok nagy Depeche fan, így talán elnézhető hogy még jobban is tetszett. Gyorsan odavágtattam, és az előadó a Lacuna Coil nevű formáció volt.
Gyors utánnamászás, és már forogtak is a számok. Percről percre támadt fel bennem a gothic metal rajongó a Therion-os progressive symphonic emlékek hamvaiból. Érdekes tény, hogy a Therion és a Lacuna Coil albumokon is feltűnik a 11 ágú csillag (hendecagram) motívum, mely a Kabbala sötét oldalát jelképezi, és mágikus erőket tulajdonítanak neki. Azóta szinte megállás nélkül hallgatom az angol és olasz nyelvű számokat. A kemény, de érthető férfi ének és metál zene közt, mint a vágtató patak vize a sziklákon tör utat Cristina Scabbia hangja. Az énekesnő, aki – mint az a wikipediáról kiderül – miután szakított az együttes egy másik tagjával, most a Slipknot tag, James Roottal kavar. Ez a bulvár szemét engem fel sem villanyozna, ha nem a Slipknotról lenne szó, akiket maszk nélkül látni maga a metálkultúrális mekka egyeseknek. Hát a csajszi megoldotta 
A hétvégén beszerzett Placebo – Meds, a Lostprophets és most a Lacuna Coil. Ismét rock korszakomat élem
Trackbacks for this post