Hát a ruháim és a cipőm már a száradás útjára lépett, és szerencsésen megúszták a vihart, de sajnos nem minden volt ilyen szerencsés. Egy ilyen esőt azért még a csuda szemszonáj [sic] táska se bír ki, és ez Reach kisebb mértékű megázásához vezetett.

Az alámerítkezésben a Mjolnir [mzsolnír] v. [mjöllnír] nevet kapta, ami a skandináv mitológiában Thor, a mennydörgés és a vihar istenének kalapácsa, jelezve a tegnapi kis vihar és a keresztelő közötti kapcsolatot. Stílusosan a keresztapa maga Thor lett, lévén ő volt, aki elárasztotta kis városunkat tegnap ezzel a fergeteges záporral. Persze ugyan a kicsi nem fulladt a szentelt vízbe, azért történt egy aprócska baleset. Szegényt az eső okozta trauma leválasztotta a hálózatról, és azóta az UTP port meg se nyikkan. Már beszéltem a szervízzel, holnap délelőtt beviszem, remélem hamar és javítva vissza is kapom. Ám, ha esetleg garanciálisan nem vállalják a srácok, és a nyakamba varrnának valami eszméletlen költséget, akkor azért meggondolom még mi lesz.

A Thor és Mjolnir közötti kapcsolatról még annyit, hogy a kis rohadék a száraz levegő miatt egész télen rázott, szóval a rokoni kapcsolatot le se tagadhatná.

Kép: Mjolnir from Worth1000.com

Ma este 18:45-kor megérkezett a buszom a Népligetbe. Metróval a Ferenc körútra, aztán: “Tájékoztatjuk kedves utasainkat, hogy a Tüzijáték miatt a hatóság lezárta a Petőfi-hidat, és a 4-6-os villamosok csak az Oktogon és a Moszkva tér között közlekednek.” Na jó. Akkor megyek gyalog. A híd felé egyre nagyobb volt a tömeg, és azon járt az agyam, hogy jutok át a hídon.

Már a híd közepe felé jártam, durrogott a tüzijáték, és villámlott… előttem, mellettem, fölöttem(!), és csöpögött az eső. Elkezdtek az emberek zúgolódni, egyesek elindultak erre-arra. Aztán egyszer csak elszabadult a pokol! Leszakadt az eső, mintha dézsából öntenék, de úgy, hogy én olyat még nem láttam. Jobbra néztem, és a távolban alig láttam a tüzijátékot, aztán a képembe kaptam a jégzápor erejű esőt. Pillanatok alatt csurom vizes lettem, átázott mindenem, a sapkám széléről csöpögött a víz, csak a szemüveg fölött láttam, hogy az emberek fejvesztve menekülnek a híd két vége felé. Igazi pánik hangulat volt, és mi még egy enyhébb pontján voltunk a városban tomboló káosznak. A lábam alatt hullámzani kezdett a bokáig érő víz, futottam a koliba. Az index kapcsolódó cikkéből kiderült, hogy többen meghaltak, és rengeteg sebesült van. A kapualjakba menekült embereket meglepetésként érte a vihar miatt betört ablakokból hulló üveg és a tetőkrő levert cserepek.

Mikor megérkeztem, már ömlött belőlem a víz, felevickéltem a szobámhoz, ami persze zárva volt, nálem meg nem volt kulcs. Hogy miért, az egy külön sztori, végül kb. fél órát töltöttem a szoba előtt, mire sikerült bejutnom. Száradnak a dolgaim… igazán izgalmas este volt, az elmúlt két napot nem is említve, de arról majd később.

Tegnap este, miután kiválogattunk 42 hibás évkönyvet, lementünk Fapumába, ittunk ezt-azt, aztán mondta Bálint (olyan fél 3-kor), hogy átnézünk Drönkbe, megnézzük ott mi van. (Semmi?) Hát nagyjából 5-kor jöttünk el, és én még nem akartam. Hazafelé meg minden poros kocsira ráírták a nevem… eeeh. Rájöttem, hogy ha csapkodok a karommal részegen is tudok egyenesen menni… csak elfogyott a vonal. Koliban aztán lefeküdtem aludni, és 9-kor óracsörgésre keltem, a fejem hál’ Istennek nem fájt, jót tett a nagy pohár víz lefekvés előtt. Aztán bejöttem dolgozni, de azért kellően tompa vagyok. Ma vagy holnap korán reggel haza kell mennem, mert megyünk az ügyvédhez, aztán kivettem inkább egy nap szabit, mert elmegyek tüdőszűrésre is. Aztán hétvégén megyünk motorral Sopronba… pihenni akarok.

… ajjaaaj.

UPDATE: Nándi – 500 Ft

Ma jöttünk haza a metróval. A Lehel és a Nyugati közt velünk utazott egy figura, akinél egy 2 literes üvegben átlátszó folyadék volt, fején fülhallgató, borostás arc, és valami trikó, de nagyon nem néztünk rá. Néhány kiemelt részlet az előadásából:

“…éljen Jimmi Hendrix, és a szelíd motorosok, vrinyooooouuuú!…”
“…az igazi tüzes víz, a magyar szilva pálinkaaaa…”
“…ne vigyetek vécépapírt, majd a **** kinyalja…”
“…éljen a harckocsi, beküldünk kettőt a patkányfészekbe, vrinyouuu!…”

Velünk szállt le, és folytatta az útját a Nyugatinál valamerre, gondolom sok örömet szerezve ezzel a könyezetének. A körülötte tapasztalt furcsaságok indították azt a fejtegetést, amit alább olvashattok.

A részeg emberrel csak az a baj, hogy az agya helyét elfoglaló feketelyuk gravitációja lelassítja az időt. Ha mellette állsz lassabban beszélsz, nehezebben koncentrálsz, minden szó kihívás, és követni saját mondandód fonalát egy külön harc, nemhogy másét. Emellett a 2 perces metrószakasz is hosszabbnak tűnik mint valaha.

Persze a tér-idő kontinuum nem tolerálja az ilyenfajta anomáliákat, valahol kompenzálni kell. Ilyen jelenségek az ellentétes oldalon tapasztalhatóak. A részeg ember számára gyorsabban telik az idő, pillanatok alatt gondolatok ezrei futnak át az agyon, olyan gyorsan, hogy képtelenség felfogni, mégis hirtelen feltárulnak a nagy igazságok, és karnyújtásra kerül a nirvána. Esetenként teljes időszakaszok esnek ki a gyors kompenzáció érdekében. A fiziológiánk nehezen viseli a gyorsulást, az ellenhatás eredményeként az emésztés visszafelé halad, és a magunkhoz vett táplálék ott távozik, ahol bekerült a szervezetbe. A természet tökéletlensége, hogy a folyamat során a környezetbe visszajuttatott entitás nem hasonlít arra, ami volt, és a molekulák répaformájú és ízű darabkákba csoportosulnak.

Érdemes még szót ejteni a közelekedésről. A részegség által felgyorsult ember egy zenmestert megszégyenítő gyorsasággal méri fel az előtte álló utat, és amit lelassult környezete esetlen botladozásnak lát, az valójában már a három utcával későbbi fordulás kezdete, amit gyors kompenzáció követ, mert hogy az anyagi világban ragadt test nem tudta követni a gondolat szárnyalását. Ennek az állapotnak a tökéletessége a teleportálás, mikor a részeg csak rágondol célra, és mikor föleszmél, már ott is van. A kiesett idő a fentebb említett kompenzáció eredménye.

Szóval ne bántsuk a részegeket, ők egy fejlettebb létforma. Az evolúció egy útja, ami… sajnos zsákutcába vezet. Az állapot addiktív mellékhatásai miatt sokan állandósítani akarják a felgyorsult létállapotot, amit jelen fiziológiánk nem tud elviselni, és esetekben súlyos betegségeket vagy halált okozhat… az alkoholizmus.

Itt a vége fuss el véle!

(az Akkor is megcsinálom! és a Nemzetközi átutalás folytatása)

Akkor kezdjük az elsővel. Ugye megcsináltam… megrendeltem újra a sisakot, és vártam türelmesen. Pénz lement a számláról, PayPal szépen visszajelzett, és én vártam, és vártam… és eltelt 3 hét. Gondoltam rájuk szólok, fő a biztonság. Megírtam nekik, hogy érdekelne a rendelésem állapota, megadtam a nevem, hogy mit rendeltem, és reméltem, hogy elég lesz. Jött is hamar a válasz, hogy megnézik, de küldjek rendelési azonosítót. Írtam, hogy olyan nincs, de elküldtem neki a PayPal tranzakció adatait. Na erre már többet kellett várni, ma jött a levél, hogy elnézést kérnek, de a rendelés nem jött át a rendszerükön, és ugyan létezik a PayPal-es tranzakció, fogadták a pénzt, mégsem küldték el a csomagot. Meg, hogy ne haragudjak, és még ma postára is adták, plusz egy ajándék pólóval a dobozban Komolyan örülök!

És ennek tetejébe, ma megnéztem a bankszámlám, és MEGJÖTT!!! Végül mégiscsak megkaptam a nyereményem, megérkezett az 1300 dollár a számlámra, és nagyon boldog vagyok Megírtam nekik a választ, hogy minden rendben volt, és még reménykedem, hogy a nyertes design-t látom majd a VersionTracker-en. A kitatrtásom meghozta a gyümölcsét, 17 hónap telt el, mióta leadtam a pályázatot, és végül sikerült!
Ez egy szép nap volt!

Idén volt harmadik éve, hogy Balatonlellére mentem az Impulzussal nyaralni, és szerintem ez évről évre jobb lesz.

Délután felültünk a Keletiben a vonatra, és az egész útra szánt Jägermeister röpke 15 perc alatt el is fogyott. Persze ennek meg volt a hatása, kitárgyaltuk a kelkáposztafőzelék és Józsi bácsi kapcsolatát, hogy ismerik-e vajon egymást, és kinek is az egészségére került egyik a másik gyomrába. Majd jöttek az elbaszott viccek, míg végül kialakult a nyaralás két jelmondata, hogy: “Ebből többet is ki lehetett volna hozni”, illetve: “én csak egy egyszerű műbútorasztalos vagyok”. Ettünk jégsört, és kiderült, hogy a vonat vizes púr bázisú.

Megérkeztünk lecuccoltunk, majd lement még a tábor számomra kvázi kötelező része, ami azért nem volt rossz, és kaptam egy klassz zöld pólót. Aztán végre kezdődhetett a nyaralás! Minden évben van néhány dolog, aminek meg kell lennie, olyan listaféle, amit fejben pipálgatok. Számomra akkor teljes egy Lelle, ha fürödtem a Balatonban, buliztam egyet az Y-ban, meg ilyesmi. Ez a lista ebben az évben kibővült a Borhéttel, ami ugyan eddig is volt, de nem mentem ki rá, pedig nagyon klassz. Lelle egyik terén fel van állítva egy nagy színpad, és előtte rengeteg asztal, a tér szélén pedig körben kis faházikók, rajtuk a pincék cégérei. Sokféle száraz és édes bor kóstolható, többnyire az elmúlt 3-4 év szüreteiből, decinként 100 és 500 Ft között. Az Impinek már hagyományosan a Bujdosó pincészet az egyik állomása, ahol nagyon finom 2003-as kései Tramini volt. Ezt ők a nők borának nevezik, mert nagyon édes, de én pl nem szeretem a száraz borokat, így ebből ittam legtöbbször. Ettünk nagy sültkolbászt, mustárral, kenyérrel, hogy még véletlenül se legyen nyugodt éjszakánk.

Egész héten esett, csak néha sütött ki a nap, akkor bementünk kicsit pancsolni, meg egyszer Fincsivel a viharban is úsztunk, nem messzire, de nagyon klassz volt. Dobáltak minket a hullámok. Utána már azt hittem vége annak a napnak, de tévedtem. Bálinték beállítottak egy üveg Tequilával és hirtelen Lelle felé gyalogolva találtam magam, egy üveg Bacardi-Kólával, Bálinttal és Krisztivel, mellettünk pedig egy csapat ismerős őrült húzott el egy taxiban. Aztán Borhéten összefutottunk Matya volt évfolyamtársával, és a nővérével. A két gyönyörű csaj (Bori, Zsófi) igazán jól kiegészítette a társaságot, lévén addig voltunk 6:1 arányban fiúk és Kriszti. Másnap is kijöttek még hozzánk Lelle Felsőre, mikor tábortűznél bográcsos paprikáskrumplit csináltunk.

Elég erős szél volt, ami kedvezett a szörfösöknek, csináltam is róluk egyik reggel egy csomó képet, ami külön galériában fel is tettem ide. Jó korán keltem, minden nap, mert eléggé össze-vissza aludtam. Az első napokban még minden rendben volt, de utána, a rossz idő miatt a szobában voltunk, és előfordult délutáni szieszta is, ami viszont teljesen felborított mindent. Másnaposan hajnal 7-kor felkeltem egyik nap 3 óra alvás után, és vagy 2 órát ténferegtem a táborban… nem volt valami jó. Aztán délután lefeküdtem aludni, és 1,5 órát hagytak csak, felkeltettek, és aznap még hajnalig fenn voltam. Buliztam az Y-ban Bálinttal, aki nem is német, meg Balázzsal, Sziffel, és láttam Petit, aki pillangóra itta magát. Igazi káosz

Aztán felvirradt az utolsó nap, hogy a fene vinné el, merthogy előbb nem volt képes. Szikrázó napsütésben vártuk a vonantot Lellén, és végül 5 felé érkeztünk meg Pestre. Mindent összevetve azért nagyon klassz volt, megyek jövőre is. Mivan? Semmi?

Még február elején kiderült, hogy megnyertem a VersionTracker.com oldal CSS pályázatát. Hosszas egyeztetés után egy iMac gépben állpodtunk meg, ami az eredeti nyeremény árával azonos összegbe került. A hónapok teltek-múltak, és kiderült, hogy a gép postán, vagy futárral történő célba juttatása nagyon sokba kerülne. Közel a termék árának felébe, amit a ők nam hajlandó kifizetni. Ellenben rendületlenül keresték a megoldást a problémára.

Végül aztán, sok-sok levél után, a tegnapi napon a kapcsolattartó (biz. Becky Reed) egy elég pozitív, hivatalos hangvitelű levelet küldött. A nyereményemet mindenképp át szeretnék adni, viszont a gépet nem tudják elküldeni, ezért úgy döntöttek az árát küldik el. Felsoroltak több lehetőséget, köztük a PayPal-t, és a banki átutalást is. Nekik a PayPal bizonyult volna a legegyszerűbbnek, de mivel a magyarországi PP számlák csak fizetésre használhatóak, így én nem tudok pénzt fogadni, és azt visszautalni a bankszámlámra. Ezért végül a banki átutalás mellett döntöttem, és utánajártam, hogy is megy ez.

Nemzetközi átutalás esetén nem a rendes bankszámlaszámot kell használni, hanem egy un. Nemzetközi Bankszámla Számot (IBAN, International Bank Account Number), amit az OTP IBAN számító oldalán ki lehet számoltatni. (Azt nem tudom, hogy ez bankfüggő-e, de mivel az algoritmus egyezményes, gondolom más bankok számlaszámainál is működik.) Ezen felül szükség van a pénzintézet SWIFT Bank Azonosító Kódjára (BIC, Bank Identifier Code), ami az OTP esetében OTPV HU HB. A többi regisztrált magyarországi bank kódja a bankkártya.hu-n megtekinthető.

Ezt a két adatot kell csak megadni az átutalás küldőjének, aki így már biztonságosan elküldheti az összeget.

Remélem sikerül a tranzakció, és hogy segíteni tudtam valakinek ezzel a kis összefoglalóval.

Egyik öreg impis szokása, hogy a leveleiben előfordul itt-ott a [sic] kifejezés. A korosztályomnak, meg szerintem az idősebbeknek is először a macska jut eszébe, és nem is értjük, mit keres ez a szó a szövegben. A magyar szépirodalomban két híres Sicc van. Az egyik a kis fekete-fehér cica, és a róla szóló képeskönyvek, amikben a történetekért Kálmán Jenő, a rajzokért pedig Tankó Béla felelős. Ezek a 60-as évek elejéig követhetők vissza, ebből gondolom, hogy az idősebbek is forgatták, viszont az Antikvárium.hu-n 88-asnál fiatalabbat nem találtam. Manapság is megtalálhatóak a polcokon ezek a mesék az Aranyhal Kiadó jóvoltából.

A másik S.I.C.C. még régebbi dolog. Nem véletlenül írtam mozaik szóként, ugyanis Grátzer József, “Szórakoztató időtöltések, cseles csalafintaságok” c. művéről van szó. Ezt a könyvnek már 1935-ben is kiadták, és később még párszor, ma már talán ez is csak az antikváriumok polcain található meg. Ennek a könyvnek a 70-es évek végén kiadott változata az, ami nekem is megvolt, és történetesen egy macska volt rajta, akinek a SICC szó alkotta a fejét. További érdekesség, hogy a fent említett kiadó, 2000-ben kiadta a szerző RÉBUSZ c. könyvét, ami természetesen a “rejtvény, érdekesség, barkochba, unaloműzés, szórakozás” rövidítése. Kellemes nosztalgikus érzés fog el, ha ezekre a könyvekre gondolok, nagyon jól esik.

Ugyan a bizonyítékok nem ezt mutatják, de a [sic] kifejezés egy “c”-vel írandó, és valójában semmi köze a macskákhoz, annál inkább az irodalomhoz. Latin eredetű a szó, jelentése pedig “így”, “ilyen módon”, és akkor szokás használni, mikor az előtte álló szó rosszul van írva, de az író szándékosan, valamilyen céllal írta azt helytelenül. Erre lehet jó példa…

“Mikor valaki az internyeten [sic] hülye blogokat olvas.”

… és hasonlók. Sok esetben bizonyos elírások mögött az olvasó és a szerző valami közös emléke lehet, és a kívülállóknak nem is mond semmit. Pont nekik szól ez a jelzés, hogy tudják az elírás szándékos volt. Ha valakinek ezután kedve támad, hasznája nyugodtan ezt a kis nyelvi huncutságot. Akik értik, értékelni fogják.

a régi IntuosTöbb, mint egy éve már, hogy az Impulzus egyedüli rajzolója, úgy döntöttem, hogy magamhoz veszem a szerkesztőség Wacom Intuos digitális rajztábláját. Ez volt az első ilyen tábla, amit láttam, és sokáig nem is vettem sok hasznát, talán csak a precíz mozdulatokat igénylő dolgokhoz. Aztán egy éve egy új technikát láttam, amihez tökéletes volt, azóta volt nálam.

Hát eljött a búcsú ideje. Ősztől nem lakom már a koleszban (ami pedig az egyik oka volt, annak, hogy nálam volt a tábla), így vissza kell adnom. Azt persze már láttam, hogy nélküle közel sem leszek olyan hatékony, mint most. Így jutottam el odáig, hogy valóra váltom egy régi álmomat, és veszek egy sajátot. A Wacom jelenleg a 3-as Intuos generációt árulja már. Az első még 1999-ben jelent meg (ilyen az Impulzusé is), és akárcsak az 99-ben, az Intuos3 is megnyerte 2005-ben a német reddot design dward-ot (Vörös Pont Formatervezői Díj), ami nem is meglepő, lévén a Wacom áll az élen az ilyen termékek piacán.

A múlt héten kinéztem az Intuos3 A5 wide-ot, a Red Tower oldalán (náluk vettem a TV Tunert), és el is mentem érdeklődni. Megbeszéltük, hogy majd szólok, ha aktuális lesz. Hétfőn telefonáltam, és még aznap bevittem az előleget. Tegnapra ígérték, de valószínűleg a nagy eső miatt nem ért oda a nagykerből a futár, így csak ma hozhattam el. Itthon miután illően elbúcsúztam a régitől, szépen lassan kibontottam. Hát nagyobb, mint vártam, majdnem A4-es. A Wacom úgy gondolta, hogy neki az A5 wide, az nem egy A5-nek megfelelő átlújú szélesvásznú… dehogy! Fogták az A5-öst (6×8) és megnyújtották, így lett belőle wide (6×11). Gyönyörű, és lélegzetelállító, ahogy kinéz. Persze nem maradt el a szokásos, új számtech cuccokra jellemző illat sem

Rákötöttem a gépre (USB), letettem az asztalra, és… pfff… olyan széles, mint a billentyűzet, épp hogy elfér. Még jó hogy az iMac-et be lehet tolni az asztal végébe. Feltelepítettem a szoftverét, beállítgattam néhány dolgot, aztán kipróbáltam. Rajzoláshoz tökéletes, a régi se volt rossz, de ez valami eszméletlen. 1024 fokú érzékenység, ecsettel se tudnék így festeni. Csináltam egy-két rajzot, viszont nem mentettem el őket, sajnos. Ezután persze nem maradhatott ki a mindennapi használat sem. Egér módban is egész jó, a funkciógombok melleti két görgető csík pedig böngészéshez nagy segítség. WoW-oztam is vele, háát… szokni kéne, de mindent meg tudtam csinálni, sőt! Néhol még kényelmesebb is volt így, de azt hiszem maradok az egérnél, ha játékról van szó.

Remélem rengeteg szép rajzot fogok vele csinálni!