Az hogy kiköltöztem a kollégiumból, és úgy egyáltalán az Impulzus szerkesztőség közeléből, nem csak azzal járt, hogy a Tabletet vissza kellett adnom, de szkennelni és nyomtatni se tudtam azóta. Azért meg, hogy szkenneljek egyet nem fogok bemenni a koliba. Ezen indíttatásból a Wacom tábla után kénytelen voltam beszerezni egy lapolvasót is. Nem is beszélve arról, hogy holnap este már szükségem is lesz rá, mivel immár harmadik éve kell majd megcsinálom a SOTE+VIK Ökörsütés plakátját. Ám, ha már lúd, legyen kövér alapon, multifunkciós gépet vettem, egy Canon Pixma MP150-est (kép). Nyomtat, tintasugarasan (megjegyzem, nagyon szépen), színesen és szkennel is… fénymásol, de ez az előző kettőből adódik. A Mammutban lévő Extreme Digitalban vettem, a Depón ez volt a legolcsóbb hely.
Aztán, hogy ne legyen már minden fenékig tejfel, ma éjjel megpróbáltam bekapcsolni a Nightwalkert. Ez a külső meghajtó, amin a filmek, sorozatok, és programok nagy része… volt. Ugyanis már nem ismerte fel a rendszer. Az átköltözés óta furcsa hangokat produkált, de úgy ahogy működött, aztán pár napja úgy döntöttem, hagyom pihenni. Mintha már éreztem volna, hogy a hattyúdalát kerregi, egyre csak ez járt a fejemben. Meg is kérdeztem néhány ismerőst, hogy mielőtt meghal egy merevlemez szokott ilyen hangokat adni? Senki nem akart persze igennel válaszolni… csak lehet, meg ilyenek. Aztán ma este volt a csúcspont, megakasztotta az egész Findert, csak villogott, meg kerregett (tisztára, mintha csapágyas lenne). Néhány próbálkozás után aztán nem kínoztam tovább. Mondhatni hardware eutanáziában részesítettem. Vennem kell majd egy új winchesztert… nem vagyok épp boldog.
Tanulság: nem tesz jót neki, ha állandóan megy. Szerintem a gépet is ki fogom kapcsolni éjszakára… azért meglátszik a fogyasztása, főleg hogy én fizetem a villanyszámlát, és talán kímélem is ezzel kicsit. Mégiscsak ez egy munkaállomás, nem egy szerver.
A fentiektől eltekintve is izgalmas napom volt, reggel eljött értem a lakás régi tulajdonosa, aztán elmentünk a FőTáv-hoz, a FőGáz-hoz, meg az ELMŰ-höz, hogy a nevemre írassuk a lakás fogyasztásait… sorban akasztom az igákat a nyakamba (a hitel, Chello, stb.). Ez többé-kevésbé sikeresen zajlott, délre már mehettünk is mindketten a dolgunkra. Munkahelyről aztán felhívtam a céget, akiknek az oldalát csinálom már egy ideje (főként az elmúlt másfél héten éjszakánkánt), hogy holnap meg kéne tekinteni. Persze addig még meg az e-mail küldést is bele kell írnom.
Holnap korán kelek… megyek leadom az indexem a KTH-ban. Érdekes módon ma délután délután sikerült működésre bírni a Neptunt, és végre megoldottam a valszámos problémámat… szóval felőlem akár kezdődhetne is a félév. Mondom ezt azért, mert a tárgyfelvételi időszakot a héten kitolták jövő hét péntekig. Ilyen jó az új rendszer 
Vasárnap reggel 7-kor indultunk fel Pestre, és 9-kor átvettük a lakást a régi tulajdonostól. Előző nap vettünk a Retz Bútorban egy szép, ággyá széthajtható kanapét, azt egy íróasztalt, hűtőt és még sok mindent vittünk fel a Tranzittal, utánfutóval. Délig elintéztük a cipekedős részét a költözésnek, felvittük az ágyat meg a többit, és lehoztunk két szekrényt… gyalog… a negyedikről. Kegyetlen nehéz volt, de megcsináltuk. Aztán elmentünk a koliba, és lepakoltuk a cuccaim… hát… rengeteg holmim volt, apukám 6-7-szer fordult mire mindent összepakoltam, aztán egy utolsó nagy fordulóban levittük a maradékot. Persze nem sikerült elhozni mindent, kifelé menet kapásból kiszúrtam, hogy egy pohár még a mosdónál van, de akkor már menni akartam. Vissza a lakáshoz, és fel a negyedikre… gyalog. Természetesen az összes papírszatyor ekkor adta meg magát. Felküszködtem a könyveimet is, és mikor minden fenn volt, leültem, és hanyattdőltem a szoba közepén. A cipekedéstől sajgott a derekam, meg úgy általában minden csontom.
Kicsit kifújtam magam aztán nekiláttam, hogy berendezzem a szobát. Megjavítgattuk a szekrényeket a hazavittek ép darabjait felhasználva, anya kitakarított, összeraktuk a székemet, és lassan kezdett alakot ölteni a szoba, meg a fürdő-konyha. Az otthonról felhozott íróasztal nagyon jó, a gép, billentyűzet, egér fenn a felső lapon, a kihúzhatón meg a tablet, minden frankón elfért. Csináltam egy kis XBOX sarkot is a régi hangfalamból, az Impitől visszakapott 17″-os monitorból, meg a hozzá vett tunerből, később ez még TV-nek is jó lesz. 6-7 körül végeztünk, ekkor csináltam néhány fényképet és elindultunk haza. Otthon lepakoltuk az utánfutóról a szekrényeket, meg a szőnyeget, amit anya majd ki szeretne takarítani. Lesz még egy fúrkálós, barkácsolós hétvégénk most.
Hétfőn reggel feljöttem dolgozni, és este már a lakásba mentem haza. Fél kilenckor megjött a UPC-s srác, és bekötötte a Chello-t, meg megcsináltuk a Wi-Fi-t. Nagyon klassz minden, egész jól el voltam este, kicsit WoW-oztam, aztán aludtam. Az, hogy a lakás tetőtéri azért érződik. az első pár gyanútlan éjszaka lefekvésig nyitva volt az ablak (éjjel 2-3) és rendesen lehűlt a levegő, tegnap reggel már úgy keltem, hogy alig kapok levegőt. Azóta reggel-este Bioparox-ot lélegzem, és határozottan jobban vagyok. Ez az antibiotikum torokspray nagyon jó kis cucc, már többször segített megelőzni egy komolyabb megfázást. Közben elkezdtem csinálni az itthoni melómat is, és egész jól haladok, ma este kész lesz az adatbázis, aztán már csak design, meg néhágy apróbb dolog. Persze rendesen alulbecsültem a feladatot, 4 éjszaka óta csinálom a db-t és még csak most lesz kész.
Két hete szombaton felkerekedtünk szüleimmel, és elzarándokoltunk a Sopron melletti Fertőrákosba, az ottani rokonohoz. A látogatás apropója az volt, hogy az ősök 30 éve házasok, és a rokonék voltak a násznagyok az esküvőn. Mivel jó idő ígérkezett úgy döntöttünk motorral megyünk. Kinéztük az útvonalat, és nekivágtunk. Jó meleg volt, de a motoron a bőrkabátban is jó idő van, kényelmesen haladtunk, 60-70 km-ként megálltunk, aztán elértük a Balatont. Ott aztán belefutottunk olyan szintű dugóba, hogy azt öröm volt nézni. Szinte állt a sor, néha ahol adódott kerülgettünk jobbra-balra, és végül kikeveredtünk. Ám, hogy a megpróbáltatásokból ugye sose elég, egy tervezett tankolásunk előtt eltereltek minket, de úgy, hogy aztán több benzinkút nem is akadt az utunkba, és valahol Sárvár előtt elkezdett finoman rángatni a kis Bros, és megállt. Beálltam egy közeli kis bekötőútra, ami “az erdő mélyére” vezetett, és vártam, hogy ősék hoznak benzint. Nagyjából 20 perc alatt értek vissza, ők is fogytán voltak már eléggé, de a Viragonak azért valamivel nagyobb a tankja, még ha többet is fogyaszt. Ezután már nem sok érdekesség volt, a kezem a 300. km után elkezdett sajogni, mivel akkor már csaknem egy órája tartottam ugyanúgy, és hát az ülés is kezdett egyre kényelmetlenebb lenni.
Aztán megérkeztünk, lepakoltuk a motorokat, és már várt minket az ebéd. 53 fokos narancspálinka (narancsból, nem aromával!), aztán jó meleg leves, és sült hegyek, süti. Készültek a Kovácsék rendesen. Ebéd után beszélgettünk, aztán elvonultam tévézni, abban a tudatban, hogy a hasonlóan bőséges vacsoráig már csak órák vannak. Fel kellett készülnüm rá. Vacsora után ismét visszadőltem a nappaliban a kanapéra, jóllehet csak fekve tudtam elviselni a vacsora okozta teltségérzet hatásait. Néztem egy kis snookert az Eurón, aztán elaludtam. Reggel bőséges reggeli, majd bőséges ebéd… néha volt olyan érzésem, hogy tömnek minket, de nagyon finom volt minden.