1. Szóval…
… régen írtam már. Ennek több oka is van. Egyik egy jelenleg level 31 Dwarf Warrior, másik a BATTLE ROYALE, de erről majd máskor.

2. Holnap…
… azaz, hol-nap, van algel ZH, amire kb 10 perce jöttem rá. És hogy mi erről most a véleményem?

3. meh.
A meh a verbális megfelelője egy vállrándításnak, mert hát erre most mit mondjak? Épp mérésre készülök, villany- meg gázóra állásokat adok meg a neten (na mondjuk ez nem semmi, ELMŰ On-line RULZ!), és eszembe jut, milyen ZH lesz mostanában, azon az Szghálókon kívül, ami hétfőn lesz. Hétfőn pedig történetesen temetésen leszek. A kifejezés az eldöntendő kérdések, és véleménynyilvánítások esetében mindent visz.

És most következzen egy kis párbeszéd minta a meh használatára:
– so which one? yes or no?
– meh.
– is that a yes?
– meh.
– a no??
– meh.
– a maybe???
– meh?
– maybe???
– meh.
– look please tell me!!!
– meh…

Szeretnék adni egy kis feladványt. Az alább meghallgatható kis zene származása lenne a kérdés. Bárkinek bármi ötlete van, írja meg bátran. Éjszaka valamikor elmondom, mi ez, ha addig nem találja ki senki.

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

Mióta Mac-em van, egy kimondottan nagy probléma normális billentyűzetet találni. Ugye a kiosztás itt a legfőbb gond, hiszen a Macintosh-nak saját speciális billentyűi vannak (Option, Command), amiket ugyan emulál egy Windows-os is, de hát az nem az igazi.

Már jó 2 éve, mikor nagyjából fél éve volt meg az iBook, nyáron, vettem egy Logitech Cordless Navigator Duo elnevezésű fehér billentyűzet+egér kombót. Természetesen angol kiosztással, de akkor az felért egy megváltással. Rá egy évre lettem a mostani iMac G5-öm gazdája, amihez akkor eredeti Apple Pro billentyűzetet kaptam, magyar kiosztással. Hát, mit ne mondjak, az volt akkor a csúcs, és a mai napig is azt használnám, hacsak…

Hacsak az Apple billentyűzetnek nem lenne az a rossz szokása, hogy kegyetlen mód koszolódik, takaríthatatlan, és egy év után elkezdte játszani, hogy egyik-másik gomb csak komoly nehézségek árán volt hajlandó lenyomódni. Persze a fentebb említett gondok miatt az ember nem sürgeti a váltást, és ekkorra már se az iBook, se a régi Logitech billentyű nem volt meg. Tegyük persze hozzá, hogy USB-s billentyűzetekről beszélünk, mivel a PS/2, én nemis tudom mióta, nem szabvány a Macintosh gépeken. A lassan tönkremenő Apple Pro Keyboard-on pötyögve tovább aztán pár hónapja rábukkantam erre:

Logitech Cordless Desktop S530 Laser for Mac. Huha, designos, lapos multimédiás billentyűzet, komondottan kimondottan Mac funkciókkal, Mac-es kiosztással, vezeték nélkül, plusz egy lézeres MX600 hófehér egér, sok-sok gombbal. Azonnal beleszerettem a kicsikébe, és kutattam, hogy juthatok hozzá. Másfél hónappal ezelőtt még reménytelennek tűnt a dolog, mert a boltok azt mondták, a nagyker nem tervezi a behozatalt, az alacsony igények miatt. Persze később azért néha-néha rákerestem magyar oldalakon, és pár hete végül találtam egy helyet, ahol (ugyan elég borsos áron), de árulták. Akkor viszont nem voltam abban a helyzetben, hogy elrohanjak érte, így végül e héten alakult úgy, hogy komolyabban kezdtem foglalkozni a dologgal.

Rékerestem, és csodák csodájára, abban a Demand 2000 nevű boltban árulták, ahol annó a Kék Kígyót vettem. Telefonáltam, a kedves kiscsaj mondta van. Akkor még volt 45 perc zárásig. Kiviharzottam a munkahelyről, 4-es busz, és épp zárásra odaértem, megvettem, hazahosztam, és… szuper. Angol ez is persze, de nagyon kényelmes, kellemesek a gombjai, az egérnek is nagyon jó a fogása, jó vásár volt. Remélem sokáig bírni fogja.

Előfordult már veletek, hogy csináltatok valamit (én konkrétan programozáskor tapasztalom), és mikor ki akartátok próbálni nem működott. Megnéztétek, mindent jól csináltáltatok-e és észrevettetek egy hibát, kijavítottátok, de ezután sem volt jó. Aztán észrevettétek azt a hibát, ami tényleg a hibáért felelős. Javítás után tök jól megy minden. Na ok, de közben kijavítottatok egy másik hibát is, ami most előjött volna, vagy mégsem? Talán eszre se veszitek, és titokban egy csomó hibát okoz, ami miatt később fájhatott volna a fejetek?

Rengetegszer javítottam már ki így — gyakorlatilag véletlenül — hibát, és eszembe jutott hátha más is találkozott már ezzel a furcsasággal.

Felraktam a blogba egy mp3 lejátszó plugint, így majd néha teszek fel számokat is. Az előző Qpás poszthoz akartam feltenni, de akkor még nem volt meg a lejátszó, így most ide kerül, az idei AZÉ ez már Mindennek a teteje Qpa induló:

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

Schönherz Qpa folyt.

Ugyan ídén azt terveztem elmegyek városi- és vidéki napra, sajna munka miatt nem jött össze. Az szombati hajtást viszont semmiképp sem szerettem volna kihagyni.

11-kor volt a találkozó reggel a koliban, mert az első feladatsort délre vártuk. Volt, aki kávéval, vagy valami más reggelivel alapozott, én útközben beugrottam a Nyugatinál a Burger Kingbe egy adag krumpliért meg egy rodeoért, és összekavartam még egy literes vodkanarancsot is (csak a fokozott kreativitás kedvéért ). Páren a konyhában nekiálltak palacsintát sütni, mi pedig felkészültünk, hogy megnyerjük az idei Qpát.

Megjött az első tizenöt feladat, a társaság jól olajozott gépezet módjára urgott neki, és ahogy az a motoroknál szokott lenni szép lassan pörögtünk fel üzemi hőmérsékletre. Így is nagyjából negyed órával a határidő előtt már be volt adva majdnem minden feladat, amik meg nem, azon meg dolgozott épp valaki. Rajzoltam, pont-pont-vesszőcskét, és voltam sanyarú gyermekkorú Mozart is. Aztán minden órában kaptunk egy újat, sokszor már akkor levittük a feladat megoldását, mikor a megadott állomáson még a rendezők nem is látták az új feladatsort.

Háromkor volt egy óra szünet, a vodkanarancs, a málnafröccsök és a pálika után kellett valamit enni, mert nem akartunk kidőlni a vége előtt. A Karinthy és a Budafoki kereszteződésénél lévő gyroszosnál, ami az Impulzus Nagy Gyros Tesztjében előkelő helyezést ért el, vettünk Radarral egy-egy pitát, tele husival, és lassan visszaindultunk a koliba, hogy felkészüljünk a következő 3 órára. A lépcsőn üldögélve jóleső érzés volt hallgatni több csapat támogató, bíztató szavait.

4 órakor megkaptuk a nyelvi óra feladatait. Kegyetlen egy dolog volt, minden feladat más nyelven, többek között: angol, német, francia, román, szlovák, japán és… ezzel rengeteget szoptunk, thai. A thai szöveget vagy negyed óra volt kideríteni hogy egyáltalán milyen nyelven írták, és végül 5 perccel a vége előtt a sikerült a feladat címét lefordítani: hagyomány. Azt hiszem, sose felejtem el milyenenek a thai írásjelek. Az ezután következő két órában az első háromhoz hasonló vegyes feladatok voltak, és a legtöbbet beadtuk, talán mindet. Közben beköszöntött a hírzárlat, és az utolsó állapot szerint fej fej mellett haladtun a HiPPPi csapattal. Győzni akartunk, nagyon!

Hétkor aztán vége lett a hajtásnak, és 8-ra átvonultunk a Goldmann menzához. Rendhagyó módon, ebben az évben itt rendezték a Qpazárót és a SKUBU-t, mert a rendezvény egy napos eltolással került megrendezésre, a kiadott egyetemi szünetek miatt. Így fordulhatott elő, hogy a záróbuli ütközött az ÚjVár Klubbal, és hát, ebből egy kis létszámú olcsó buli nem kerülhetett ki győztesen. A szervezés sajnos nem volt épp a legjobb itt, az okát nem tudom, de csaknem 2 órát vártunk a 10-es sörváltók döntőire, és még ezek után volt a 100-as rekordkísérlet. Azt hiszem éjjel 1-kor kezdődött az eredményhirdetés. Szép lassan haladtunk a harmincegyediktől az első felé, közben kiosztásra került többek között a Schönherz Kuka, a Fariplay Kupa, a Casanova Kupa és a harmadik helyezett csapatnak az Elschönherz. Ekkor jött el az igazság pillanata, csapatunk minden tagja kéz a kézben, egy kupacpan figyelt, ki lesz a második, a HiPPPi vagy mi, mi vagy a HiPPPi, húzták, csűrték csavarták, és végül Aze kimondta: AZÉ ez már Mindennek a teteje…

Elnémult a világ, a qpaindulónk távoli hangjai, lassított felvételen ugráló emberek körülöttem… vesztettünk. Lassan elhagyjuk a színpadot, összegyűlünk a Pedró körül, nagy körben, mindeki egymásba kapaszkodva. Mindenki ölelgeti a másikat, a csapatkapitányunk ennyi vállveregetést még biztos nem kapott. Hatalmasak voltunk, nagyon nagyok voltunk. A HiPPPié a Schönherz Qpa, de mi is nyertünk: egy csapatot, barátokat, és egy óriási élményt!

Jövőre ugyanitt, ugyanekkor, csak akkor a miénk lesz

“Qpázunk éjjel-nappal…”

Mikor a többiek cigiznek, de te nem, az passzív dohányzás.

Mikor a többiek szívnak, de te nem, akkor az passzívás?

Nos, hogy mi van? A fasz kivan, persze azért nem ilyen egyszerű a történet… vágjunk bele!

Társadalomelemzés, a la carte de Cupid

Van ugye, az a közismert tény, hogy csökken a népesség. Ez a felvilágosult, haladó társadalmak sajátossága… a tudalatti önszabályzás kiszórja a silányat, persze csak módjával, hogy néhány örökletes betegség azért maradjon, nehogy unatkozzon az a pár Nobel-díjas, mielőtt jelölik. Sokkal fontosabb, hogy mi az önszabályozás. Vegyünk egyedeket a társadalomból, életerős fiatalok, a húszas éveik elején. A többség mint a nyuszik, végzik a dolgukat, elég csak rosszkor vécére menni egy nagyobb buliban. Védekeznek, ugye csak az élvezet, már amennyire a hideg ülőke, és a félrehúzott tanga vágása kényelmes lehet, gyors pillanatok. Sterby átkever, és millók esélyei csökkennek nullára egy zsepi síkján.

Aztán van egy másik réteg, csinosak, jólneveltek, várják Őt. Ki nem, ugye? Aztán az ember hallja, hogy csak nem jön, mi lehet a gond. Kedves? Persze. Jól néz ki? Naná. Értelmes? Nahát, még az is? Mégis van valami baj… keressük kicsit máshol? Még mindig várja. No igen! Ha megnézzük a helyzetet, adott egy húszas évei elején járó lány. Korosztály, és lefelé kizárva, szóval 24-27(-35) éves célközönségről beszélünk. Annak is a joképű feléről, mert ugye… és el is érkeztünk a lényeghez. Egy értelmesebb srác azárt minimum megfontolja azt a Cuba Librét, ha a csajnak még nem volt senkije. Hiszen a lánynak valószínű, hogy ez lesz a legmeghatározóbb élménye, az Első. Előfordulhat, hogy vele fekszik le először. Ez ugye még nem lenne meglepő fordulat 5 évvel korábban, mikor a kislány fejlődő lekére jó (be)hatással lehet ez, de nem most.

A szóban forgó kislány(ok) ragaszkodni fog(nak) a kedves szűzoltó bácsihoz, hisz Ő volt Az, betöltötte az “űrt” az élet(ük)ben, és töltse is be minden este (meg reggel, meg a buliban, meg a szomszéd kerítésénél, meg… khm, na), mert az ugye milyen jó. Aztán arról nem beszéltünk, hogy a 24-27 éves jóképű kolléga még nem kívánja lecövekelni magát, miért is akarná. Itt van a kedves lány, aki ugyan kedves és aranyos és értelmes, de hát még csak egy játékot próbált ki a vidámparkban, és senki nem garantálja Őt arról, hogy nem lesz kedve másikhoz. Persze a kislány lelke már az Övé. Ő a biztos, a fix, aki nélkül nem élet az élet, de azért felülünk a többire is, kipróbáljuk, csak egyszer vagy… mondjuk többször, de Ő meg ne tudja, hisz a fix az fix. Őrá vártak, tartogatták magukat, vagy csak válogattak, nem eresztik el olyan könnyen a szeretet srácot Értjük ugye, hogy ilyen ingoványban nem betonoz az ember, és hogy a kislányok végül ezért kapnak kosarat. Csalódnak, jaj Istenem, és kezdődik előröl… de mondjuk már túl vannak az első leckén.

Más kérdés, hogy a szóban forgó lányok esetleg be se merik vállalni a jóembert, hisz mi történik lámpaoltás után? Tudni kéne mindent, 3 éve célbalőni ping-pong labdával, de legalábbis citromot facsarni a virslire a majonéz előtt. Aztán persze jön a trauma, hogy a srác miért hord ilyen ronda nagy virslit a gatyájában, és főleg miért mutogatja, hisz csak egy DVD-t néztek az imént. Na már most ezt aki bevállalja… az nem az aki ezt végiggondolja

A fiúknak sincs könnyebb dolguk, hisz a korosztályos lány birkózók magasról szarnak a pisisekre, idősebb tanító nénit meg kifogni… hát az azért nem statisztikai értékű faktor. Persze itt is a huszonéves srácokról beszélünk, akiknek ott a lehetőség, hogy az épp érettségire készülő cicust kergessék, és hallgassák a nyafit, ami azért néha előfordul. Mindez abban az esetben persze ha eltekintünk attól, hogy már az épp érettségiző cirmosnak is a 24-27 éves kolléga kell, mert a ülésfűtés nem árt, ha a BMW-ben kicsit megdöntik… az ülést.

Szóval ez itt a helyzet, és a kis társadalomelemzésünk csak egy kacsintás a huszonéves képre.

A Fekete lyuk meghódítása, a publikum feszülten figyel

A kollégát összehozzák az említett huszonéves értelmiséggel, mondjuk még szóba is állnak. Barátkozzunk, de csak finoman, (na ja de majd dugunk is ugye?). Ott állunk, a galaktikus egyenlítő mentén ráfordulunk a csillogó galaxisra, melyben az összeomló neutroncsillag feketelyukká kezd formálódni, hogy magába szívjon mindent. Mi vagyunk minden… minden, aminek nagy a hasa? minden aminek idióta a szövege??? Fékező rakétákat bekapcsolni, átzuhantunk a célon, valami nem sikerült. Kiscsillag barátkozni szeretne, boldog lenne velünk, akivel jól megbeszéli az élet dolgait, és hogy milyen jóképű a srác a szomszéd aztalnál.

Szalagváltás, egygépes mozi, a film áll… feldolgozzuk a tapasztalatokat. Itt állunk csőre töltve, vagy tán csak a szerelemtől fűtve, és a kislány barátkozik. Valami nem jön be, az meg ugye milyen már, hogy megmondja? Igen az nem szép, ezért nem teszi, a küldetés kudarc felé közeleg, a visszajelző üres, a hiba nem meghatározható. Kármentés következik, a küldetés részletezése a felsőbb létformának, 3 éve utazunk a nagy semmiben, hogy rátaláljunk, és betöltsük mellette méltó helyünket az univerzumban. Generációk milliói hullottak el az idő markában, a magány már felőrölni látszik minket. (A film közben újra forog, és a közönség boldogan szemléli, a vallomást… és röhög.) A küldetés kudarc, de van egy újabb barát, aki csak ennyit mond: ET haza.

A küldetés értékelése, Top Secret

A küldetés kudarca teljesen elfogadhatatlan, a közvélemény úgy tudja, a felfedezés Top Secret. Nyilván, hogy a szülő generációnak kínos a gyermek sikertelensége. A felelősségre vonás a dicső hazából érkezik, ahol a menedékre várna az ember. Fontos momentum ez, a csalódás a gyökerekben, akik a múlt században voltak utoljára vidámparkban, és ott rögtön találtak két bevállalós bigét. Értetlenkedő tekintettel, kapjuk a bírálatot, hogy mekkora idióták a mai fiatalok, hisz mind sír, hogy senkije sincs, aztán egymást meg nem látják. Az ember csöndben, hallgatja, nem hozzaszóba neutroncsillagocskát, és az elhullott generációkat, sem a barátkozó felsőbbrendűt… és végiggondolva felmerül a kérdés: Akkor most ki is a balfasz?

A történelem kudarcai, Bottom Secret

Persze kiderül, hogy mi vagyunk az idióták, belezúgunk, 1000-el, és nézünk, hogy nincs szerencsénk. Hisz ha elsőre: nem nézel ki jól, nem tudják veled elképzelni az életüket, vagy csak nem látják a szerelmet, akkor le vagy írva. Persze világos, hisz épp azt kértük nevelje fel a 6 lányunk és a 2 fiunk, de ne riadjon vissza néhány pofontól se, ugye? HÁT A LÓFASZT! Azt mondtuk, szia tetszel nekem, és mit kapsz, jó esetben kiröhögnek (fájdalmas, de tanulságos), vagy nem. Ha nem, hát akkor végiggondolják, hogy milyen jófej gyerek barátkozzunk. Ugye-ugye, de ne szóljunk neki, mert milyen cuki, ahogy teper, viszi a táskám az isibe, még verset is ír, jaj de édes, aranyos… mi ez ovi? Ne játsszunk már egymással. És akkor csodálkoznak, hogy az aranyos gyerek egyszer berág és lemészárolja a virágoskertet a rotakapával, és közben sikítozva skandálja a “Lonely”-t. Vagy, hogy az álompasi ébredés után nem is az igazi. Mert ugyanezt csinálják!!! De nézzük a fordított szemszöget:

A lánynak megtetszik a fiú, azt mondja tetszik. (Figyelem!) A srác azt mondja: OK! És jöhet a virsli, meg a kifli… egy majonézes hotdogot kérek, napjában háromszor, mert finom. És egy héten belül kiderül, hogy a pali a hotdogot szereti, de tök mindegy ki a pék. Trauma, lelki hányás, 100 év magány, de legalábbis engem hagyjanak a hülye faszik. Milyen megható, aztán egy pár-hét múlva, már megint majonézes a szájuk széle, hiszen azért nekik se jó egyedül, és a Kovács Pisti húskombinát, olyan helyes, és azt mondja én is tetszem neki. Remélhetőleg kevés lány esik túl ezeken a csalódásokon sokszor, és megtalálja a helyét. Féltőn ölelő karok közt. De ez attól még ugyanaz, csak a fasziknak van eszük, hogy azt mondják OK, ha a csaj teper, és szereznek néhány boldog percet kettejüknek.

Mi ebből a konklúzió, hogy aki a csajnak tetszik, annak megadják az átbaszódás esélyét is, aki viszont elsőre tudomisén, azzal meg se próbálják, hát hol itt az a fene nagy egyenlőség, amiért olyan keményen harcoltak. Aztán deszkahercegnő megcirógatja a pofimat, és én azt mondom szögelje őt valaki már, akkor meg fel vannak háborodva, hogy őket a csúnya bácsi visszautasította. Nem tetszett, hogy a pasi választott annó, hát megkaptuk, most a nő választ, és te tövig rághatod a kefét se lesz semmi, ha ő azt mondja semmi.

Konklúzió, hogy úgy tűnjön van az is

Pedig nincs, ebben a fene nagy szarban vagyunk, és van egy csomó magányos csaj, meg egy csomó magányos srác, és nem találkoznak. De ha találkoznak is rögtön azt nézik, mekkora segge lesz a 3. Ödönke után, vagy hogy 40-évesen feláll-e majd neki. De nem kell ilyen messzire menni, nem élünk a pillanatnak, rohadtul kiszámítjuk mi van. Ne vegye magára senki, ez egy tapasztalati összefoglaló. Nem kell azzal lenni, aki nem tetszik, nem kell megpróbálni, lehet keresgélni, egymás mellett elsétálni, vagy a saját képességeinket rosszul felmérni, de ne csodálkozzunk, ha átbasznak, vagy ha még addig se jutunk el, hogy átbasszanak. És ezért van ki a fasz, mert ez van, és kész.

Mi fog ezután változni? Semmi? Asseérdekel… egyetek hotdogot!

PS.: Akinek nem inge az próbálja fel, és kommentbe várom a véleményeket!

Idén elég aktívnak érzem magam, az elmúlt évekhez viszonyítva. Ennek a jele az is, hogy hanyagolom a blogom, máshol viszont jelent meg bejegyzésem. Összefoglalom mi is történt az elmúlt pár napban:

vasárnap | okt. 1.
Reggel korán keltem, remélve még eljutok az urnákig a busz előtt, de nem sikerült. A 7:23-as busszal feljöttem Pestre, és negyed 10 körül már a szobámban landoltak atáskáim. Gyorsan megszereltem a székem, ugyanis az egyik lába szabályosan ketté repedt, de még tartotta valahogy magát. Egy lemezzel, meg csavarokkal rögzítettem a két darabot. Fél 11-kor elindultam a kolihoz, játszósgatya, kezemben a csapatunk logója, szépen bekockázva.

Egytől hatig festegettem, és kiderült ismét túlbecsültem a szükséges festék mennyiségét. Közben elfogyott egy pizza is, és mellékesen nagyon jó társaságom volt közben. A logó szerintem nagyon jó lett, legalább olyan jó, mint a 2 évvel ezelőtti Vadkernel. Este aztán kimentünk a Tudósok körútjára, meghallgattuk a hőlégballon gázégőjét… közben pedig megnyílt az idei Qpa, és volt egy klassz kis Qparádé is. Az este további részében elfogyaszott 1 liter vodka-narancsnak hála nem volt olyan lehangoló a hazaút, hála Istennek, nem kellett éjszakai járattal mennem.

hétfő | okt. 2.
Bementem dolgozni, és egész nap a zsúfolt kis estémre készültem. 7-től ugyanis bemutattam a KB-nak az utódomat a Kultúr Reszort élén, elintéztem némi gazdasági ügyet a Vitivel, majd rohantam az Impulzusba, hogy ott folytassam a gazdaságiskodást. Gyűlés után kimentünk a Mátrixra, ami a koli déli oldalán lévő szobák ablakaiból – mint pixelekből – álló 14×16-os kijelző, és az arra írt kis animációk összefoglaló neve. Idén ismét kisebb műszaki gondjuk akadt a rendezőknek, de a 9-re hirdetett műsort, azért fél 11kor elkezdték. Voltak jó és kevésbé jó animációk, de amin igazán ledöbbentem, az a 6-7 animációnként beadott UPCITY reklámok voltak, amiket rendesen megcsináltak erre a “kijelzőre”. A végén visszamentünk a kolihoz, és vártam, hogy a csapatommal elinduljunk a Gumibogyó-mission nevezetű feladatra.

kedd | okt. 3.
Éjjel fél egy. A csapatom elment, míg én a 18. liftközben vártam, hogy összefussak velük. Azt se tudtam kik mentek, így jobb híján elindultam haza, mikoris összefutottam Balázzsal, aki mondta az Impi is megy a mission-re, és van még náluk hely. Nálam meg volt GPS így bolfdogan csatlakoztam hozzájuk. Viti kölcsönadta a kocsiját, és elstartoltunk. Az első feladat GeoCaching volt, azaz egy megadott koordinátán kellett megtalálnunk a következő állomásra utaló segítséget. Végigszáguldottunk a Kerepesin, ki a 16. kerületbe, ahol egy kis utcában volt a megadott koordináta. Kis keresgélés után egy dobozkában találtunk egy képet, amin egy zsiráf és egy fánk volt. Rá kellett jöjjünk, a dobozt megtalálni volt a nehezebb feladat. Végül otthoniakkal rákerestettünk Google-ben erre a két szóra, és a Zsiráf Fánk Club oldalának klubszabályzatából kiderült, következő állomás az Állatkert.

Ugye az Állatkertet “tudjuk csukott szemmel is”, ennek ellenére kétszer fordultunk vissza a jó útról, mikor is megelégeltem a dolgot, és a merülőben lévő GPS-szel végül jó irányba kavarodtunk. A helszínen Qparendezők vártak minket, akiknek be kellett mutatnunk egy vadkacsát, és egy általunk kitalált új állatfajt. Sikeres megoldások után megkaptuk a következő segítséget, amiben az állt, hogy: “A fényló kereszt körül találod a címet, amely a bódító ital üvegén ragadt.” (Ennél az állomásnál felfigyeltünk egy RentX feliratú zöld kisteherautóra, amivel a rendezők mászkáltak.)

Talán ez a feladvány okozta a legnagyobb fejtörést mindenkinek, és persze az sem mellékes, hogy itt már egy útvonalon haladt mindenki, míg a GeoCachingnél a csapatok külön koordinátákat kaptak. Kersztbe-kasul bejártuk a várost, mire rájöttünk, hogy a fényes kereszt (nem az Unicum üvegén, és nem is a Városmajori templom tetején, hanem) a Jagermeister üvegén van, és körülötte egy agancspár látható. Irány fel a Normafához, az Agancs utcába, ahol találtunk egy Wireless kapcsolatot, és a megadott instrukcióka alapján, már zsebünkben a következő nyommal, vágtattunk vissza a belvárosba.

A következő állomás, mint kiderült kb egy köpésre van attól a helytől, ahol az első volt, a Laska utcában. Hát nem kicsit lettünk ettől idegesek, meg már lassan 3 órája kocsikáztunk, így, megálltunk egy útba eső McDonald’snál a Kerepesin, és szépen megreggeliztünk. Közben befutott némi infó azoktól, akik kimentek előttünk a világ végére, hogy keressünk egy zöld alapon fehér keresztet, ami a szohasztikus célt jelöli, és ha eltévednénk kövessük a Combinót. A Combinók (no nem éjszaka) a 4-6-os vonalán járnak, ami a nagykörút, ígyhát visszatűztünk a Blahához, és onnan tippre elindultunk a Nyugati felé. Azt hiszem az volt az érv, hogy balra menni túl evidens lett volna Az Oktogonnál járhattunk, hallottuk egyesek kimentek a Combinó telepre, mi a patikák logóit figyeltük, mikor is az ablakból megpillantottam azt a RentX-es kisteherautót, amit a 2. állomásnál láttunk. Gyorsan megfordultunk, és utána mentünk, gondolván, ha más nem, legalább majd segítenek. A pirosnál Boró kiszállt, és odafutott a nyitott ajtajú kocsihoz, és már kezdte mondani, hogy: “Mi vagyunk az Impulzus csapat és…” mire a rendezők: “Gratulálunk nyertetek!”

Az első döbbenet után vettük észre a zöld furgonra fehérrel felírt RentX szöveget, ami nem volt más, mint a zöld alapon fehér kereszt, és azért volt szohasztikus, mert folyamatosan mozogtak. A kocsit egyébként csak az ismerhette fel, aki látta a második állomáson, épp ezért a raktérben zakatolt egy aggregátor, amiről egy Wi-Fi HotSpot-ot működtettek, ezt lehetett volna megtalálni. (Beteg ötlet.) Nem sokkal később befutott még két csapat, így a rendezők eltekintettek az utolsó kis performasztól, mert ők nem állhatnak meg. Mi visszamentünk a Schönherzhez (akkor lehetett olyan negyed öt), és kellőképpen elfáradva, annak a tudatnak a bódulatában, hogy mi, akik nem is vagyunk hivatalos csapat, nyertük meg ezt a versenyt, elmentünk szépen haza.

Bedőltem az ágyba, és délig aludtam. Délután még bementem dolgozni, és hazafelé jövet elmentem cipőt venni, mert a vasárnapi festés óta a Vallabee-n két szép, nagy piros festékpetty éktelenkedett, és a képen látható Etnies Lo-Cal-lal tértem haza. Otthon még kis WoW (Mardeus Őrmester lett).

szerda | okt. 4.
Ma reggel elmentem jógára, majd a Stoczek menzán pisztrángot ettem… ez kb annyira lepett meg, mintha a moziba operát adtak volna elő. Majd elmentem a koliba, és rendetraktam az szerkesztőségben. Az új cipőt még szoknom kell, azt mondták engedni fog, és pont jó a lábamra, szóval néha azért nyom, de alapvetően kényelmes, és majd betörik. Minél többet használom annál jobb lesz.