Rövid leszek, mert sok minden történt, és nem akarok hosszú postot. Mindenről lehetne mesélni, de inkább csak pár szóban.

Otthoni legjobb barátom születésnapjára kitaláltam rendelek neki egy replika kalasnyikovot. Sajnos 30 euró volt a limit, és a fegyver ezt nem érte el, ezért még egy sörétes is került mellé. Itthon kiderült, hogy mindenkinek, akinek meséltem, igaza volt. Ezek Airsoft fegyverek, azaz kis nyomású levegővel, apró műanyag golyókat lőnek. Kaptunk egy nagy zacsi lőszert, meg két kis csomag festékeset is. Most hétvégén megyünk kipróbálni, ugyanis előző hétvégén nem voltam otthon…

Szüleimmel elmentünk Gyopárosfürdőre, ami egy élmény és wellness fürdő Orosháza mellett. Anyukám születésnapját ünnepeltük. Egész nap a 26-28 és 34-35 fokos vízben voltunk. Szombaton még a szabadba is kimentünk, ugyan az a medence kinn “üzemen kívül” volt, de víz az volt benne, és sokan ki is használtuk ezt. Nem semmi dolog december elején a szikrázó napsütésben, 10 fokban, egy 35 fokos medencében ücsörögni Más dolgom nem lévén, mikor nem fürödtem, akkor aludtam vagy tanultam mérésre…

Hétfőn volt a PótZH, és kedden délben az eredményhirdetés, éééés… SIKERÜLT! Megvan a mérés, ami több, mint jó. Ugyan csak 3 kredit, de sok munkám volt benne, és örülök, hogy megcsináltam. Ennek örömére, vagyis inkább csak a megíráséra hétfőn Békával elmentünk moziba, és megnéztük a Shop Stop 2-t. Iszonyat jól sikerült, az eddigi legjobb, de minimum olyan jó, mint az első rész. Hülyére röhögtük magunkat, megjegyzem: úgy, hogy közben nem azt néztük, mikor lesz már vége, mint a Borat esrtében. Múlt pénteken megjött a Völkerball is, a Rammstein koncert DVD, Special Edition, aminek a borítóját az 1980-as moszkvai nyári olimpia ihlette. A DVD-n kitüntetett helyet is kapott a moszkavi koncert videó. Be is vittem szerda este a koliba megmutatni Sanyesznak…

Aznap este volt az éves KB-Karácsony, ahol idén különösen finom kaja volt. Marhapörkölt galuskával, és Budapest szelet rizzsel volt a két menü, amiből választani lehetett. Eliszogattunk, beszélgettünk, aztán 11 felé úgy döntöttem elindulok haza, de előtte még beugrottam a régi szobámba beszélgetni egy kicsit. Na igen, 2-re értem haza, de nagyon jó volt dumálni a haverokkal kicsit. Ritkán találkozom velük, mióta kiköltöztem. Otthon ágybatettem magam, mert csütörtök is hosszúnak ígérkezett…

Céges vacsi volt munka után a MERIDON Étteremben. Én a kettes menüt kértem:

Menü II:
Előétel: Lazackrém leves, fekete kagylóval
Főétel: Sertés filé parmezán köntösben, grillezett édesburgonyával és sűlt paradicsommal
Desszert: Sárgabarackkal töltött aranygaluska, vanilia sodóval

Szóval puccos elegáns hely, különleges kaják, borok, de nagyon jó volt. Eszti és Viki a marketingről pedig megleptek mindenkit egy-egy ingatlan.com-os esernyővel, meg kulcstartóval , és a héten harmadszor kellett a Váci útról begyalogolnom a lakásig, mert sokáig maradtam ki. Persze a szerda éjjelt nem verte…

Belépek a lépcsőházba, villany, nézem ám, hogy van levelem. Kinyitom, és egy felbontott Főtáv-os számla. A mumus, mert ezt nem írattam még át a nevemre. Na jó, hát biztos a Judit hugához dobták be, és ők bontották fel. Fent nézem, és látom ám, hogy ez 8-án lejárt. Na remek, ekkor telt be a pohár, ez nem mehet így tovább. Reggel tisztáztam a dolgot, kiderült a levél megjárta már Csepelt, oda-vissza, aztán elhatároztam, ezt a dolgot még a héten elintézem. Péntek reggel berohantam melóba összeszedtem ezt-azt, aztán irány az Észak-Pesti Üzemegység, átírtani a szerződést. Rendben odaértem, nem is kellett várnom, és az ügyintéző hölgyike nagy mellei, apró köhhintései, és alapjában véve unott viselkedése ellenére elég hamar végeztem. Persze azért meggyanúsítottak, hogy át akarom őket verni, hisz a 4. emelet 27 a regisztrált mérőhely, én meg az 1-ben lakom, de aztán megmagyaráztam, hogy az ugyanaz, mivel a negyediken, csak 1 db lakás van, ami az enyém. Ezután jött a harcom a BKV-val…

Egyre kellett a Teréz körútra érnem, és még volt 3 órám. Ki akartam menni a Lurdy Házba, mert a képregényboltban a legfrissebb Battlestar Galactica, és Pókember várt már engem. Reggel még gyorsan kiírtam DVD-re az első 10 részt a 3. évadból, ugyanis az eladó szíve csücske a sorozat, akárcsak nekem. Szóval elindultam, hogy majd 1-es villamossal hipp-hopp ott leszek. Na ja (#1), csak volt egy baleset, ami miatt a Stadionoknál nem ment tovább a villamos, és várhattam volna holmi pótlóbuszra. Egy fenét! Metró, Blaha, ott megebédeltem, és gondoltam majd innen 4-6-ossal. Na ja (#2), csakhogy az meg lerohadt. 10 percet álltunk, mire a régi villamosba életet leheltek, és elindultunk az őt követővel. Mester utca, 30-as villivel meg ki a Lurdyhoz. Megvettem a cuccokat, csöpp kedvezmény azért becsúszott a DVD-nek hála, úgy rémlik, mintha csak a Pókembert fizettem volna ki

Ezután pedig a héten bezsebelt karácsonyi jutalom maradékával, és a W810i összes tartozékával visszavágtattam a Teréz körútra. Igen, ahogy azt már, aki ismer sejti, ismét lecserélődött mobil kommunikációs eszközöm, és ezúttal talán egy lépéssel még közelebb értem álmaim mobiljához. Egy Samsung D900 büszke tulajdonosa lettem, rüpke fél óra alatt. Miközben vártam, szerencsém volt hallani az eladó kislány orosz csicsergését a telefonjába… hmm… olyan volt ez, mint valami fűszer egy jó kajában. Háromra visszamentem melóba, majd onnan este haza…

Lecuccoltam, vacsi, Csillagkapu, majd nekifogtam, hogy a számaimat átmentsem a telcsire a névjegyzékből, ami meglepő módon nem is bizonyult olyan nehéznek. Igaz a Mac-es szinkronizálást azt elfelejthettem, az Apple valami oknál fogva ugyanis nem hajlandó Samsungos szinkronizálást megoldani. Sebaj, ezért van a Tina, és végre… végre… végre… ebben a telefonban külön jegyzi a memória a keresztnevet, és a vezetéknevet, sőőőt, ha vezetéknév szerint rendezem, akkor azt teszi előre. Boldogságom határtalan. A telcsi formás, naaagyon formás, vékony, de kellőképpen széles. A gombok nagyok és jól kézre esnek, és persze szétcsúsztatható… az, hogy 3 megapixeles kamera van benne, már csak hab a tortán, de mivel ezt a funkciót igen ritkán használom a telefonokban, annyira nem is számít.

Hát ez volt a hetem, megpróbáltam rövidre fogni… tudom, nem sikerült. De így jár, aki nem blogol rendszeresen

A mai nap a karitatív és kreatív munkákról szólt. Tudni kell, hogy volt pár szivesség meló, amit egy ideje tologattam magam előtt, és ma reggel, mielőtt felkeltem volna az ágyból megfogalmazódott bennem: “ma megcsinálom végre ezeket a dolgokat, meg lesz időm tanulni is mérésre.” Na ja… gondoltam, és visszaaludtam.

www.kalasnyikov.hu | design | 12:00 – 19:30
Délben keltem, és elsőnek Zoli haverom oldalát akartam megcsinálni. Már a héten összedobtam egyik este a látványt, de hát az ugye még messze nem a kész oldal. Elkezdtem csinálgatni, szétdarabolni a látványtervet, és összerakni az oldal vázát. Nem sok időbe telt, mire rájöttem, hogy a szerver, amin az oldal csücsül csak bizonyos időközönként mirrorozik. Azaz, feltöltök valamit, akkor az megvan a tároló szerveren, de az, amiről az emberek kapják az anyagot, csak kicsivel később veszi át a változásokat. Ezzel nem is lenne baj, csakhogy így lehetetlenség online fejleszteni. Nekem gyakran fél pillanatnyi átírásokat kell ellenőríznem, hogy azt csinálják-e amit én akarok. Így nem maradt más választásom, az itthoni gép szerverét használtam a fejlesztéshez… kockáztatva, hogy az igazi szerveren nem minden ilyen, mint nálam. Persze, hogy nem. Egy környezeti változó ott nincs definiálva, ezért nem működött az oldal egyik része.

Meggyűlt a bajom még a Word által generált csoda XHTML oldalakkal is, hogy a fene vinné el azt, aki kitalálta, hogy a Worddel lehessen weboldalt csinálni. Törném el a kezét… akik használják nem tehetnek róla, ha a fűnyírómon lenne egy pusa, én is biztos fűnyíróval vadásznék… vagy nem? Végül aztán olyan 70%-os állapotban fejeztem be, mert még sokminden volt hátra. Majd jövő héten befejezem.

www.kalasnyikov.hu | kártyanaptár | 19:30 – 21:00
Történt egyszer, hogy fent említett jóbarátom kitalálta, neki kell kártyanaptár, amivel majd népszerűsíti az oldalát. Ok, megcsinálnám-e a képet rá. Hát persze, neki igen. Aztán akkor úgy alakult, hogy mivel Ő névnaposat akar, kiderült az két oldalas, nem kell hát rajz. De aztán ma, mint akit szalajtottak vágódott be msn-en olyan 4 körül (azt hittem az oldalt látta, már kinn volt az Under Construction felirat, de nem), és lélekszakadva kezdte írni, hogy baj van: nincs a kártyanaptáras cégnek névnapos sablonja, csak normál, de akkor már kéne kép rá, de ez sürgős és ASAP, de legalább estig. Na jó, hát persze, a honlap után neki is fogtam.

Régebben már csináltam neki egy pólót, aminek az elrendezése most jól jött. Kerestem még egy kis vérpacát is, hogy ne legyen olyan üres a bal felső sarok, meg fogtam az épp készülő oldal fejlécét. Gyorsan összedobtam, tetszett is neki elsőre

Impulzus | számlanyilvántartó rendszer | 21:00 – 22:00
Mióta nem vagyok kollégista, és a gépem a chello dinamikus IP-in osztozik a többi előfizetővel, igen bajossá vált a nálam hosztolt Impulzus Gazdasági Rendszer elérése. Nem is beszélve arról, hogy villanyszámla szempontjából nem előnyös, ha egész nap megy a gép. Felmerült hát az igény, hogy tegyem fel az Impulzus szerverére, és akkor majd onnan használhatjuk. Igen… ez az ötlet, októberben jött.

Aztán így december elejére, végre erőt vettem magamon, és léptem az ügyben, megcsináltattam Tommal a tárhelyet, meg azadatbázis elérést, és ma felmsoltam a cuccot. Feltettem egy PhpMyAdmin-t is, amit (nem meglepetésemre) tudtam úgy konfigurálni, hogy ha már a user, amivel használom, csak egy adatbázist lát, akkor a MyAdmin is csak egyet lásson. Itthon kiexportáltam, ott beimportáltam a táblákat, és voilá, kész id volt.

Schönherz Alapítvány | karácsonyi képeslap | 22:00 – 0:30
Nyári táborban voltam bátor, és az Alapítvány workshopjában járattam a számat, jobbnál jobb ötletekről. Akkor hangzott el, hogy kéne karácsonyi üdvözlőlap a támogatóknak… azaz a potenciálisaknak, mert ugye az 1% adományozása névtelenül történik. Erre hivatkozva, meg is keresett, egy édes (alapítványos) lány, hogy mi lenne, ha én most neki… képeslapot gyártanék. Hát persze… ki tudna ellenállni egy ilyen lehetőségnek, hogy egy ilyen édes (alapítványos) lánynak csináljon… képeslapot . Féretéve a tréfát, előzetes igényegyeztetés során felmerült a karácsonyfa, és a Schönherz, illetve ezek kombinációja, ami végülis az ihletadó szikra volt.

Ma megkaptam a koliról, a megfelelő szögből készült képeket, és neki is láttam. A4-es skicc, részletezés, pausz-filc körvonalak, szkennelés, utómunka a tablettel: szinezés, árnyékolás, filterezés, stb. Röpke két és fél óra alatt csináltam valamit, ami ugyan absztrakt és elvont, de mindenképp eredeti, és a maga nemében egyedülálló. (Kb. ilyen lehet, mikor a liba szándékosan bukik rá a csőre, hogy hízzon a mája.) Hála Istennek, ák is elégedettek voltak az eredménnyel, így végre befejezhettem ezt a kis 12 és fél órás munkanapot.

Mérés labor 2. | gyarolati ellenőrző mérés | holnap 11:15 – 12:00
Mindenzek után már csak egy projekt maradt “a mai napra”: nekiállok tanulni, mert reggel ellenőrző mérés van, ahol egyedül… egyes egyedül kell lemérnem valamit a laborban, egy óra alatt, jegyre. Nem titok, hogy a hétfői kudarc, hogy készülés ellenére sem sikerült a ZH ebből a tárgyból, kicsit elvette a kedvem a világtól, de akkor is meg kell csinálnom. Túl sok munkám van ebben a tárgyban ahhoz, hogy ilyen egyszerűen feladjam.

…nyisd ki a szemed, nyisd ki a szemed…

Tegnap éjjel (nyilván… Skorpiókirály for teh masses főműsoridőben, minőség a baglyoknak) ment egy film a tévében. A címe Nyisd ki a szemed. Egy spanyol produkció, a Más világ alkotójától. Nagynon tetszett, igazi thriller, mélyen gyökerező rejtélyekkel. Mint kiderült, mikor utánaolvasgattam, már láthattam volna ezt a koncepciót. Készült ugyanis Hollywood kompatibilis verzió is, Vanilia égbolt címmel, amiről hallottam is, de valahogy kimaradt az életemből. Az érdekes, hogy Penélope Cruz mindkét produkcióban játszik, sőt, ugyanannak a Sofía nevű lánynak a szerepét. Az IMDb-s megjegyzéseket olvasgatva, sokan ezt, az eredetit tekintik mesterinek. Bánják, hogy nem ezt látták először, de még őket is lekötötte.

Háromnegyed egykor döntöttem úgy, hogy végre alszom, de ment ez a film. Nem bírtam levenni róla a szemem… magával ragad, és ezt mások is írják róla. Egy srácról szól, aki a pszichiáterével beszélget a börtönben… azzal vádolják, megölte a barátnőjét. Szép lassan el is meséli hogy fajult mindez idáig. Egy szokásos bulis este, Cezár születésnapja, ahol megismeri Sofíát, akibe azonnal beleszeret. Ám előző barátnője, Nurija, elvakulva a fiú utáni vágyakozástól, nem hagyja nyugodni, és ez végül majdnem a fiú életébe kerül. A lány meghal, de Cezár nem… viszont arca borzalmasan eltorzul. Álomból álomba ébredünk a főhőssel, míg már nem is tudjuk mi igaz és mi hamis.

Cezár mélypontra jut, a kínok kínját éli meg, de valahogy mégis jóra fordulnak a dolgok. Minden úgy alakul, ahogy szeretné, egy álom válik valóra, de nem sokkal később ez az álom, rémálommá válik. Pillanatok, rémképek a múltból vezetnek el a megoldáshoz, ami talán még hátborzongatóbb, mint eddig bármi. Egy lehetőség, az örökké tartó boldogság, a paradicsom, amit akár a saját pokloddá is tehetsz.

Aki látta a Mátrixot, tudja milyen, mikor az ember belegondol: “hehe, mi van ha ez is a Mátrix… és nincs kanál?” Ez után a film után viszont komolyan elgondolkodtam, vajon mi van, ha felébredek, és ez az egész csak álom volt…

…nyisd ki a szemed, nyisd ki a szemed…