Most megy a tévében a Mátrix, és felfigyeltem egy aprócska logikai csavarra:
Neo, közvetve beismeri, hogy azért kutatja a Mátrixot, mert nem hisz a sorsban. Nem szereti a tudatot, hogy más irányítja az életét.
Ok, de akkor mit is ér el azzal, hogy a piros kapszulát veszi be?
Részese lesz a próféciának, melyben meg van írva, hogy ő mit fog csinálni. Vagyis az, hogy a sorsa elől menekül, hogy rongyokban jár, moslékot eszik egy csatornacirkálóban, nem más, mint maga a sors… ami elől menekült.
Fontos pont a beszélgetés az “alkotóval”, aki felvilágosítja, hogy amit tesz, az csak annak a kontollált hibának a lefolyása, amit a Mátrixot tervező programok nem tudtak kiiktatni a rendszerből. Hogy az Orákulum felügyeli, és irányítja, eddig a pontig.
Ezek szerint akkor rosszul döntött?
Nem. Csak valójában nem döntött. Azt tette, amit tennie kellett. A sorsát ténylegesen csak a második rész végén változtatja meg, mikor nem úgy tesz, mint az “elődei”. Tegyük hozzá, ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy Smith elpusztításakor valami félresikerült. Az ügynök , mint egy vírus, megfertőte magát a Mátrixot. Végül már a gépek sem tehettek semmit (hmm…), és Neo segít nekik, hogy végezzenek Smith-szel…. a békéért cserébe.
Aztán egy nála is csinosabb lánnyal voltam teázni — vagyis vizezni, mert a teázóban nem volt asztal, ahova mentünk, ott meg nem volt tea — mozizni, és megyünk megint, már csak 2 nap…