Van ugye ez a blog, amin vannak bejegyzések, és ezekhez hozzá is lehet szólni. Ti nem nagyon szoktatok, de a spam robotok előszeretettel. Ugyan az Askimet szépen kiszűrögeti ezeket, mégis zavar a dolog. Épp ezért úgy döntöttem beépítem az oldalba a reCAPTCHA plugint.

A CAPTCHA egy rövidítés, és – a teljesség igénye nélkül – olyan teszteket értünk rajta, amiket ember meg tud oldani, számítógép viszont nem. Ez a leghatékonyabb módja a spam robotok kiszűrésének. A reCAPTCHA pedig egy olyan projekt, mely ingyen biztosítja ezt a szolgáltatást. Kommentek írásakor egy kis mező lesz az elküldő gomb felett, ahol enyhén deformált szavakat kell begépelni (kép). Az egészben viszont van egy csavar!

A szavak, amiket be kell gépelnünk, könyvek szkennelt részletei (kicsit azért deformálva). Mikor beírjuk a szavakat és elküldjük a hozzászólást gyakorlatilag a szöveg digitalizálását végezzük el. Na persze, gondolhatnánk, honnan tudja a reCAPTCHA, hogy jót írunk be, ha még nem is digitalizáltak? Ám, erre is megvan a válasz: két szót kapunk ugyanis. Az egyikről már tudják, hogy mit jelent, a másikról nem. Amelyiket tudják, az úgy működik, mint minden rendes CAPTCHA rendszerben: kellőképpen deformálva van, hogy robot ne értse, mi viszont elolvassuk, ennyi. A másik szó a lényeg, arra adunk egy tippet. Ők ezt eltárolják, és még párszor kiadják másoknak is, végül a legtöbbször beírt változat lesz a jó megoldás, figyelembe véve a megfejtők nagy számát, és hogy gyakorlatilag 0% az esélye az összejátszásnak.

Lassúnak tűnik? Íme néhány adat: manapság naponta kb. 60 millió CAPTCHA tesztet oldalank meg emberek a földön, ami 10 másodperc ráfordított idővel számolva több, mint 150 000 óra munka naponta. Ez nagyjából annyi, mintha 19 000 ember 8 órában csak ezzel foglalkozna. Ezt a hatalmas munkaerőt próbálja a reCAPTCHA projekt hasznosítani.

Szóval senki ne morgolódjon, hogy kicsit tovább tart egy hozzászólás, gondoljatok arra, hogy közben az emberiség írt tudását digitalizáljátok a jövő nemzedéknek!

Van nekem két szépségesen szép Logitech egerem. Az egyik LX7, a másik MX610 névre hallgat.

Tünetek:
Az MX610 pár hete úgy gondolta, hogy ő balgombra innetől kezdve bizony csak duplán fog kattanni. Persze 20 ropis billentyűzet+egér kombó esetén ez normális, fél év használat után… EGY TÚRÓST!!! De ez már akkor sem segített, elemek ki, egér fel a polcra: “Gondolkozzál el magadon!” Távollétében elővettem a csodás Mighty Mouse-t, amit az új iMac-hez kaptam, és amiről csak annyit, hogy helyettesítőnek megteszi, meg aranyos, de nem.
Az LX7 korábban kezdte. Bal gombja egy ideje már nem kattant szépen. Olyan volt, mintha beragadt volna, de azért működött. Ma reggel viszont fogta magát, és elkezdett nem kattanni, balra… mondom, balra… BALRAAA!!! Nem. Grrr…
Az egereim nyilván összefogtak ellenem, hogy ellehetetlenítsék a munkám.

A kezelés menete:
Elkezdtem touchpad segítségével új egérke után vadászni, de közben eszembe jutott a jó öreg, “csapd oda valamihez, attól rendbejön” módszer. Elemeket kiveszük, az egeret okosan megszorítjuk és kecsesen az asztalhoz ütögetjük.

A kezelés hatása:
LX7 a kezelés után, erősen részeges állapotba került, azaz már majdnem minden harmadik kattintásra sikerrel járt. Az eredmény nem villanyozott fel eléggé, így hát folytattam a keresgélést új egér után, mire azon nem kaptam magam, hogy teljesen jól működik. Meglepő fordulat, úgy látszik az egeremnek van lelke, és szeret engem, csak balgomb sztrájkot tartott.
Otthon az MX610-en volt a sor, csak nem dobok ki egy lézeres vezeték nélküli egeret, és láss csodát (kopp-kopp-kopp) az is rendbejött. Pedig olyan klassz egereket néztem már ki, de így biztos nem veszek újat.

Láttam azonban SteelPad márkájú professzionális egérpadokat, amik nagyon megtetszettek, úgy döntöttem hát arra azért beruházok majd, hátha a rágcsálóim önérzete a helyére kerül, és hajlandóak lesznek még jó darabig kattogni nekem.

Felkerült a netre a Mac OS 10.5 Leopard, az Apple új operációs rendszerének nyitóvideója. Valószínűleg a legutóbb, a fejlesztők számára kiküldött verzióban lehetett már benne. Mikor megvesszük új Macintosh-unkat, vagy újratelepítjük a rendszert, ez a kis videó fogad bennünket, majd a nevünk és néhány lokalizációs beállítás után már használhatjuk is a rendszert. Az emberek nagy része elég ritkán látja ezeket a videókat… vajon miért ? Íme a Leopard videó, aminek fő témája az űr a háttérben, ami a Time Machine (időgép) nevű backup rendszerre, mint a verzió legnagyobb újítására utal:

UPDATE: ami eredetileg itt volt, azt az Apple kérésére a YouTube levette

és összehasonlításképp a Mac OS 10.4 Tiger hasonló nyitóvideója, ahol egy kereső fény (Spotlight) futkos a Welcome szöveg különböző nyelvű fordításai után, nem titkolva, hogy a Tiger legnagyobb újítása a Spotlight keresőrendszer volt:

A zene mindkét esetben ugyanaz, ami jelentheti, hogy a Leopard videó még csak előzetes, vagy, hogy ez egy szuper zene Egyébként Bytecry -Weevil, album: Drunk on Light (2004).

Ez a fajta nyitóvideó a Pantherben (Mac OS 10.3) jelent meg először, ahol még csak a Welcome fordítások szerepeltek, íme:

Dowload link: http://www.bigupload.com/d=D2YQOZG4QW by docthemac

… amit nem fogok látni.

Azt hiszed túl sok netes hírportált olvasol? Az, hogy külön időszakot szentelsz ezek olvasgatásának minden nap, az már valamiféle függőség? Nem. Ugyanis nem olvashatsz ezekből eleget. Én magamat Miyazaki/anime rajongónak tartom, és ennek ellenére is lecsúsztam arról az augusztus eleji hírről, hogy: augusztus 23. és 26. között a Best Hollywood, a Ghibli Stúdió több filmjének magyarországi DVD premierje alkalmából, Miyazaki Anime Fesztivál címen, vetítéssorozatot tart a megjelenő filmek egy részéből, a Toldiban. A NAGY érdeklődésre való tekintettel már augusztus 16-tól lehet jegyet venni elővételben.
Mikor tudtam meg, hogy van ez a dolog? TEGNAP!!!

A Toldi weblapja egy semmi, a műsorajánló oldalakon talált telefont nem veszik fel, és figyelelmbe véve, hogy hétvége van, és augusztus 16. óta lehet jegyet venni, azt hiszem elkönyvelhetem, hogy kicsikét esélytelen a dolog. Mindenesetre azért hírt adok anime rajongó olvasóimnak, hogy a fenti esemény az alábbi Ghibli filmek megjelenése miatt kerül megrendezésre:

Rendező: Hayao Miyazaki
Laputa – Az égi palota (Laputa – Castle in teh Sky)
Nauszicaa – A szél harcosai (Nausicaa of the Walley of the Wind)
Totoro – A varázserdő titka (My Neighbour Totoro)
Porco Rosso – A mesterpilóta (Porco Rosso)
Kiki – A boszorkányfutár (Kiki’s Delivery Service)

Rendező: Isao Takahata
A Yamada-család kalandjai (My Neighbors the Yamadas)
Pom Poko – A mosómedvék birodalma (Pom Poko)
Yesterday – Vissza a gyerekkorba (Only Yesterday)

Rendező: Yoshifumi Kondou
A könyvek hercege (Whisper of the Heart)

Az első kettő már augusztus végén, a többi pedig folyamatosan az ősz folyamán. Zárás képpen pedig egy díszdobozos kiadás kerül majd a polcokra a Best Hollywood gondozásában.

Korábban már megjelent Miyazaki filmek:

Rendező: Hayao Miyazaki
Chihiro szellemországban (Spirited Away)
A vándorló palota (Howl’s Moving Castle)

Amit pedig hiányolok a fenti listából, de remélem hamarosan ezeket is kiadják:

Rendező: Hayao Miyazaki
A vandon hercegnője (Princess Mononoke)

Rendező: Isao Takahata
Grave of the Fireflies

Rendező: Hiroyuki Morita
The Cat Returns

Rendező: Goro Miyazaki
Tales from Earthsea

Nos tegnapelőtt szóltak, hogy megérkezett. De mi is ez?

Ez egy microSD kártya adapter a Nintendo DS Lite-hoz (sima DS-hez is). Azt tudja, hogy van rajta egy kis keretrendszer, ami úgy fut mint bármely Nintendo DS játék, amit kis kártyán veszünk. Csakhogy, ez a progi lehetővé teszi, hogy böngészgessünk a microSD kártyánkon. Rakhatunk rá különböző homebrew* programokat, vagy zenéket, filmeket, amiket a Moonshell nevezetű programmal le is tudunk játszatni. Az egész egy csinos kis alumínium dobozkában érkezik, amiben szivacsok közt ül a kártya és az USBmicroSD adapter (kép).

El is mentem érte még aznap, hazafelé pedig beugrottam a Westendbe, vettem hozzá egy memória kártyát is (az nem része a csomagnak). A SanDisk van olyan jófej, hogy ad egy SD kártya adaptert az aprócska microSD-hez, de tekintve, hogy a CycloDS Evo csomagnak része az USB microSD adapter erre nem sok szükségem lesz. Na jó ez nem igaz, mivel a ThinkPad-nek van SD kártya olvasója, így az SD adaptert már be is tette a laptoptáskába, az USB meg jó lesz otthonra az iMac-hez.

Otthon kibontogattam szépen a dolgokat, frissítettem az Evo programját, és feltettem néhány progit is rá. Mondanom sem kell, fantasztikus a kis cucc. 1GB-os kártyát vettem és a játékok ROM-jai 8-70 MB körül mozognak, szóval jó néhány ráfér. Nem is raktam első körben tele, mégis lekötött egész estére. A neten lehet találni DS játékok lementett ROM-jait, így kipróbálhattam néhányat, és le a kalappal a Nintendo előtt. A Dual Screen és az érintő képernyő olyan soha nem látott lehetőségeket ad a játékhoz, hogy az eszméletlen. Nem is beszélve, hogy a kis gépben mikrofon is van, amit pár játék előszeretettel ki is használ. Komolyan mondom a Nintendo a leginnovatívabb cég a piacon, csak meg kell nézni a Wii forradalmi irányítórendszerét, vagy a kis DS-t.

* homebrew: úgy fordíthatnánk “házi főzésű”, ami ugyan megfogja a lényegét a dolognak, de hülyé hangzik. Ugyanis ezek a progik azok, amiket nem a nagy játékfejlesztő cégek gyártanak, hanem otthon programozzák őket a kreatív fejlesztők. Egyre népszerűbb dolog ilyen programokat fejleszteni a mai konzolokra, ami abból adódhat, hogy könnyen érthető programnyelveken íródnak.

Él egy lány az USA-ban, a neve Stephanie Yuhas (Juhász, igen). Neki van egy nagymamája, akinek meg van sok jó öreg magyar szokása.

Röviden: “a nagyi a 70-es években származott el Erdélyből, ahol nincsenek vámpírok. Tette ezt többek között az után, hogy a férje, akit finoman rávett két kislánya “legyártására” megőrült, meg akarta késelni, majd a diliházban éhenhalt (attól félt meg akarják mérgezni). Szóval ő és két lánya (Sarolta, Ildikó) disszidáltak az Új Világba, ahol Sarolta megismerkedett Laszlo Yuhas (igen…) nevű férjével, és létrehozták kicsike lányukat, akit arra ítéltek, hogy Amerikában éljen magyar nagymamájával, aki a mai napig arra készül, hogy a gyerektolvaj cigányokat, akik ott lapulnak minden sarkon, a seprűjével kergesse meg.” (A sztori teljes terjedelmében, természetesen angolul, itt olvasható: Nagymama)

Stephie pedig az alábbi kis videóban örökítette meg, mit is jelent, ha valakinek Nagymamája van:

A videó elképesztő sikert aratott a YouTube-on. Azóta is százával kapja a leveleket, és támogatót keres nagy terve, Nagymama kalandos életének megfilemsítéséhez.

További vicces kis videók és mosolyfakasztó sztorik (a papucsról, a fakanálról és a sárga tálról) láthatók még a kisasszony blogján, amit találóan így nevezett el: American Goulash

Jó szórakozást!

- Dr. Profit, mi van az apróbetűs részben?
- Öööö…
- Segítek, jó?

Az TV-ben már hetek óta láthatjuk az RTL Klub Kártyás reklámokat, meg hogy minden vásárlásból 3%-ot jóváírnak*** A kártyaigénylő oldalon úgy fogalmaznak, hogy 3% kedvezmény minden vásárlásból*** Ezek remek dolgok, és Boldog Szülinapot a csatornának is, 10 éve bambuljuk ugyanis, ám egy apróságra azért gondosan ügyeltek. Ez pedig nem más, mint egy 9px szövegméretű, fehér alapon szürke szöveg a lap alján. Íme:

^***A K&H RTL KLUB kártyával 2007. augusztus 2. és október 15. között lebonyolított vásárlásainak 3%-át, de maximum 150 000 forintot 2007. november 10-ig jóváírunk.

Azaz ez a 3%-os móka csak augusztus 2. és október 15. közötti vásárlásokar vonatkozik, és maximum 150 000 forintot írnak jóvá, amihez nem kevesebb, mint 5 000 000 értékben kéne kártyával vásárolni két és fél hónap alatt. Szerintem ennek a legtöbb ember esetében elég kicsi az esélye. Nekem ezért nem ér meg egy K&H hitelkártyát, vagy lakossági folyószámlát csináltatni, még ha el is engedik az első éves kártyadíjat. Persze ezt mindenkinek a saját belátására bízom, és ugye az sem zárható ki, hogy a csatornának vannak tervei a kártyával a későbbiekben.

Más kártyák
Közben eszembe jutott mit is jelet ez a 3% jóváírás. Ez csak más hasonló kártyákkal összehasonlítva derülhet ki. Nekem van egy SuperShop- és egy Shell Smart kártyám, így ezekről tudok nyilatkozni. Mindkét kártyában azonos, hogy ingyenesen igényelhető, és nincs fenntartási díja, vizsont korlátozott a felhasználásuk. Ám a leglényegesebb közös dolog, hogy örökké tartanak, nem csak két és fél hónapig.

SuperShop kártya:
Ennek a kártyának két típusa van. Az egyszerű pontgyűjtő kártya, és a K&H Maestro kombinált változat. A pontgyűjtés során 100 Ft-onként kapunk 1 pontot, ami beváltáskor 1 Ft-ot jelent. Ez 1% jóváírás minden vásárlás esetén (az egyedi pontakciókat most nem vettem figyelembe). Beváltani ezt többek között a Plus, Kaiser’s és Obi üzletekben tudjuk, de maximum 90%-ot fizethetünk pontokkal.

Shell Smart kártya:
Ez a kártya csak pontgyűjtésre alkalmas, viszont kicsit bonyolultabb a rendszere. Az egyes vásárlások alkalmával különböző szempontok szerint íródnak jóvá a pontok, és a beváltásuk sem forintra leképezve történik. (Volt egy Shell-Citibank Hitelkártya is, ami minden használatkor 200 Ft-onként 1 pontot írt jóvá, de 2006. novemberében megszűnt.) Én legtöbbször a McDonald’s-ban használom, ezért ezt az esetet veszem a teszt alapjául. Tegyük fel, hogy veszünk egy Menüt, ez átlagosan 1000 Ft és kb. 30 pontot kapunk érte. (Fontos, hogy menü, mert általános esetben 200 Ft-onként jár 1 pont, ami csak 0,5%.) Szóval van 30 pontunk. Egy ugyanolyan 1000 Ft-os menü pontokkal történő vásárlás esetén 500 pont, azaz 1 pont 2 Ft. Visszavezetve ezt a vásárlásra 1000 Ft után jóváíródik 60 Ft, ami 6%.

Összegzés:
A SuperShop kártya tehát fix 1% jóváírást ad, és elég sok helyen, a legkülönbözőbb árucikkek vásárlása esetén beváltható. Van bankkártya változata is. Egy lassabb és korlátozottabb pontgyűjtő kártya, de nem csak egy megadott időszakban használható.
A Smart kártyának ugyan nem taglaltam minden lehetőségét, de a McDonald’s-ban akár 6%-os jóváírást is elérhetünk, ami erre a célra a legjobb választás.

… azóta, hogy abbahagytam? Hát, sokminden. Tekintve, hogy nem az utolsó bejegyzésekig vezetem vissza a kihagyást. Azok csak próbálkozások voltak. Nagyjából február óta nem írtam rendesen, kezdjük akkor ott.

iMac és a dolgos hétköznapok
Februárban úgy döntöttem ezt a félévet a munkának szentelem, és kicsit pihenő pályára állítom az egyetemet. Jó döntés volt? Semmiképp. Voltak előnyei, az nem kifejezés! (Az imént megfogalmazott ambivalens érzelmek feldolgozása nem egyszerű dolog.) Gyakorlatilag teljes munkaidőben dolgoztam, és dolgozom most is, ami dupla fizetést jelent. Ennek eredményeképp a számláimat is könnyebben fizettem, szépen meghízott a DVD gyűjteményem, és a G5-ös iMac helyén is Core 2 Duo-s testvére csücsül már, hogy csak néhány dolgot említsek. Persze nem is én lennék, ha ez ilyen egyszerű lett volna… fogalmazzunk úgy, hogy pár hétig volt egy MacBook-om is

“I have no life at all”
Egészen nyárig erről szóltak a dolgok, főleg munka, meg a World of Warcraft. Tudom magamról, hogy képes lekötni egy játék, de ez már számomra is durva volt… arról nem is beszélve, hogy meg se közelítettem azon hat oldalú szögletes egyének szintjét, akik közül volt szerencsém személyesen is megismerni párat. Lényeg, hogy mikor WoW-os pulcsimban ülve azon kaptam magam, hogy “I have no life at all” hát kicsit megijedtem. Mondhatni kapóra jött hát, hogy a klánom kezdett minden igyekezete ellenére a főkockák teljesítményére támaszkodni, mi pedig képtelenek voltunk tartani a lépést. Aztán egy gyengébb pillanatban megragadtam a mocsár főlé lógó ágat, és kihúztam magam a partra.

last.fm és a koncertek
Érdekes, hogy pont egy klántárssal kapcsolatos esemény indította be ezt a dolgot. Voltunk ugyanis Staurral Miskolcon Therion koncerten, mikor is megismertünk pár külföldit. Miközben a neten próbáltam velük tartani a kapcsolatot, botlottam bele a last.fm-be.
Ez a zenei közösséget egyesítő, egyéni online rádiókat működtető oldal fantasztikus dolog. El kezdtem keresgélni a kedvenceimet, pontosítgattam a leírásukat, és láttam a koncertjeiket. Voltam a nyár elején Heaven Street Seven és Strong Deformity koncerten is. Elsőben nem csalódtam, és abban sem, hogy ismét agyonlökdöstek, de ettől még szuper volt… a másik viszont kérem szépen borzalmasra sikerült. Ha nem ül velem ott Viktor, akkor haza is mentem volna, de így végre hónapok… vagy talán évek után végre beszélgettünk egy jót.
Közben Mesivel pályázunk a 8. @®© plakátversenyen, ahol nyerni nem nyertünk, de jókat teáztunk, kávéztunk, beszélgettünk miközben csináltuk. Egyik ilyen alkalommal pattant ki Mesi hatására a seekra is a fejemből, amit egy 40 órás nap, és még sok programozással töltött (35 fokos) éjszaka követett, de ez még titok

Mozi, mozi, mozi
Nem siettem haza játszani, moziba járkáltam, és már az sem érdekelt, hogy nem jön velem senki. Nem is beszélve róla, hogy mikor mégis jött, az akkora csalódás volt, mint a Shrek 3 amit néztünk. Nem hívok meg mostantól senkit moziba, ha valaki velem akar filmet nézni, fizesse ki a jegyét… és ne azért legyen velem, mert én kifizettem neki. Felfedeztem (nekem ezek a dolgok lassan mennek), hogy a Duna Pláza közelebb van, mint a Westend, nem is kicsit. Ezután nem volt megállás, Transformers egymás után kétszer, Fantasztikus Négyes, Harry Potter (2szer), és a Simpsons tegnap. Az Egyik Harry Pottert pont az említett 40 órás nap alkalmával néztem meg, éjjel egyre értem haza azon a csütörtökön úgy, hogy szerda reggel 10 óta nem aludtam. Az utcánkban valami filmet forgattak, érdeks volt, de el is vették a kedvem a filmezéstől. Fél óra alatt, amig néztem őket vagy 5ször elpőróbálták a 6-7 perces jelenetet, de nem vettek fel semmit :S Még mindig kint van a díszlet egyik darabja a szomszéd ház falán: az “Előre” nevű közért táblája.

Harry Potter és a nyári táborok
Közben ugye kijött a hetedik Harry Potter kötet angolul, ami kevesebb, mint egy hét alatt vésett egy örök élményt az emlékezetembe. Ekkor kezdődött a nyári szabadságom is. Megvettem a hiányzó köteteket angolul, és nekiálltam, hogy elolvassam eredeti nyelven az egészet. Két hetet töltöttem otthon, ami azt hiszem hosszú idő óta először fordult elő. Voltam Apuval pár nap dolgozni, de összességében kellőképpen kipihentem magam.
Akkoriban volt a szentendrei tábor, és a szabim végén, immár negyedik éve töltöttem pár napot Balatonlellén. Volt borhét, kolbász, eső, Balcsi és rendesen le is égtem. Ilyenkor mindig jobban megismeri az ember, akikkel eddig csak hébe-hóba találkozott, és van, akiket nagyon meg is kedvel. Vén fasz vagyok már én is… a szobában én voltam a legöregebb, de nagyon jól éreztem magam.

Nintendo DS Lite
Attila és barátnője Ági (akinek ezúton Boldog Szülinapot!) egy kisebb kézikonzol gyűjteménnyel érkeztek a táborba, melynek egyik darabjába különösen beleszerettem. Olyannyira, hogy tegnap delután tettem egy kis kitérőt a Nyugati környékén a mozi előtt, hogy egy szépséges fehér Nintendo DS Lite birtokában térjek haza.
Azt hiszem ez ilyen korosztályos dolog, hogy a huszonévesek szívét manapság még mindig megdobogtatja a bajszos vízvezetékszerelő, így stilszerűen egy platform Mario játékot vettem hozzá: Yoshi’s Island DS. Azt pedig el kell ismerni, hogy a Nintendo a mai napig tudja azt az utánozhatatlan érzést nyújtani, amit nehéz fegyverzetű vetélytársai képtelenek. Azóta olvastam a kis kütyüről ezt-azt, és kiderült, hogy egy egyszerűbb szervezős naptár, zene lejátszó, film nézegető és a konzol játékok mind egyesül(het)nek benne. Persze még nem teljes a kép, de hamarosan az lesz, ezzel kapcsolatban majd írok még biztos.
Az XBOX-tól pedig érzékeny búcsút veszek. Gazdaságossági szempontok miatt megválok tőle, hisz alig használtam már fél éve, és a célnak, hogy a HALO 2-t végigjátsszam rajta több mint egy év alatt nem sikerült a közelébe se jutnom, pedig ez volt a fő szempon, mikor megvettem.

Hát ennyi, és ezzel lezárom ezt az időszakot. Mostantól más időszámítás lép életbe, majd meglátjátok!

Azt hiszem folytatom, de most fáradt vagyok, hogy taglaljam mi is volt ma meg ilyenek. Majd összefoglalom holnap pár szóban. Addig is akit érdekel felkerült A Kísérlet, amiben elmesélgetem hogy is jutott ez a blog oda, ahol most van.

Jóéjt!