A Halloween egy főként Írországból származó pogány ünnep, a Samhain modern kori megfelelője, amivel akkor a kelta újévet (november 1.), a tél kezdetét ünnepelték. Hitük szerint az óévben elhunyt lelkek ekkor vándorolnak a túlvilágra, jó és gonosz teremtmények másztak elő a földből, akiket faragott töklámpásokkal kell elijeszteni a házaktól. Amerikában, ahol ez igen fontos ünnepnek számít, az ír és angol bevándorlók terjesztették el.

A Hallowe’en szó jelentése az All-hallows’-even kifejezésből ered, azaz Mindenszentek előestéje. A keresztény hittérítők akkoriban azt az utasítást kapták, hogy a keresztény ünnepeket igazítsák a pogány ünnepekhez (megkönnyítve ezzel az áttérést), így lett a Samhainból Mindenszentek.

Október 31-én este Írországban, az Egyesült Államokban, Kanadában és a XX. század vége óta egyre több nyugati kultúrájú országban az emberek tökökből faragnak lámpást, ilyesztő kosztümökbe öltöznek, és a gyerekek Trick or Treat!-elnek, amire igazán jó magyar fordítés nincs, de úgy lehet értelmezni, hogy édességet kell nekik adni, vagy el kell őket ijeszteni. [UPDATE] Az előbbi dolog az én téves következtetésem. A “trick” rész jelentése: ha nem kapnak édességet, megtréfálják a háziakat!

A Halloween világszerte legismertebb jelképe a töklámpás, melyet angolszász nyelvterületen Jack-o’-Lanternnek is neveznek, ami arra a régi mesére utal, miszerint egy Jack nevű részeges figura egyszer egy kereszttel csapdába ejtette az ördögöt.

Az egyik történet szerint (több is van) Jack lopott a templomból, és hazafelé szaladt, nyomában az őt üldöző falusiakkal. Ekkor jelent meg neki az ördög, mert eljött ez ideje, hogy Jack meghaljon. Ő viszont üzletet ajánlott neki: ha megkíméli az életét, ő cserébe segít zavart kelteni a falusiakban. A terv az volt, hogy az ördög felveszi egy ezüstérme alakját, amivel Jack fizet a lopott holmiért. Ezután az érme eltűnik, a falusiak pedig egymásnak esnek, hogy ki lopta el a pénzt. A terv tetszett az ördögnek, csak azzal nem számolt, hogy mikor Jack a zsebébe csúsztatja, pont egy kereszt mellé pottyan, ahonnan csak akkor szabadulhatott, miután megígérte, hogy soha nem viszi Jack lelkét a pokolba. Nem sokkal később Jack meghalt, ám bűnei miatt a mennybe sem engedték be, így a lelke nem találhatott nyugalmat. Panaszaira, hogy a nagy sötétségben nem lát semmit, az ördögtől kapott egy darab parazsat, ami a pokol ki nem húnyó tüzével égett. Ezt egy marharépába tette, amiből lámpást faragott, és állítólag szelleme a mai napig ezzel bolyong, keresi a lelki nyugalmat. Neve pedig a Jack of the lantern kifejezésből ered, jelentése Lámpás Jack.

Forrás:
Wikipédia: Halloween (magyar)
Wikipedia: Halloween (angol)
Wikipedia: Jack-o’-Lantern (angol)

Lássuk akkor a másik filmet, ami az előző post végére már túl hosszú lett volna.

Ez egy anime, a Tekkon Kinkreet. Szeptemberben rendeltem meg, ma jelent meg DVD-n, jeleztek emailben, és mentem érte. Itthon kibontottam, és elkezdtem nézni. Fontos megjegyeznem, hogy rajzstílus nem a megszokott anime, de összességében bámulatos látványvilágot hoz, amit a brit Plaid fantasztikus zenéje fest alá. Itt is csak a körvonalakat írnám le, viszont nem azt a zavaros dumát, ami a borítón van.

Van két gyerek, nevük Fekete és Fehér (a filmet a Black & White c. Taiyo Matsumoto manga ihlette). Egy japán nagyváros (talán Tokio) egyik Kincsváros nevű negyedében élnek egyedül egy lerobbant kocsiban, és itt ők az urak. Maguk oldják meg az életüket, Fehérre vigyáz Fekete, és ez így van jól. Nem tudnának egymás nélkül létezni. Az elején kapunk egy kis gyerek-bandaháború jelenetsort, ám hamar kiderül, hogy nem holmi Pál utcai grundfoglalásról szól majd a film. Képbe kerül a jakuza, majd később valami elmebeteg is, akik mind a két gyerek életére törnek.

Múlnak az évszakok, fröcsköl a vér, hullanak az emberek, és egyre mélyebbre gyűrűzik az a lelki dolog, ami a két hajléktalan gyereket összeköti, miközben kék tengerparti kisházukról álmodoznak, ahol majd élni szeretnének. Talán kicsit a Cserebogarak sírja jut eszembe, de míg az a szenvedésről, ez a film az erőszakról, és annak hatalmáról. Az ártatlannak semmiképp nem mondható főszereplők kénytelenk szembenézni azzal a pokollal, amiben élnek. A vége felé akkora hatást gyakorolt rám, hogy féltátott szájjal könyököltem egy párnán és bámultam a képeket… fantasztikus.

Anime rajongóknak, kötelező darab!

Egyetemről hazafelé beugrottam egy DVD-ért az xpress-be. Már nagyon vártam ezt a lemezt, de erről majd később. Innen a Westendbe mentem, gondoltam, megnézem a Csillagport. Aztán megláttam a műsoron, hogy megy a Next. Tudtam, hoyg lesz ez a film, de elfelejtettem. Csak annyi derengett, hogy valami paranormális sci-fi, és hogy Nicolas Cage a főszereplő. Tulajdonképpen ez a két dolog bőven elég, hogy megnézzek egy filmet, de kiderült, hogy ennél sokkal többről van szó.

Szóval megvettem a jegyet, ettem, aztán beültem egy zacsi kukoricával, meg kólával. Elindul a film, és akkor: Based on the novel “The golden man” by Philip K. Dick.

Innentől kezdve, minden érzékszervemmel a vászon felé fordultam (nem, azért nem mentem le megtapizni… hmm… majd legközelebb ), hisz a mester egyik novellájának újabb adaptációja várja, hogy vizuálisan magamévá tegyem (nem is beszélve Jessica Biel kisasszonyról). Nagyvonalakban egy fickóról van szó, aki képes (általában) 2 percre előre látni, mi fog vele történni. Figyelembe véve, hogy a novella ’53-ban született, az államokba csempészett orosz atomtöltet és bombamerénylet veszélye reális, azt pedig több, mint gyanús, hogy pont a jelenlegi “nemzetközi helyzetben” jutott eszébe ezt valakinek vászonra vinni. Ettől függetlenül viszont a film nélkülözi azt az “éljen Amerika” mentalitást, amit a Pókember mögött lobogó zászlóval kaptunk a képünkbe még tavasszal, sőt az alkotók szerintem igyekeztek hűek maradni PKD művéhez, persze a jelenbe helyezve.

Adott hát a jövőbelátónk és a Los Angelesre leselkedő veszély, amivel az FBI nem boldogul. Mivel nem olvastam a novellát, nem tudom mennyire részletezi PKD a fickó képességeiben rejlő lehetőségeket, de a filmben van néhány döbbenetes jelenet, melyektől elismerő széles mosoly fagyott az arcomra többször is. Aztán persze a történet vége (?), ami felér a rémálomból rémálomba ébredés sokkjával.

Érdekes dolog, hogy ugyan a Memento alatt az emberben kialakuló bizonytalanságot az okozza, hogy a főszereplő nem emlékszik csak az elmúlt pár percre, ebben a filmben az a helyzet, hogy többet tud Cris, mint kellene, és valahogy ugyaz a furcsa, borzongató érzet kerített hatalmába. Ez pedig nem más, mint az, hogy normális ember ezekbe a dolgokba rövid idő alatt belebolondulna.

Kötelező darab!

Ma valamin tűnődtem, mikor megakadt a szemem valamin az iMac alatt:

A történethez hozzá tartozik, hogy a gépen lévő 3 USB használatban van.

Tegnap jött egy levél a Club Nokiától. Hírlevél, regisztráltam rá még annó. Volt egy párszor Nokia telefonom, de az elmúlt egy évben nem nagyon foglalkoztam az üggyel. Ám ez egy hónapja megváltozott, mikor megvettem a 6120-ast. Ezen felbátorodva, gondoltam aktualizálom az adataim, mert még mindig a 7610-essel vagyok regisztrálva. Ahogy én azt gondoltam…

Felmentem a honlapjukra, de nem emlékeztem a jelszavamra. Sebaj, ott a az emlékeztető! Meg kellett adnom a telefonszámom, és az email címem. Megtörtént, kaptam a szöveget: jön majd az emailben egy link, ahol megváltoztathatom a jelszavam. Rendicsek.

Megjött a levél, benne egy jelszó, és a szöveg: ezzel be tudok lépni, és meg tudom változtatni a jelszavam. Hmm… Mintha az előbb nem erról lett volna szó. Sebaj. Úgy tettem hát, ahogy írták. Fel az oldalra, megadtam a telefonszámom, jelszavam:  Kérjük, próbálkozzon később! A telefonszám, vagy a jelszó nem megfelelő!

Izé, azért érzem magam olyan szintű informatikai szakembernek, hogy ezen felhúzzam magam. Még egyszer végigcsináltam a dolgot, ugyanezzel az eredménnyel, és úgy döntöttem, ennyi elég is volt ebből. Ugyan van még néhány variáció, de annyira nem fontos ez nekem. Alapvetően következetlen a rendszer, nem azt kaptam, amit vártam, és amit kaptam se működött. Akartam emailt írni nekik, hogy ilyenkor mi van, de természetesen elérhetőség az nincs.

Egyre divatosabb, hogy nem tesznek ki sehova email címet. Biztos a spamek, meg a köcsögök miatt, de ezzel engem illedelmes, problémájával küzdő, lelkes, elhivatott… felhasználót korlátozzák. Részemről köszönöm szépen!

Tegnap napközben láttam a Stahl Konyhájában egy süti receptet, amit még én is meg tudnék csinálni. Este elmentünk apával és bevásároltunk hozzá:

- 2 piskótalap
- 1 üveg eperlekvár
- 2 doboz natúr Party vajkrém
- 1 doboz ribizli

Kell még ezenkívül porcukor is, de az volt otthon. Úgy készül, hogy a porcukrot feloldjuk egy kis vízben, beletesszük a vajkrémet, reszelünk bele egy kis citromhéjat és összekeverjük. Ez lesz a krém. Ezután a piskótalapokat széthajtjuk, és megkenjük egyik oldalukat a lekvárral. Ezután egyenlő széles csíkokra vágjuk, és spirálisan egymás után egy tányéron feltekerjük. Olyasmi, mint a piskótatekercs, csak nagyobb. Ha kész, akkor az így kapott tortácskát megkenjük a krémmel, és a tetejére ribizliket rakunk (ez az én ötletem, a Stahl Judit eperrel csinálta, de azt nem találtunk).

És így néz ki:

Ma délben ez volt a desszert. Nagyon finom, de elég csömör egy szelet bőven elég volt.

Ma voltam megint orvosnál. Ott nem kellett várni, csak kicsit, mert nem volt még benn a doktornő. Bementem, meghallgatott, és mondta, hogy javulok, de csütörtökön menjek még vissza. Szóval csütörtökig megint ki vagyok írva… minimum. Megkérdeztem pontosan mi is a bajom: hörghurut.

Hörghurut, a hörgők nyálkahártyájának gyulladása. A heveny bronchitis baktérium vagy vírusfertőzés (influenza) következménye, mely erős köhögéssel, túlzott váladékképződéssel, lázzal jár.

Kaptam másfajta gyógyszert is. A recepttel elmentem a közeli gyógyszertárba: ZÁRVA Miért? Jó-jó, szombat van, de munkanap! Na sebaj, van másik, viszont ott nem emlékeztem lehet-e kártyával fizetni, ezért vettem fel egy ötöst, gondolván elég lesz. A másik patikában 2 sor várt… nyilván, hisz a másik zárva van. Beálltam a rövidebbikbe. Végül mikor sorrakerültem kiderült, az úgy antibiotikum 2600 Ft, vagy mennyi. Remek, de ez van, sose gondoltam, hogy a gyógyszerek olcsóak.

Kellemes hosszú hétvégét!

Hétfőn elmentem orvoshoz Lajosmizsén. A háziorvosnál a váróban, köhögtem egyet, mire az asszisztens behívott, és közölte, ha beteg vagyok, menjek át a másik rendelőbe a másik orvoshoz, mert a háziorvosom épp nincs benn. Jó tudni Felírattam vele a TAJ számom, mert nem vittem a kártyát, háziorvosnál nem fontos, ő úgyis tudja ki vagyok.

Elmentem a másik helyre, ahol egy órát kellett kb. várnom, mire behívtak. 32-es volt a számom. Benn felvették az adataim (még jó, hogy felírattam a a számot), és kiállították a 300 Ft-os vizitdíj számlát. Épp volt nálam annyi. Aztán bementem a dokinénihez. Kérdezte: Orcsik úr, mi a panasza? (jaj!!!) Mondtam megfázásos, torokfájós, orrfolyós izé… meghallgatott, számba nézett és azt mondta a hörgőim hurutosak, vagy valami ilyesmi, illetve nekem kell-e táppénz. Hogyne, kéne, hisz aznap is mennem kellett volna dolgoznom. Aztán felírt egy halom gyógyszert, lázcsillapítót, köptetőt, valami iszogatósat is, ami nem vényes. Szombaton kell mennem újra.

Hazafelé felhívtam a céget, hogy a héten ne számítsanak rám, persze egyik pörgőfejű munkatárs már azonnal gép elé ültetett volna, hogy csináljam meg az ezt-meg-azt azonnal, de szerencsére ez megoldódott. Vettem fel 5000 Ft-ot, gondoltam elég lesz a gyógyszerre. Hát… épp elég volt. 4131 Ft volt az összes, amiből az egyik, amit reggelente kell kettesével szednem, 2900 Ft, ez összesen 14 db tabletta, megjegyzem 500 mg-osak, akkorák, mint egy ház.

Na azóta vagyok itthon. Eléggé inproduktív állapotban, egyszerűen semmi értelmeshez nincs erőm. Ma voltunk benn Kecskeméten anyával nadrágot nézni, de annyira elment a kedvem a világtól, hogy közöltem vele, jöjjünk haza, nem érdekel az egész. Nagyon rossz volt, nem értettem miért, meg sajnáltam is, de egyszerűen képtelen voltam tovább ott maradni.

Remélem hamarosan meggyógyulok, rég voltam már ennyire beteg. Napközben jó, mert a gyógyszerek segítenek, de az orrom folyik így is, és most már vérzik is a sok fújkálástól, a reggeli ébredésekről nem is beszélve

Legyetek jók!

Beteg vagyok… úgy tűnik megfáztam SKUBUn, amiből lett szép torokfájós, köhögős izé. Teázgatok, Aspirin Plus C-zek,  meg ilyesmi.

Közben azt álmodtam, hogy valami helyen voltam, és elmentem vécére. Volt ott vagy 10 ajtó, de mindegyik kb a vécécsésze szélességű, tehát keskenyebb, mint az én vállszélességem. Nem tudtam bemenni, aztán betolattam, és közben kidöntöttem a szomszédos két fülke válaszfalát. Ezt fura szemmel nézte valami csaj a sarokból, aki nem tudom hogy került a fiú vécébe… aztán felébredtem.

Csináltam teát, ami cukrosabb és citromosabb lett, mint szerettem volna, de azért finom. A következő majd jobb lesz.

Szebb napot nektek!

Nagyon rossz torokfájós napom van. Annyira rosszul voltam, beszóltam melóba, hogy ma nem leszek, itthonról megcsináltam, ami nagyon fontos volt. Valószínű SKUBUN fáztam meg.

Délben aztán eszembe jutott, hogy enni kéne valamit. “Majd a Budai” alapon körbejártam a lakást, miből lehetne valamit csinálni. Találtam:

fél zacskó tésztát
egy fél rúd párizsit
egy melegszendvicskrémet

Megfőztem a tésztát, majd leszűrtem, és ugyanabban a lábosban megpirítottam a felkockázott párizsit (nem az egészet, csak egy részét), majd hozzákapartam a melegszendvicskrémet, és kész is volt a szósz. Kis bors, meg fűszerek (ez olyan vagány dolog ), aztán visszaborítottam bele a szűrőből a tésztát. Nagy lángon összeforgattam, majd levettem a tűzről, és megszórtam reszelt sajttal. Nagyon fincsi lett

Párizsis, melegszendvicskrémes tészta