z0r.delemzés #1

Van egy site az interneten, az a címe z0r.de. Itt végtelenített flash animációk (flashloop) vannak valamilyen zenére. Petivel egyfajta bizarr szórakozásunkká vált, hogy ezeket nézegetjük időnként. Ez sokszor önkínzásnak tűnhet, de valahol ez is egyfajta művészet. Olyan, ami más művészetekből építkezik. Érdekes zenékre és filmekre lehet bukkanni, ha az ember kicsit utána néz.

Ezen felbuzdulva indítok itt egy blog sorozatot, amiben néhány számomra érdekes ilyen “alkotás” zenei és/vagy képi elemeit mutatom be.

Jöjjön hát az első 4…

2677

Ebben flashloopban a képi világ nem olyan érdekes, valami anime, viszont a zene nagyon megfogott. A z0r.de listájában nem volt megadva, így maradt a a Shazam és másodikra sikerült is felismertetni. A számot, melynek címe Jabdah, a Koto nevű olasz synth-pop együttes készítette még 1986-ban. Ez volt az első nagy sikerük, amivel bekerültek több európai ország toplistájára.

2999

Ez a flashloop egy animációs film részlet, a hang és a kép össztartoznak. Természetesen itt se volt semmilyen információm, így ügyeskednem kellett. LittleSnapperrel csináltam egy screenshotot a videóról, így lett egy kis képem, amivel már próbálkozhattam a Google képkeresőben. Két találatom volt, egy orosz oldal és egy észt blog. Hihetetlen szerence, hogy az észt blogger pont ebből a jelenetből vágott be egy képet a bejegyzésébe. A szöveget a Google Translate gyorsan átforgatta angolra (a magyar kicsit érthetetlen volt) így kiderült, hogy az ’58-as születésű Ivan Maximov orosz animátor The Slow Bistro című, 2002-es kisfilmjéből van a részlet. (A részlet 5:18-nál van.)

622

Elég komoly a baseball ütős gyerek, de ebben a flashloopban is inkább a zene fogott meg. A listában annyi volt: Paranoia Agent, ami ugyan valami, de nem elég. Jött újra a Shazam és siker! Susumu Hirasawa (平沢進) Dream Island Obsessional Park (夢の島思念公園) című száma volt, ami – dobpergés – a Paranoia Agent (妄想代理人) című 13 részes shonen anime főcímdala. Ez az anime pedig – dobpergés 2 – egy baseballütővel embereket gyepáló srácról és az ő utána folyó nyomozásról szól. Na, így kerek, nem?

A zene stílusa valahogy ismerősnek tűnt, és nem is alaptalanul, hisz Susumu Hirasawa szerezte a Paprika filmzenéjét is, további közös pont még Satoshi Kon rendező, akinek ezeken kívül még a Perfect Blue-t is köszönhetjük.

Azért ez a főcím is elég beteg, ahogy röhögnek az emberek, simán elférne a z0r.de-n. Azt hiszem ez bekerül a “meg kell nézni” listába (Egy hosszabb véltozatata a fenti zenének: http://www.youtube.com/watch?v=WeTpBHHN-bo)
 

630

Na, ez… hát. Szóval a képanyag a Longcat mém valamilyen szétszívott rémálom változata. A zene pedig Dance Dance Revolution játékból a Burning Heat. Ez a RAV azért érdekes, mert magukban az elemek egyis sem egy nagy szám, de együtt valami remek született belőlük.

Ennyi volt mára, de hamarosan jön a folytatás!