Mi kellene ahhoz, hogy a Muppet Show 18-as karikával jelenhessen csak meg?

2002-ben a BBC Entertainment Greenlight Award díját egy kis fél órás sitcom nyerte, melynek címe Fur TV volt. 2004-ben a BBC2 műsorán vetítettek, ahol ismét tarolt és 2 pilot díjat is besöpört, az MTV pedig felkarolta és 2008. május 4-én indult a sorozat a brit MTVone-on.

A történet 3 bábról szól, akik… A sorozat a szexről, a piáról és az erőszakról szól, 3 báb tolmácsolásában, akik egy kis lakásban laknak. Név szerint:

Fat Ed Tubbs, dagadt erőszakos, mocskos szájú, heavy metal megszállott.
Lapeño Enriquez, spanyol hangzású neve ellenére brazil, exstrici, DJ és szexisten, akinek egy nő (és néhány férfi) sem tud ellenállni.
Mervin J Minky, hát… retardált kis maszturbálógép.

A történetek a 3 szereplő főbb jellemvonásain alapulnak, ehhez jönnek a kultusz filmeposz jelenetek, és olyan fordulatok, amiket már a 18-as karika is csak hunyorogva mer nézni. 22 perc tömény abszurditás és mocsok. Franc se tudja mit élvez ezen az ember… talán sokan semmit, nekem viszont bejött. Idehaza az MTV-n magyar szinkronnal megy, amiből az ismert videós portálokon sok rész fel is van töltve.

Egy ízlelés erejéig mindenkinek javasolt! A mellékhatások… elkerülhetetlenek.

Előszó: Ez nem filmkritikai blog. Én nem fogok valamit lehúzni, mert azt jobban kajálja a világ. Egyszerűen csak megírom, ha tetszett… meg azt is ha nem.

1975-ben még úgy gondolták 2000-ben minden más lesz. Más is lett… csak nem úgy. Nincsenek az egész országot átszelő, vérre menő autóversenyek, ahol a gyilkolásért jár a pont. Nincs összeesküvés, ami mindezt meg akarja állítani, de legfőképp, David (Kungfu) Carradine és Sylvester (Rocky) Stallone sem vívnak kultikus harcot az utakon. Manapság ez az ötlet a denevérimádók körében nem ér többet egy gyenge 6-osnál.

Idén viszont valaki úgy gondolta, érdemes lenne vén Ib Melchior-t kirángatni a karosszékből, leporolni The Racer c. novelláját, és 33 év elteltével újra vászonra vinni.

Mi sem egyszerűbb, íme a recept: végy egy dátum a jövőből (2012… merész), egy börtönt, néhány páncélozott ménest és szőke gestapós picsát, akit csak a Kaszás szeret (Mandy?). Adj hozzá egy adrenalin függő, félmondatokban beszélő, rekedt fenegyereket… aki nem Vin Diesel, hanem Jason Statham (de csak az akcentusa miatt) és egy random afroamerikait a Transformersből. Ők így ketten ne bírják egymást, és az egyik higgye azt, hogy a másik az, aki nem is, mert csak azért van ott, hogy legyen valaki, akiről azt hiszik, hogy valaki, mert Frankenstein halhatatlan… világos nem? CGI dresszing, DTS köret, vér, robbanás, kész is a Death Race… ahogy azt 2008-ban képzeljük.

A látvány szuper, a hangok is jók, de azért a Nagy Kaszás (Grim Reaper – Robert LaSardo) többet érdemelt volna A film elején van egy-két jelenet, ami szerintem nagyon profi, és jól megadja az alap hangulatot. A cselekmény pörög, és néha befigyel egy lassított szájtátós rész is. Alapvetően élveztem, szerintem ennek a sztorinak nem is kell ennél nagyobb feneket keríteni. Tömör, velős és ugyan a denevérimádók szemében csak 8 tizedet javított az elődön, a fejlődés szemmel látható

A Sugár Mozi Spielberg termében néztük, meg voltam elégedve.

Ma a Sorozatjunkie-n az egyik bejegyzés egy Afterworld nevű 3 perces részekből álló sorozatra hívta fel a figyelmet. Első 10 részt lehet megnézni simán YouTube-on, a többi macerásabb, de nem is ez a lényeg. A sztori az, hogy egyik reggel nincs többé technológia, és az emberek 99,9%-a eltűnt. A főhős pedig próbál túlélni… nagyon odabasz a hangulata, igazi depresszív, de mégis nézed a részeket egymás után.

Aztán elgondolkodtam, hogy ez a téma ilyen népszerű lenne?

Volt annak idején egy olyan jelenség, amit Hideg Háború néven emlegetünk. A 2. Világháború utáni atomfegyverkezése a nagyhatalmaknak felébresztette a rettegést (főlag az amikban), ugyanis kiderült, annyi bombát gyártottunk, hogy azzal leradirozhatjuk magunkat a bolygóról. A postnukleáris világ, a fallout… mivel féltünk, hogy megvalósul, fantáziáltunk róla. Filmek (Postman) és játékok (Fallout) készültek a témában, amik az érdeklődők szemében sikeresek is voltak.

Aztán véget ért a Hideg Háború, és lassan lecsengett a téma. A Szovjetúnió felbomlása után az Egyesül Államoknak nem volt konkurenciája ekkora fegyverkezéshez, és tekintve, hogy a megelőző években rendesen bespájzolt, nem is kellett neki. Sőt ezt a pozíciót, mint a Hideg Háború ki nem mondott győztese, a mai napig felhasználja, mikor megelőző csapásokat mér, rendet rak, vagy csupán az ENSZ-ben, vagy a NATO-ban úgy dönt, ő most nem csinálja, amit a mazsolák, mert csak. Az álomgyár, az amerikai fantázia elvesztette egy nagy inspirációját, a nukleáris támadástól való félelmet…

2001. szeptember 11. a barlanglakó fanatikus nomádok elintézték, hogy Amerika lefossa a bokáját, és nem is kellett sok idő, hogy kikombinálják az emberek: újra lehet félni. Az állítólagos iráni urándúsítás, amiről Bush rendszeresen beszélt, a közelkeleten tartott haderő, és a terrortámadástól való félelem mind mind közrejátszott benne, hogy kialakuljon a nukleáris terrorizmus képe. Így el is érkeztünk napjainkba: Jericho, Fallout 3, Afterworld, stb.

Meg kell említenem a Next c. filmet külön. Azért külön mert érdekes a helyzete. A történetet Philip K. Dick írta még a Hideg Háborús fantázia hatása alatt, viszont a filmet a jelenlegi nukleáris terrorizmus fantázia hívta életre.

Mert vannak kötelező mesék

Nagyon szar napom volt, de azt hiszem amennyire lehet megpróbáltam egyenesbe hozni, és ez a film nagyon sokat segített benne.

Lássuk akkor a másik filmet, ami az előző post végére már túl hosszú lett volna.

Ez egy anime, a Tekkon Kinkreet. Szeptemberben rendeltem meg, ma jelent meg DVD-n, jeleztek emailben, és mentem érte. Itthon kibontottam, és elkezdtem nézni. Fontos megjegyeznem, hogy rajzstílus nem a megszokott anime, de összességében bámulatos látványvilágot hoz, amit a brit Plaid fantasztikus zenéje fest alá. Itt is csak a körvonalakat írnám le, viszont nem azt a zavaros dumát, ami a borítón van.

Van két gyerek, nevük Fekete és Fehér (a filmet a Black & White c. Taiyo Matsumoto manga ihlette). Egy japán nagyváros (talán Tokio) egyik Kincsváros nevű negyedében élnek egyedül egy lerobbant kocsiban, és itt ők az urak. Maguk oldják meg az életüket, Fehérre vigyáz Fekete, és ez így van jól. Nem tudnának egymás nélkül létezni. Az elején kapunk egy kis gyerek-bandaháború jelenetsort, ám hamar kiderül, hogy nem holmi Pál utcai grundfoglalásról szól majd a film. Képbe kerül a jakuza, majd később valami elmebeteg is, akik mind a két gyerek életére törnek.

Múlnak az évszakok, fröcsköl a vér, hullanak az emberek, és egyre mélyebbre gyűrűzik az a lelki dolog, ami a két hajléktalan gyereket összeköti, miközben kék tengerparti kisházukról álmodoznak, ahol majd élni szeretnének. Talán kicsit a Cserebogarak sírja jut eszembe, de míg az a szenvedésről, ez a film az erőszakról, és annak hatalmáról. Az ártatlannak semmiképp nem mondható főszereplők kénytelenk szembenézni azzal a pokollal, amiben élnek. A vége felé akkora hatást gyakorolt rám, hogy féltátott szájjal könyököltem egy párnán és bámultam a képeket… fantasztikus.

Anime rajongóknak, kötelező darab!

Egyetemről hazafelé beugrottam egy DVD-ért az xpress-be. Már nagyon vártam ezt a lemezt, de erről majd később. Innen a Westendbe mentem, gondoltam, megnézem a Csillagport. Aztán megláttam a műsoron, hogy megy a Next. Tudtam, hoyg lesz ez a film, de elfelejtettem. Csak annyi derengett, hogy valami paranormális sci-fi, és hogy Nicolas Cage a főszereplő. Tulajdonképpen ez a két dolog bőven elég, hogy megnézzek egy filmet, de kiderült, hogy ennél sokkal többről van szó.

Szóval megvettem a jegyet, ettem, aztán beültem egy zacsi kukoricával, meg kólával. Elindul a film, és akkor: Based on the novel “The golden man” by Philip K. Dick.

Innentől kezdve, minden érzékszervemmel a vászon felé fordultam (nem, azért nem mentem le megtapizni… hmm… majd legközelebb ), hisz a mester egyik novellájának újabb adaptációja várja, hogy vizuálisan magamévá tegyem (nem is beszélve Jessica Biel kisasszonyról). Nagyvonalakban egy fickóról van szó, aki képes (általában) 2 percre előre látni, mi fog vele történni. Figyelembe véve, hogy a novella ’53-ban született, az államokba csempészett orosz atomtöltet és bombamerénylet veszélye reális, azt pedig több, mint gyanús, hogy pont a jelenlegi “nemzetközi helyzetben” jutott eszébe ezt valakinek vászonra vinni. Ettől függetlenül viszont a film nélkülözi azt az “éljen Amerika” mentalitást, amit a Pókember mögött lobogó zászlóval kaptunk a képünkbe még tavasszal, sőt az alkotók szerintem igyekeztek hűek maradni PKD művéhez, persze a jelenbe helyezve.

Adott hát a jövőbelátónk és a Los Angelesre leselkedő veszély, amivel az FBI nem boldogul. Mivel nem olvastam a novellát, nem tudom mennyire részletezi PKD a fickó képességeiben rejlő lehetőségeket, de a filmben van néhány döbbenetes jelenet, melyektől elismerő széles mosoly fagyott az arcomra többször is. Aztán persze a történet vége (?), ami felér a rémálomból rémálomba ébredés sokkjával.

Érdekes dolog, hogy ugyan a Memento alatt az emberben kialakuló bizonytalanságot az okozza, hogy a főszereplő nem emlékszik csak az elmúlt pár percre, ebben a filmben az a helyzet, hogy többet tud Cris, mint kellene, és valahogy ugyaz a furcsa, borzongató érzet kerített hatalmába. Ez pedig nem más, mint az, hogy normális ember ezekbe a dolgokba rövid idő alatt belebolondulna.

Kötelező darab!

23 éves lettem. Nagyon sokan kívántak “Boldog Szülinapot!”, páran meghúzták a fülem. Az idő komorságától eltekintve szép nap volt. Fizetést is kaptam, prémiumot is, és a nap végén úgy döntöttem (mert, egy nagyon kedves ismerősöm sajnos nem érezte jól magát, és lemondta a teázásunk), hogy elmegyek és mozizni fogok.

Akik kicsit is ismerősek a Harry Potter sorozattal, azok tudják mi Bagoly Berti Mindenízű Drazséja. De azok kedvéért, akiknek ez nem mond semmit: egy olyan csomag cukorról van szó, amiben karamell, csoki és más édes ízű drazsék közt sütőtök, hagyma, bors vagy akár fülzsír ízű is található. Na ma belenyúltam ebbe a zacskóba, és két filmet húztam ki belőle:

19:15 L’ecsó – Ratatouille (Édes)
Ez a bűbályos Pixar animációs film többször is mosolyt csalt az arcomra.

Nem fogom lelőni a poénokat, de mesélek kicsit, mit is szolgál fel az Apróséf a moziba látogatóknak. Főképp a Remy nevű patkányról szól a történet, és egy tehetségtelen ifjúról, aki megpróbál helyt állni, mint egy nagy hírű étterem mosogatú fiúja. Ténykedései azonban csak bajba sodornák, ha a kis rágcsáló nem sietne a segítségére… vagy mondjuk inkább úgy, a leves segítségére, amit Linguini épp valami borzalmas kotyvalékká változtatott. Sorsuk összefonódik, több érzelmi és morális válságon megy át, mire kiderül, hogy a várt happy end nem is teljesen az, amire számítottunk.
Látvány terén a film azt hozza, amit a Pixartól elvárhatunk. Gyönyörű képi világ, lágy mozgás. Én nem vagyok szakértő, lehet pont ezért, de már eszembe se jut film közben, hogy ez 3D animáció, talán csak mikor olyasmit látok, mint a csatorna-vízesés jelenet, és azon gondolkodom, hogy a fenébe csinálták meg ilyen fantasztikusan szépen.
Talán épp a film ihlette azt a műsort, amit a minap láttam. Részben a patkányokról szólt, azokról a “rosszindulatú rágcsálókról”, akiknek valójában semmilyen rossz indulatuk nincs. A létezésük a miénkkel függ össze, a mi általunk termelt szemetet eszik, és az általunk felépített környezet sötét zugai az otthonuk. Rossz hírük pont elképesztő ellenállóképességükből fakad, hisz az általuk behurcolt borzalmas járványoknak csupán hordozói voltak. A közutálat ellenére helyzetük mégis sokkalta jobb, mint a mindanyiunk számára kedves bálnáké, akiket a kihalás veszélye fenyeget, ugyanis a patkánypopuláció a világon meghaladja az emberekét, amivel a legnépesebb emlős fajt alkotják.
A film után talán mindannyian kicsit máshogy vélekedünk majd ezekről az ártatlan rágcsálókról. Főzni ugyan egyikük se fog a konyhánkban, de talán enyhül a több évszázados ellenszenv velük kapcsolatban, és néhányunk arcára mosolyt csal majd, mikor eszünkbe jut Remy, aki volt elég bátor, hogy az legyen, amire vágyott.
(Figyelem: Hihetetlen családos alsógatya.)

Épp a L’ecsó után tartottam kifelé a moziból, mikor a jegypénztárnál megláttam, hogy 10 perc múlva kezdődik a Csapatleépítés. Szülinapom van, vagy mifene, ha ma nem engedem meg magamnak, hogy 2 filmet nézzek egymás után, akkor mikor? Megvettem a jegyet, üdítőt, kukoricát, és beültem a 4-es terembe. Jó döntés volt? Igen. Jó film volt? Neeeem

21:30 Csapatleépítés – Severance (Savanyú)
Ez az angol-német horror film egy beteg szar, de talán egy magyarnak adja a legtöbbet.

Adott egy fegyvergyártó világcég, aminek egy kis csoportja egy Közép-európai körúton vesz részt, és utolsó állomásként Magyarországra jönnek egy kis erdei csapatépítő hétvégére. A buszsofőr (számomra érthetetlen módon) magyar, és magyarul is beszél. A többi szereplő angolul, feliratozva. Magyarul, de nem úgy ám, mint az Underworld – Evolution c. förmedvény erdélyi rendőrei, akik a tájszólásukat Isten tudja honnan szedték, neem… szépen ízesen küldi el a francba a csoport vezetőjét, mikor útjukat egy elhagyatott kis mellékúton kéne folytatniuk. Előtte pedig valami szüreti nótát énekelget, igen mókás.
Egyedül maradunk a főszereplőkkel, akik elindulnak gyalog megkeresni a nyaralót. A csapat igen vegyes, van nagyképű főnök, egy józan titkár, egy a főnököt értelmileg fényévekkel felülmúló beosztott, egy asztmás humanista, egy csinos okos szőke, egy nyalós kis buzi és egy drogos macsó. A vágások, és a jelentek elég egyediek, még az elcsépelt horrorklisék is jól jönnek le, mert vicces helyzetekhez vezetnek. Viszont mikor beindul a vérontás, elkapja az embert a gépszíj. A film nem koncentrál a kifolyó belekre, és a szétfröccsenő agyakra. A végeredményt sok esetben a fantáziánkra bízza, mégis ahol kell folyik, ahol kell fröccsen, és betegebbnél betegebb dolgok derülnek ki közben. Sok a véletlen szerencse, de ez csak gördülékenyebbé teszi a filmet, még ha emiatt nevetségessé is válik egy-egy helyzet.
Lépten nyomon magyar szófoszlányokba botlunk, és egyéb jellegzetes magyar dolgokat látunk, ami miatt ez a film nekünk mondhat talán a legtöbbet, de egy külföldinek sajnos nem a legjobb képet festi le kis országunk vidéki vadonjáról. Sebaj, megnyugtatok mindenkit, ezután a film után nekem sincs sok kedvem erdőben túrázni.
Ma azt olvastam egy Kálvária c. belga horrorfilmmel kapcsolatban, hogy nem szentelünk elég figyelmet az európai moziknak. Fikázzuk Hollywood-ot, de csak arra veszünk jegyet. Hát én most megnéztem ezt az európai horrort, és komolyan megérte, még ha egy beteg szar is.

Azt hiszem klassz szülinap volt a két filmmel.
Jövőre még jobb lesz

… amit nem fogok látni.

Azt hiszed túl sok netes hírportált olvasol? Az, hogy külön időszakot szentelsz ezek olvasgatásának minden nap, az már valamiféle függőség? Nem. Ugyanis nem olvashatsz ezekből eleget. Én magamat Miyazaki/anime rajongónak tartom, és ennek ellenére is lecsúsztam arról az augusztus eleji hírről, hogy: augusztus 23. és 26. között a Best Hollywood, a Ghibli Stúdió több filmjének magyarországi DVD premierje alkalmából, Miyazaki Anime Fesztivál címen, vetítéssorozatot tart a megjelenő filmek egy részéből, a Toldiban. A NAGY érdeklődésre való tekintettel már augusztus 16-tól lehet jegyet venni elővételben.
Mikor tudtam meg, hogy van ez a dolog? TEGNAP!!!

A Toldi weblapja egy semmi, a műsorajánló oldalakon talált telefont nem veszik fel, és figyelelmbe véve, hogy hétvége van, és augusztus 16. óta lehet jegyet venni, azt hiszem elkönyvelhetem, hogy kicsikét esélytelen a dolog. Mindenesetre azért hírt adok anime rajongó olvasóimnak, hogy a fenti esemény az alábbi Ghibli filmek megjelenése miatt kerül megrendezésre:

Rendező: Hayao Miyazaki
Laputa – Az égi palota (Laputa – Castle in teh Sky)
Nauszicaa – A szél harcosai (Nausicaa of the Walley of the Wind)
Totoro – A varázserdő titka (My Neighbour Totoro)
Porco Rosso – A mesterpilóta (Porco Rosso)
Kiki – A boszorkányfutár (Kiki’s Delivery Service)

Rendező: Isao Takahata
A Yamada-család kalandjai (My Neighbors the Yamadas)
Pom Poko – A mosómedvék birodalma (Pom Poko)
Yesterday – Vissza a gyerekkorba (Only Yesterday)

Rendező: Yoshifumi Kondou
A könyvek hercege (Whisper of the Heart)

Az első kettő már augusztus végén, a többi pedig folyamatosan az ősz folyamán. Zárás képpen pedig egy díszdobozos kiadás kerül majd a polcokra a Best Hollywood gondozásában.

Korábban már megjelent Miyazaki filmek:

Rendező: Hayao Miyazaki
Chihiro szellemországban (Spirited Away)
A vándorló palota (Howl’s Moving Castle)

Amit pedig hiányolok a fenti listából, de remélem hamarosan ezeket is kiadják:

Rendező: Hayao Miyazaki
A vandon hercegnője (Princess Mononoke)

Rendező: Isao Takahata
Grave of the Fireflies

Rendező: Hiroyuki Morita
The Cat Returns

Rendező: Goro Miyazaki
Tales from Earthsea

Premier nap, este 8 órai előadás, tele volt a terem, és kuss volt… végig.

A klóncicán volt ma post Rick Moranisról, aki többek közt az Űrgolyhók Dark Helmetje volt, és gyorsan utána vadásztam ennek. Megnéztem az ő lapját, majd onnan az Űrgolyhókét, és végül az elnök (Mel Brooks) oldalán találtam, hogy épp forgatják az Űrgolyhók rajzfilmet, ami a Cartoon Networkon fog menni… wheeeee