Lássuk akkor a másik filmet, ami az előző post végére már túl hosszú lett volna.

Ez egy anime, a Tekkon Kinkreet. Szeptemberben rendeltem meg, ma jelent meg DVD-n, jeleztek emailben, és mentem érte. Itthon kibontottam, és elkezdtem nézni. Fontos megjegyeznem, hogy rajzstílus nem a megszokott anime, de összességében bámulatos látványvilágot hoz, amit a brit Plaid fantasztikus zenéje fest alá. Itt is csak a körvonalakat írnám le, viszont nem azt a zavaros dumát, ami a borítón van.

Van két gyerek, nevük Fekete és Fehér (a filmet a Black & White c. Taiyo Matsumoto manga ihlette). Egy japán nagyváros (talán Tokio) egyik Kincsváros nevű negyedében élnek egyedül egy lerobbant kocsiban, és itt ők az urak. Maguk oldják meg az életüket, Fehérre vigyáz Fekete, és ez így van jól. Nem tudnának egymás nélkül létezni. Az elején kapunk egy kis gyerek-bandaháború jelenetsort, ám hamar kiderül, hogy nem holmi Pál utcai grundfoglalásról szól majd a film. Képbe kerül a jakuza, majd később valami elmebeteg is, akik mind a két gyerek életére törnek.

Múlnak az évszakok, fröcsköl a vér, hullanak az emberek, és egyre mélyebbre gyűrűzik az a lelki dolog, ami a két hajléktalan gyereket összeköti, miközben kék tengerparti kisházukról álmodoznak, ahol majd élni szeretnének. Talán kicsit a Cserebogarak sírja jut eszembe, de míg az a szenvedésről, ez a film az erőszakról, és annak hatalmáról. Az ártatlannak semmiképp nem mondható főszereplők kénytelenk szembenézni azzal a pokollal, amiben élnek. A vége felé akkora hatást gyakorolt rám, hogy féltátott szájjal könyököltem egy párnán és bámultam a képeket… fantasztikus.

Anime rajongóknak, kötelező darab!

… amit nem fogok látni.

Azt hiszed túl sok netes hírportált olvasol? Az, hogy külön időszakot szentelsz ezek olvasgatásának minden nap, az már valamiféle függőség? Nem. Ugyanis nem olvashatsz ezekből eleget. Én magamat Miyazaki/anime rajongónak tartom, és ennek ellenére is lecsúsztam arról az augusztus eleji hírről, hogy: augusztus 23. és 26. között a Best Hollywood, a Ghibli Stúdió több filmjének magyarországi DVD premierje alkalmából, Miyazaki Anime Fesztivál címen, vetítéssorozatot tart a megjelenő filmek egy részéből, a Toldiban. A NAGY érdeklődésre való tekintettel már augusztus 16-tól lehet jegyet venni elővételben.
Mikor tudtam meg, hogy van ez a dolog? TEGNAP!!!

A Toldi weblapja egy semmi, a műsorajánló oldalakon talált telefont nem veszik fel, és figyelelmbe véve, hogy hétvége van, és augusztus 16. óta lehet jegyet venni, azt hiszem elkönyvelhetem, hogy kicsikét esélytelen a dolog. Mindenesetre azért hírt adok anime rajongó olvasóimnak, hogy a fenti esemény az alábbi Ghibli filmek megjelenése miatt kerül megrendezésre:

Rendező: Hayao Miyazaki
Laputa – Az égi palota (Laputa – Castle in teh Sky)
Nauszicaa – A szél harcosai (Nausicaa of the Walley of the Wind)
Totoro – A varázserdő titka (My Neighbour Totoro)
Porco Rosso – A mesterpilóta (Porco Rosso)
Kiki – A boszorkányfutár (Kiki’s Delivery Service)

Rendező: Isao Takahata
A Yamada-család kalandjai (My Neighbors the Yamadas)
Pom Poko – A mosómedvék birodalma (Pom Poko)
Yesterday – Vissza a gyerekkorba (Only Yesterday)

Rendező: Yoshifumi Kondou
A könyvek hercege (Whisper of the Heart)

Az első kettő már augusztus végén, a többi pedig folyamatosan az ősz folyamán. Zárás képpen pedig egy díszdobozos kiadás kerül majd a polcokra a Best Hollywood gondozásában.

Korábban már megjelent Miyazaki filmek:

Rendező: Hayao Miyazaki
Chihiro szellemországban (Spirited Away)
A vándorló palota (Howl’s Moving Castle)

Amit pedig hiányolok a fenti listából, de remélem hamarosan ezeket is kiadják:

Rendező: Hayao Miyazaki
A vandon hercegnője (Princess Mononoke)

Rendező: Isao Takahata
Grave of the Fireflies

Rendező: Hiroyuki Morita
The Cat Returns

Rendező: Goro Miyazaki
Tales from Earthsea

Steamboy
“Gőzfiú”

2 órával ezelőtt úgy döntöttem a pizzám mellé valami méltó filmet fogok nézni. A nemrég (a Miyazaki-s rajzfilmvadászat során) beszerzett Steamboy (2004) című mű lett a kiválasztott, és így utólag azt kell mondjam, nem bántam. meg.

Mielőtt a filmről részletesebben is szólnék, először egy kis kitérőt teszek egy érdekes téma felé. Az elmúlt hetekben több fantasztikus japán rajzfilmet néztem meg. Mellékesen megjegyezném a karaktereknek többnyire nem japán külső vonásaik vannak. Még a fiktív és japán környezetben játszódóakban sem. Ellenben, ha a karakter japán, akkor a gondolkodásán azért ez tükröződik (lsd. Grave of the Fireflies). Ami viszont ennél sokkal érdekesebb, hogy több film is kitér a nem szokványos repülőgépekre és repülő eszközökre. Csak néhány példa: Nausicaä siklója, Leputa és persze a kis képen is látható gőzhajtású szerkezet a Steamboyból. A léghajó pedig különösen gyakori jelenség. A mai elektromos, robbanómotoros és sugárhajtású világban szinte már csak a sport és a megszállottság jegyében fordulnak az emberek a léghajókhoz, vagy a sárkányrepülőkhöz. Számomra ezek az eszközök mindig közelebb fognak állni a szívemhez, olyanok mint az említett rajzfilmek, egy egészen más világ. Álmom, hogy egyszer léghajóval utazhassak.

Az 1860-as években játszódó Steamboy fő mozgatórugója egy “steamball” (gőzlabda) nevű eszköz, ami extrém nagy nyomáson tartott gőzt tartalmaz. Az ebben rejlő energia megszerzésére irányul a film első fele. Megismerkedhetünk a főszereplőkkel, Ray Steammel, egy ügyes feltalálóval, a nagyapjával Lloyd Steammel, az apjával Eddy Steammel és egy gazdag, elkényeztetett kislánnyal Scarlett Ohara-val. Csodálatosan megrajzolt, gőzhajtású gépezetek, vonatok, léghajók forgatagában jutunk el a londoni világkiállításra, ahol persze a fő téma a gőz hasznosítása, valamint ez lesz a cselekmény kicsúcsosodásának helyszíne is. Tovább nem is mesélem, akinek szerencséje van a filmhez mindenképp nézze meg, lélegzet elállító képsorokat alkotott meg a rendező, Katsuhiro Ôtomo és csapata.

A szentjánosbogarak sírja
Grave of the Fireflies

Seita: September 21, 1945… that was the night I died.

Nem találom a szavakat… csak tudom, hogy most erről írnom kell, különben nem tudja elviselni a lelkem.
Buzgón vetettem bele magam a héten, Hayao Miyazaki mesteri rajzfilmjeinek keresésébe. Eközben bukkantam a fenti rajzfilmre, melyet Isao Takahata rendezett. Nem gondoltam, hogy ekkora megdöbbenésben lesz részem.
A film bűbályos, és tragikus egyben, fenntartva ezt a kettősséget az utolsó pillanatig, olyannyira, hogy az ember szinte szétszakad a mély ellentétek őrlésében. Megismerhetjük benne az általunk ismert történelem egy részének a másik oldalát.
A mellékelt kép a két főszereplő gyermeket ábrázolja, valamint a Chicago Sun-Times értékelését a filmről, ami így hangzik: “a legnagyobb háborús filmek közt a helye”. Ez a film (szándékosan nem a rajzfilm szót használom, ez annál sokkal több) nem gyerekeknek készült. Azokért létezik, akik fogékonyak rá, hogy lelkük hárfáját e virtuóz mű gondjaira bizzák, és áhítattal adózzanak a felhangzó könnyes dallamoknak.
Csak érzékeny embereknek ajánlom, ők érteni fogják, amit nem tudtam szavakban kifejezni.