All posts in “Film”

Az elmúlt 2 napban történtek dolgok. Kaptam egy levelet, amiben közölte velem egy kedves hölyg, hogy kedves, aranyos, lovagias és értékes vagyok. Majd pedig, hogy ennek ellenére sem passzolunk össze. Hét igen…

Az az érdekes, hogy már meg sem lep. Már nem kenődök el rajta, minek? Nekem a szarabb lapokat osztja a dealer ebben a témában… de hát innen szép nyerni, és hogy a Pókerarcokból idézzek: “mindegy milyen lapom van, ha az ellenfél béna, én nyerek!”

Aztán ma úgy döntöttem engem aztán nem érdekel, hogy egyedül, de akkor is megnézem a Szellemlovast. A film nyerő helyzetből indul három dolog miatt: Marvel, Nicholas Cage, Motor. Ez a három dolog egy filmben nálam mindent visz, és vitt is. Hamuvá égtem a székben a folyamatos vizuális orgazmustól, teljesen elkent a film. Nem tökéletes, de nekem nem kell, hogy ennél tökéletesebb legyen. Foglalt helye van a “must-have” polcon.

Ahogy a lángokat figyeltem a filmben, megmozdult bennem valami. Parázs, amit ördögi pokollá fogok szítani!

Első lépésként szombaton felébresztem a kislányt a téli álmából, muhahahaaaaa!!!

ui.: a filmben van olyan 8-as golyó, mint amim van! Muahahahahaha!!!

Hétvégén az xpress.hu-n keresgélve nagyon megörültem, mert megtaláltam kiskorom egyik kedvenc rajzfilmjét. Nem is emlékszem mennyi idős voltam, mikot először láttam, de azóta az egyik kedvenc rajzfilmem az Asterix 12 próbája. Meg is rendeltem az Asterix a gall-lal együtt (990 Ft/dvd).

Tegnap voltam átvenni a filmet, de sajnos nem tudtam megnézni aznap, így mára maradt. Nem vártam penge éles képet, hisz több, mint 30 éves rajzfilmről van szó, abban viszont nagyon reménykedtem, hogy a régi szonkronnal adták ki. VHS-en a kép és a hang minősége minden lejátszással romlott kicsit, ez viszont a lehető legjobb, és az is marad. A hang pedig, hála Istennek, a régi. Sok rajzfilmet újraszinkronizáltak 2000 óta, sok így számomra elvesztette régi hangulatát.

Összességében fantasztikus élmény volt újra látni! Hi-tech nosztalgia, hogy az ember 78 percre újra gyereknek érezhesse magát

Tegnap voltunk Vikivel moziban, és megnéztük a Lorát.

Nem tagadom, elég szkeptikusan álltam hozzá. A bemutató alapján, ilyen szerelmi háromszög sztorinak tűnt, amit megfűszereztek egy külföldi színésszel. De hát épp ez volt jó időpontban azok közül a filmek közül, amit az ember Valentin másnapján megnézne egy lánnyal.

Volt egy pillanat a filmben, mikor nem értettem, hogy mi van… ez kb. a 10. percben volt. Aztán elkezdtem érteni, a múlt és a jelen közti váltogatást. A sztori formálódott, és kerek egésszé állt össze. Nem tagadom, nem vagyok igazi(?) kritikus, mert a legtöbb film tetszik, azok közül, amiket nézek, de ez akkor is nagyon jó volt. Szépen felpörgött, és könnyed lendülettel haladt, végül pedig még véletlenül sem kommersz happy ending-el zárult.

Nézzétek meg, és döntsétek el, hogy érdemes látni ezt a világot?

Most megy a tévében a Mátrix, és felfigyeltem egy aprócska logikai csavarra:

Neo, közvetve beismeri, hogy azért kutatja a Mátrixot, mert nem hisz a sorsban. Nem szereti a tudatot, hogy más irányítja az életét.

Ok, de akkor mit is ér el azzal, hogy a piros kapszulát veszi be?

Részese lesz a próféciának, melyben meg van írva, hogy ő mit fog csinálni. Vagyis az, hogy a sorsa elől menekül, hogy rongyokban jár, moslékot eszik egy csatornacirkálóban, nem más, mint maga a sors… ami elől menekült.

Fontos pont a beszélgetés az “alkotóval”, aki felvilágosítja, hogy amit tesz, az csak annak a kontollált hibának a lefolyása, amit a Mátrixot tervező programok nem tudtak kiiktatni a rendszerből. Hogy az Orákulum felügyeli, és irányítja, eddig a pontig.

Ezek szerint akkor rosszul döntött?

Nem. Csak valójában nem döntött. Azt tette, amit tennie kellett. A sorsát ténylegesen csak a második rész végén változtatja meg, mikor nem úgy tesz, mint az “elődei”. Tegyük hozzá, ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy Smith elpusztításakor valami félresikerült. Az ügynök , mint egy vírus, megfertőte magát a Mátrixot. Végül már a gépek sem tehettek semmit (hmm…), és Neo segít nekik, hogy végezzenek Smith-szel…. a békéért cserébe.

…nyisd ki a szemed, nyisd ki a szemed…

Tegnap éjjel (nyilván… Skorpiókirály for teh masses főműsoridőben, minőség a baglyoknak) ment egy film a tévében. A címe Nyisd ki a szemed. Egy spanyol produkció, a Más világ alkotójától. Nagynon tetszett, igazi thriller, mélyen gyökerező rejtélyekkel. Mint kiderült, mikor utánaolvasgattam, már láthattam volna ezt a koncepciót. Készült ugyanis Hollywood kompatibilis verzió is, Vanilia égbolt címmel, amiről hallottam is, de valahogy kimaradt az életemből. Az érdekes, hogy Penélope Cruz mindkét produkcióban játszik, sőt, ugyanannak a Sofía nevű lánynak a szerepét. Az IMDb-s megjegyzéseket olvasgatva, sokan ezt, az eredetit tekintik mesterinek. Bánják, hogy nem ezt látták először, de még őket is lekötötte.

Háromnegyed egykor döntöttem úgy, hogy végre alszom, de ment ez a film. Nem bírtam levenni róla a szemem… magával ragad, és ezt mások is írják róla. Egy srácról szól, aki a pszichiáterével beszélget a börtönben… azzal vádolják, megölte a barátnőjét. Szép lassan el is meséli hogy fajult mindez idáig. Egy szokásos bulis este, Cezár születésnapja, ahol megismeri Sofíát, akibe azonnal beleszeret. Ám előző barátnője, Nurija, elvakulva a fiú utáni vágyakozástól, nem hagyja nyugodni, és ez végül majdnem a fiú életébe kerül. A lány meghal, de Cezár nem… viszont arca borzalmasan eltorzul. Álomból álomba ébredünk a főhőssel, míg már nem is tudjuk mi igaz és mi hamis.

Cezár mélypontra jut, a kínok kínját éli meg, de valahogy mégis jóra fordulnak a dolgok. Minden úgy alakul, ahogy szeretné, egy álom válik valóra, de nem sokkal később ez az álom, rémálommá válik. Pillanatok, rémképek a múltból vezetnek el a megoldáshoz, ami talán még hátborzongatóbb, mint eddig bármi. Egy lehetőség, az örökké tartó boldogság, a paradicsom, amit akár a saját pokloddá is tehetsz.

Aki látta a Mátrixot, tudja milyen, mikor az ember belegondol: “hehe, mi van ha ez is a Mátrix… és nincs kanál?” Ez után a film után viszont komolyan elgondolkodtam, vajon mi van, ha felébredek, és ez az egész csak álom volt…

…nyisd ki a szemed, nyisd ki a szemed…

Hát… nézzétek meg.

Ordított, röhögött az egész terem. Leírhatatlan… olyasmit láttunk mozivásznon, mint eddig még soha. Egy szót se mondanák, mert minden percét személyesen kell átélni. Talán azt hiszed majd egy ponton, hogy ez a csúcspontja a hülyeségnek, de nem… az az első ilyen pont, és még lesz!!!

Éljen Kazahsztán és az ő nagy fehér fia!!!

Egy ismerősöm azt mondta: “visítva röhögtünk 10 percig”

Nem vagyok jó kritikus. Általában a jó dolgokat keresem egy filmben, hogy igazoljam magamnak, megérte megnéznem, és persze, hogy jó élményként maradjon meg. Ezért többnyire tetszenek a filmek, és ha valaki azt mondja jót nevetett valamin, akkor azon lehet még én is fogok. Így történt, hogy a tegnapi mozizás alkalmával ezt választottuk végül.

Hát röviden: ez a film megy, és nem áll le, nincs pihi, néhányat szusszansz egy komolyabb jelenet után, de aztán pörögsz tovább. A főhős, Chev Chelios (Jason Statham) egy napját végigrohanja, hullanak lépten nyomon a kezek, a fejek, ömlik a vér… szex, dorgok, fegyverek, gyógyszerek [epi.neph.rine]. Menni kell, menni kell! És közben az az elhaló csengőhang… Páratlanul jó britis akcentus, valamint a hollywoodi vegyes angol slang, nigga’…

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

Chev Chelios csengőhangja (crank.mp3)
Azok kedvéért, akiket megragadott a dallam.

Na igen, ez jó, izgi, meg minden. Az már kevésbé, hogy a mellettem ülő fickó lába valószínűleg rohad. Arrébbültünk, de hát ez nem az a film, amit egy lány szívesen néz… úgy általában. A partner hangulata kihat rám is, én választottam a filmet, ergo: felelős vagyok a szórakozásért. Vagy ez hülyeség?

Konklúzió: nem egy rossz film, de hangulat kell hozzá… mindenesetre, azt hiszem, más körülmények között, egyszer még meg kell néznem, mielőtt levonnám a végkövetkeztetést.

Ma délután felhívott Mesi, hogy mi lenne, ha elmennénk moziba. Mióta vártam már ezt, végre mozi, szóval gyorsan letusoltam, és 7-re bementem a Westendhez. Háromnegyed 8 kötül találkoztunk, majd abban maradtunk, hogy a Cukorfalat című, 21:45-kor kezdődőt fogjuk megnézni. Addig viszont még volt két óra, így elmentünk enni, meg vásárolni. Már régóta kerestem egy klassz pulcsit, és ma rám mosolygott a szerencse, találtam Heavy Tools kapucnist, ami abból az anyagból van, ami kimondottan szeretek, így meg is vettem. Aztán leültünk dumálni, és hamar el is jött a mozi ideje.

Felmentünk, megvettük a jegyeket, meg egy-egy adag nachost, amihez most kértem paprikát is. Meglepve tapasztaltam, hogy ugyanaz a szeletelt savanyított chilli van hozzá, mint ami a Buger King X-tra Long szendvicsében is van (végül aztán csak a felét tudtam megenni). Beültünk a filmre, először csak mi ketten voltunk, aztán még csatlakozott pár ember, de nagyjából üres volt a terem. Végignéztük a reklámokat, az előzeteseket, aztán kezdődött a lényeg. Már az első néhány képkockán látszott, nem mindennapi rendezéssel van dolgunk. Nagyon jól vágták a filmet, és az operatőri munka is lenyűgöző, olyan átmenetekkel, hogy az embernek tátva marad a szája. Chat beszélgetést látunk egy monitoron. Találkát beszélnek meg, majd egy cukrászdában találkoznak. A lány, Hayley (Ellen Page, X-Men III) 14, a férfi, Jeff (Patrick Wilson) 32. Beszélgetnek, a lány a korához képest igencsak felnőttesen viselkedik, majd valami kapcsán úgy döntenek elmennek a férfi lakására… itt kezdődik minden.

A film címére ismét beigazolódott, hogy a magyar fordítók siralmas munkát végeznek, ugyanis a “Hard Candy”-t Cukorfalatnak fordították, ami ugyan nem a legrosszabb választás, de egyáltalán nem fejezi ki azt, ami a címmel az alkotók célja volt. A Hard Candy, vagy Jawbreaker az a fajta töltetlen kemény cukorka, amit mi itthon savanyú cukor néven ismerhetünk (esetleg “savanyacukor”, ha a nagyink szerette), és a mondanivalója, hogy a finom édességbe beletörhet a fogunk. Na pont ez az, amit a magyar címből nem lehet érezni. A film kötelező darab, még ha az embert sokkolja is ez a drámai thriller, jótanács: ne vigyél popcornt, annyira leköt a film, hogy nem fog eszedbe jutni, hogy egyél.

A film után, a már záró Westend oldalánál távoztunk, és a Váci utca mentén gyalogoltunk a Nyugati tér felé. Mindketten tisztában voltunk az elmúlt napok eseményeivel, és elég nyugtalanul bandukoltunk. Majd megpillantottunk egy kisebb csoportot magyar zászlókkal szemből közeledni. A film óta a torkom helyébe emelkedett gyomrom azt hiszem az agyamig ugrott fel, de minden aggodalmunk ellenére nyugodtan sétáltunk el egymás mellett. Az igazság az, hogy utólag világos, hogy nem bántottak volna minket, de a közhangulat, hogy 11 után már nem szívesen mászkál az ember az utcán, sajnos meghozta az eredményét. Remélem hamar vége lesz a tüntetéseknek.

Mióta a 13. kerületben lakom, először kellett éjszka hazajutnom. Szerencsére emlékeztem, hogy a minap megnézem, éjszaka a 950-essel jutok a legközelebb a lakáshoz, és rendben haza is értem. Persze mióta megvan a Mio, akár GPS-szel is hazanavigálhattam volna magam, de annyira azért ismerem a környéket, hogy erre nem volt szükség.