All posts in “Könyv”

Nukleáris rettegés

Posted 1621 nap ago · 0 Comments

Ma a Sorozatjunkie-n az egyik bejegyzés egy Afterworld nevű 3 perces részekből álló sorozatra hívta fel a figyelmet. Első 10 részt lehet megnézni simán YouTube-on, a többi macerásabb, de nem is ez a lényeg. A sztori az, hogy egyik reggel nincs többé technológia, és az emberek 99,9%-a eltűnt. A főhős pedig próbál túlélni… nagyon odabasz a hangulata, igazi depresszív, de mégis nézed a részeket egymás után.

Aztán elgondolkodtam, hogy ez a téma ilyen népszerű lenne?

Fallout Shelter

Volt annak idején egy olyan jelenség, amit Hideg Háború néven emlegetünk. A 2. Világháború utáni atomfegyverkezése a nagyhatalmaknak felébresztette a rettegést (főlag az amikban), ugyanis kiderült, annyi bombát gyártottunk, hogy azzal leradirozhatjuk magunkat a bolygóról. A postnukleáris világ, a fallout… mivel féltünk, hogy megvalósul, fantáziáltunk róla. Filmek (Postman) és játékok (Fallout) készültek a témában, amik az érdeklődők szemében sikeresek is voltak.

Aztán véget ért a Hideg Háború, és lassan lecsengett a téma. A Szovjetúnió felbomlása után az Egyesül Államoknak nem volt konkurenciája ekkora fegyverkezéshez, és tekintve, hogy a megelőző években rendesen bespájzolt, nem is kellett neki. Sőt ezt a pozíciót, mint a Hideg Háború ki nem mondott győztese, a mai napig felhasználja, mikor megelőző csapásokat mér, rendet rak, vagy csupán az ENSZ-ben, vagy a NATO-ban úgy dönt, ő most nem csinálja, amit a mazsolák, mert csak. Az álomgyár, az amerikai fantázia elvesztette egy nagy inspirációját, a nukleáris támadástól való félelmet…

2001. szeptember 11. a barlanglakó fanatikus nomádok elintézték, hogy Amerika lefossa a bokáját, és nem is kellett sok idő, hogy kikombinálják az emberek: újra lehet félni. Az állítólagos iráni urándúsítás, amiről Bush rendszeresen beszélt, a közelkeleten tartott haderő, és a terrortámadástól való félelem mind mind közrejátszott benne, hogy kialakuljon a nukleáris terrorizmus képe. Így el is érkeztünk napjainkba: Jericho, Fallout 3, Afterworld, stb.

Meg kell említenem a Next c. filmet külön. Azért külön mert érdekes a helyzete. A történetet Philip K. Dick írta még a Hideg Háborús fantázia hatása alatt, viszont a filmet a jelenlegi nukleáris terrorizmus fantázia hívta életre.

Warcraft: War of the Ancients

Posted 1905 nap ago · 1 Comment

Szeretem a World of Warcraft-ot, nem tagadom. Ellenben magánál a játéknál sokkal jobban szeretem azt a mitologikus világot, amiben játszódik.

Nem volt ez másképp a Halo-val sem, szeretek, ha lehetőségem nyílik, jobban elmélyülni a történetben. A Halo esetében volt egy 3 kötetes sorozat, ami leírta a Master Chief kalandjait, gyerekkorától a Halo 2 kezdetéig, és már a Ghosts of Onyx is megvan, ami valami egészen új, a játékokból meg nem ismerhető részét rejti a Halo univerzumnak.

A Halo-val már rég nem játszottam (várom a 3. részt), de annál többet WoW-ozom. Ez a játék talán még komplexebb történetre épül, melyben a nagy eseményeket végig is játszhattuk: Warcraft, Warcraft II, Warcraft III és a World of Warcraft. Van azomban rengeteg dolog, ami még az “emberek és orkok” kora előtt történt. Erről szól a War of the Ancients 3 kötete, mely az Amazon.com jóvoltából a héten érkezett meg.

The Well of Eternity The Demon Soul The Sundering

A “The Well of Eternity“, a “The Demon Soul” és a “The Sundering” azt meséli el, hogy három legendás hőse a Warcraft mitológiának a múltba szakad a Hyjal-nél vívott hatalmas csata után, így nyerve betekintést a titánok korába, mikor őseik hatalmas háborúja dúlt Azerothban. Természetesen angolul :)

BATTLE ROYALE

Posted 2024 nap ago · 1 Comment

Ígértem, hogy megírom, mi a hanyagságom oka. Kezdjük az elsővel.

Battle RoyaleA BATTLE ROYALE egy könyv. Takami Kósun, japán író műve, ami hatalmas sikert aratott megjelenése után, de legalább akkora botrányt is kavart. A történet egy fiktív diktatórikus távol-keleti országban játszódik, ahol a Kormány hosszú évek óta vezet egy kísérletet. Minden évben 50 harmadikos (középiskola harmadik osztály, náluk ez a gimnázium előtti fokozat, 15 évesek) osztályt kiválasztanak, nagyjából hetente egyet. Az osztályokat (kb. 40 fő, fiúk és lányok azonos arányban) egy mesterségesen elszigetelt, de mégis valós környezetbe helyezik, majd egyenként fegyvereket- és azt a feladatot kapják, hogy öljék meg egymást. A helyszínt csak a győztes hagyhatja el élve.

Sokan most biztos azt gondoljátok, lelőttem egy komoly részletet, egy meglepő tényt, ami sokkolja majd az olvasót, de tévedtek. Ez az alap. Ezt érdemes tudni, meg sincs értelme lepődni ezen, igaz, ahogy ezt a könyvben közlik, az mégis elég drasztikus. Ám, attól még ez csak a kavics, amit beledobtak a tóba, és a fodrok a vízen, amit kavar, az a lényeg.

Kimondottan fontos szerepet kap a bizalom, a szeretet, és a számítás. Furcsa görbe tükre a könyv való életünknek, hogy csapjuk be egymást, vagy, hogy a bizalmatlanság milyen súlyos következményekkel járhat, ha emberek egymásra vannak utalva. A mi életünkben ez többnyire egy veszekedéssel lerendeződik, itt viszont legtöbbször halál a vége.

A könyvből készült egy film is, aminek rendezői változata csak arra vár otthon, hogy megnézzem, de arról valószínűleg nem fogok írni. Már csak azért sem, mert a könyv elolvasásával már sok újat nem adhat. Arra leszek csak kíváncsi, hogy mennyire lesz lépes érzékeltetni a könyv hangulatát.

Régebben még nem láttam Magyarországon, így feltételezem, az Ulpius-ház jóvoltából, először vehetjük kézbe magyar fordításban. Aki szeret olvasni, annak mindenképp javaslom, hogy szerezze meg, nagyon olvasmányos, és meglepően gyorsan lehet vele haladni, nem vesz el sok időt. Én többnyire buszon, villamoson vagy hazafelé Lajosmizsére olvastam.

Eleanor Druse naplója

Posted 2181 nap ago · 0 Comments

The Journals of Eleanor Druse Már egy hónapja lassan, hogy befejeztem Stephen King Kingdom Hospital c. sorozatát. A zseniális író 13 hátborzongató részben mesélte el egy Lewiston-i (Maine állam) kórház történetét, melyet gyakran földrengések ráznak meg, és melynek sötét múltja a folyosókon kísért. Eleanor Druse az egyik főszereplő, egy hetvenes éveiben járó öreg hölgy, akit nagyon vonzanak az ezoterikus dolgok. Kristály ingákkal a kezében mászkál fel s alá a kórházban, miközben egy kislány sírását hallja. A sorozattal kapcsolatban kutattam az interneten, mikor rátaláltam erre a könyvre. A címe: Eleanor Druse naplója, és írónak természetesen ő is van feltüntetve. Megrendeltem eBay-en keresztül, és nem is egészen két hét alatt meg is érkezett. Arra számítottam, hogy a sorozat történetét olvashatom majd részletesebben végig, de tévedtem.

A könyv – mint azt utólag kiderítettem – a sorozat premierje előtt jött ki az Egyesült Államokban, és a cél az volt, hogy felkeltse a nézők érdeklődését. A történet nagyjából egy évvel a sorozat eseményei előtt kezdődik, és az öreg Sally kalandjait mutatja be, míg végül az utolsó fejezeteben, már átfedés van a sorozattal. Közben a legtöbb szereplőről is megtudunk ezt-azt, sok olyan részletet, amit a filmből már nem. A könyvből többnyire tehát háttér információkat kapunk. Megtudjuk, ki is az öreg doktor, és az őt segítő Paul, valamint azt is, hogy az öreg kórházzal pontosan mi is történt. Ezek olyan súlyos és nyugtalanító kérdések, melyekre csak utalások voltak a sorozatban. A könyv után nézve már biztos érthetőbbek lennének, és valószínűleg végig is nézem újra, már az új információim birtokában.

A könyvet – ugyan a hangneme nagyon hatásos – szinte biztosan nem Eleanor Druse írta, ő csak egy fiktív személy, a Kingdom Kórház történetének egy szereplője. Ennek a történetnek az alapját egy dán sorozat, a The Kingdom (Riget, dán) ihlette, melyet Lars von Trier rendezett, aki többek között a Stephen King adaptáció egyik producere is. Nagyon valószínű, hogy a könyvet is King írta, írói zsenialitása átüt az “öreg hölgy” mondatain. Különleges komplex élményt nyújt, hogy a történet egy könyv és egy minisorozat egységéből tevődik össze. Végeredményben nem is tudtam szétválasztani a kettőt, és így egységesen értékeltem a Birodalom történetét.

*****