Hát, az előző posttal nagyon belevágtam itt a dolgok közepébe. Annak… azoknak, akik még olvassák ezt a blogot, kicsit összefoglalom, mi is történt az elmúlt csaknem 9 hónapban.

Természetesen nem más, mint a WoW volt az oka, hogy februárban abbamaradt itt minden. Újra lett klán, újra voltak raidek, a napjaim a melóban, estéim a játékban, kinek van emellett ideje még blogot is írni. Hát, ha blogolásra nem is, azért pár dologra volt időm. Azzal, hogy a WoWban mi történt, most senkit nem untatnék, akit érdekel az tudja, vagy megkérdezi, jöjjenek hát sorban az IRL (in-real-life) dolgok:

1. Megismerkedtem egy fantasztikus lánnyal
Így van. Intinek van barátnője, bizony. Már több, mint 4 hónapja. Nagyon boldogok vagyunk, amikor csak lehet együtt vagyunk, mozizunk, étterembe járunk és persze rengeteget du… doljuk a kedvenc zenéinket, édesen andalogva, kéz a kézben Ennyi elég is lesz így hirtelen.

2. Bravia
Augusztusban járt le 2 éves hűségem a UPC-vel, és ha már csomagot váltottam, akkor már bővítettem is és előfizettem egy digitális csomagra, megállítható, visszapörgethető, rögzíthető élő adás, ahogy kell. Na de, tudtam én ezt már júliusban is, mikor kifizettek egy nagyobb munkát, és megvettem ezt a gyönyörűséget:

Júliusban még csak az iMac volt rákötve – az Enterprise 4. évadát ezen fejeztem be. Augusztus végén elmentem, megkötöttem a szerződést, rákövetkező hétfőn… azaz kedden, mert a szaki elrontotta a bekötést elsőre, már minden rendben is volt. Egy kis Thomson beltéri egységet kaptam hozzá, ami most ott csücsül a gurulós szekrénykén az asztal alatt… apropo asztal.

3. Asztal
Egy hatalmas “L” alakú asztalt sikerült szereznünk még tavasszal a Metróban, amivel végre megvalósult a “kényelem” a szoba nem ágyból és szőnyegből álló részében is. Kényelmesen elfér rajta az iMac a TV és marad még bőven hely rajzolni is.

4. Rajzok
Volt szerencsém a nyáron és most szeptemberben, hogy Impulzus címlapot, Karok Közti Vetélkedős Villanykaros pólót és a 37. Gangszter Schönherz Qpa designját is elkészítsem. Természetesen az összeset kicsit kapkodva, de hát ez hozzá tartozik, ettől lett jó Ezekről, és remélhetőleg (a teljesség igénye nélkül) minden régebbi munkámról lesz majd egy böngészgethető része az intiwebnek a Projektek menüpont alatt.

5. iPhone
Pont a minap, mikor a sírból rántottam össze a blogot, botlottam bele mit is írtam anno az iPhoneról… hmm… hogy változnak a dolgok, szeptember 13. óta én is büszke tulajdonosa vagyok ennek a kis masinának, ami lehet véget vet a már lassan 10 éves telefon csereberélésnek. Miért? Hisz ez is csak egy telefon, mint a többi. Nem, ez annál sokkal több, majd meglátjátok

6. WoW
Hehe, azért címszavakban: Tranquility, Illidan FBK, FullT6, Brewfest Kodo és BC Collector’s Edition

Mindenkinek szép napot, hamarosan jelentkezem!

Mielőtt megmagyaráznám ezzel mire is gondolok, kezdjük egy kis fogalom magyarázattal:

design patterns, fejlesztésiminták – ezt a kifejezést a programfejlesztésben használjuk. Olyan programokat értünk alatta, amiket már mások megírtak egy adott problémára. Felhasználásukkal megspórolunk magunknak egy csomó időt, ha felismerjük saját programunkban ezeket problémákat, és a hozzájuk tartozó design patternt használjuk, ahelyett, hogy egy sajátot fejlesztenénk. További előnye, hogy ezek a kódok hozzáférhetőek, és folyamatosan javítgatják őket, amitől stabilak, gyorsak és megbízhatóak. Biztos alapként szolgálhatnak a mi programunkhoz.

Az imagination patterns, vagy képzeletminták is hasonló. Az egész azon alapul, hogy ebben az esetben a megoldandó projekt egy könyv elolvasása, és annak elképzelése, amit abban leírtak. Alapesetben, mikor olvasunk, elképzeljük a szereplőket, a helyszíneket, egy saját képet alkotunk az egészről. Az, hogy a végeredmény, az a film, ami a fejünkben lepereg olvasás közben tetszik-e, vagy sem, nagyban függ attól is, hogy mennyire tudtuk elképzelni az egyes dolgokat. Viszont ez határozza meg azt is, tetszett-e a könyv.

Itt jönnek be a minták. Abban szerintem mindenki egyetért, hogy sokkal könnyebb elképzelni valamit, amit már láttunk. Aki látta már a Csillagok Háborúját, annak sokkal könnyebb elképzelnie egy űrcsatáról szóló fejezetet egy könyvben, mint annak, aki még sosem látott ilyesmit.

Gyerekeknek szóló könyvekben rengeteg a kép. Ennek elsődleges célja, hogy a kicsi, aki olvassa, vagy akinek felolvassák, kapjon egy kis segítséget ahhoz, hogy elképzelje a mesét. Erre nyilvánvalóan szükség van. Nem véletlen tehát, hogy a gyerekek azokat a könyveket szeretik jobban, amikben vannak képek. A képeket nézve egy színesebb filmet lát maga előtt, jobban fog neki tetszeni a mese és ezzel együtt a könyv is. Ezt nevezhetjük első generációs, vagy mellékelt képzeletmintáknak. Az idősebb korosztálynál már nem ez dominál, de még mindig megtalálható, gondoljunk csak a borítókra.

Ahogy idősebbek leszünk, a korosztályunknak szánt könyvek nagy része már próbál építeni az alapműveltségünkre. Íróktól, történelmi személyektől idéznek bennük, olyan dolgokat említenek csak pár szóban, amiről feltételezik, hogy az olvasó tisztában van a jelentésükkel. Ezek az második generációs vagy alapműveltségi képzeletminták.

Sokáig csak ez a két alapvető minta típus kétezett, de a mozgókép megjelenésével elkezdett kialakulni egy újabb. A filmek nagy része valamely könyv alapján készül. Profi rendezők, producerek, színészek dolgokznak azon, hogy szemmel látható “valósággá” változtassák azt, ami eddig csak a képzeletünkben élt. Kezdetben a film nem volt képzeletminta, hisz az emberek általában azután látták, miután már olvasták a könyvet. Sok esetben nem is tudták befogadni más elképzelését, arról, amit ők megalkottak maguknak, és csalódottan tértek haza a moziból. A technika fejlődése, a világ felgyorsulása viszont azt eredményezte, hogy már egy olyan generáció van felnövőben, akik sok esetben hamarabb látják a filmet, mint, hogy olvasnák az alapjául szolgáló könyvet, így alakultak ki a harmadik- vagy új generációs képzeletminták.

Több különböző változata is van az új generációs képzeletmintáknak. Kezdjük a legyegyszerűbbel a filmműveltségivel, ami az alapműveltségihez hasonlóan, arra épít, hogy az olvasó már látott olyan jelenetet, amiről épp szó van. Nyilvánvaló, hogy az írók általában nem szándékosan nyúlnak ehhez, ők részletesen leírnak mindent, hogy bárki el tudja képzelni, de nem tagadhatjuk, hogy egyszerűbb a dolga az olvasónak, ha látott már ilyesmit.

Másik változat a konkrét képzeletminta, ami az első generációs mintákkal rokon. A közös bennük, hogy a minta az adott történethez kapcsolódik. Ilyen például az, ha megnézünk egy filmet, vagy egy sorozat pár részét, mielőtt elolvasnánk az alapot szolgáltató könyvet. Itt rábízzuk magunkat azokra a (hollywoodi) profikra, akiknek a szakmájuk a képzelet megvalósítása, hogy adjanak nekünk egy változatot arra, hogy is nézhetnek ki a szereplők, milyen a hangjuk, a mentalitásuk, milyen aláfestő zene passzol az egyes jelenetekhez. Ezek felhasználásával egy teljesebb élményt nyújthat a könyv.

Említést érdemel még egy harmadik típus is, amit inverz képzeletmintának hívhatunk. Ezek többynire számítógépes játékok. Egy képzelet anyag, és egy történet, amit végigjátszunk. Ebből aztán merítenek az írók, és könyveket írnak a történet alapján. Azért inverz, mert előbb létezett a képzeletminta, mint a könyv, és az esetek 99%-ban azok olvasnak game lore (a játék környezetében játszódó történet, ami azokat a dolgokat meséli el, amivel a játék során csak érintőlegesen találkoztunk, vagy úgy se) könyveket, akik játszottak a játékkal, azaz birtokában vannak a játék adta képzeletmintának.

Azzal kezdtük, hogy léteznek fejlesztésiminták. A programozásban jelenleg egyre jobban kezd elterjedni a használatuk, míg régen az számított nagy teljesítménynek, ha valaki saját maga írt meg mindent a programjához. Jelenleg ez a felfogás idejét múlt, és nagy projektek esetében a szűkös időkorlátok miatt nem is gazdaságos. A minták használata olyan gyakorlat, ami csak hasznára lehet egy projektnek. A képzeletmintákkal ugyanez a helyzet. Valószínűleg sokan elutasítják, amiket írtam, és szerintük a saját képzelet a legfontosabb. Szerintem viszont itt is az a tendencia, hogy az élmény maximalizálása érdekében a minták tudatos használata elengedhetetlen.

Ma a Sorozatjunkie-n az egyik bejegyzés egy Afterworld nevű 3 perces részekből álló sorozatra hívta fel a figyelmet. Első 10 részt lehet megnézni simán YouTube-on, a többi macerásabb, de nem is ez a lényeg. A sztori az, hogy egyik reggel nincs többé technológia, és az emberek 99,9%-a eltűnt. A főhős pedig próbál túlélni… nagyon odabasz a hangulata, igazi depresszív, de mégis nézed a részeket egymás után.

Aztán elgondolkodtam, hogy ez a téma ilyen népszerű lenne?

Volt annak idején egy olyan jelenség, amit Hideg Háború néven emlegetünk. A 2. Világháború utáni atomfegyverkezése a nagyhatalmaknak felébresztette a rettegést (főlag az amikban), ugyanis kiderült, annyi bombát gyártottunk, hogy azzal leradirozhatjuk magunkat a bolygóról. A postnukleáris világ, a fallout… mivel féltünk, hogy megvalósul, fantáziáltunk róla. Filmek (Postman) és játékok (Fallout) készültek a témában, amik az érdeklődők szemében sikeresek is voltak.

Aztán véget ért a Hideg Háború, és lassan lecsengett a téma. A Szovjetúnió felbomlása után az Egyesül Államoknak nem volt konkurenciája ekkora fegyverkezéshez, és tekintve, hogy a megelőző években rendesen bespájzolt, nem is kellett neki. Sőt ezt a pozíciót, mint a Hideg Háború ki nem mondott győztese, a mai napig felhasználja, mikor megelőző csapásokat mér, rendet rak, vagy csupán az ENSZ-ben, vagy a NATO-ban úgy dönt, ő most nem csinálja, amit a mazsolák, mert csak. Az álomgyár, az amerikai fantázia elvesztette egy nagy inspirációját, a nukleáris támadástól való félelmet…

2001. szeptember 11. a barlanglakó fanatikus nomádok elintézték, hogy Amerika lefossa a bokáját, és nem is kellett sok idő, hogy kikombinálják az emberek: újra lehet félni. Az állítólagos iráni urándúsítás, amiről Bush rendszeresen beszélt, a közelkeleten tartott haderő, és a terrortámadástól való félelem mind mind közrejátszott benne, hogy kialakuljon a nukleáris terrorizmus képe. Így el is érkeztünk napjainkba: Jericho, Fallout 3, Afterworld, stb.

Meg kell említenem a Next c. filmet külön. Azért külön mert érdekes a helyzete. A történetet Philip K. Dick írta még a Hideg Háborús fantázia hatása alatt, viszont a filmet a jelenlegi nukleáris terrorizmus fantázia hívta életre.

Nem várok lézerpuskákat, meg fénysebességű űrutazást a közeli jövőtől, de komolyan megborzongtam, mikor ma ezt olvastam: Kínában elkezdték a MagLev Szélturbinák gyártását. Az állnadó mágnesekkel az alap felett lebegtetett lapátok súrlódása szinte nulla, így egy nagyobb MagLev 1000 hagyományos szélturbinával ér fel, 750 ezer háztartást képes ellátni árammal, már 5 km/h-s szélben is termel áramot és az élettartama 500 (!) év.

Forrás: inhabitat – THE MAGLEV: The Super-powered Magnetic Wind Turbine

A Halloween egy főként Írországból származó pogány ünnep, a Samhain modern kori megfelelője, amivel akkor a kelta újévet (november 1.), a tél kezdetét ünnepelték. Hitük szerint az óévben elhunyt lelkek ekkor vándorolnak a túlvilágra, jó és gonosz teremtmények másztak elő a földből, akiket faragott töklámpásokkal kell elijeszteni a házaktól. Amerikában, ahol ez igen fontos ünnepnek számít, az ír és angol bevándorlók terjesztették el.

A Hallowe’en szó jelentése az All-hallows’-even kifejezésből ered, azaz Mindenszentek előestéje. A keresztény hittérítők akkoriban azt az utasítást kapták, hogy a keresztény ünnepeket igazítsák a pogány ünnepekhez (megkönnyítve ezzel az áttérést), így lett a Samhainból Mindenszentek.

Október 31-én este Írországban, az Egyesült Államokban, Kanadában és a XX. század vége óta egyre több nyugati kultúrájú országban az emberek tökökből faragnak lámpást, ilyesztő kosztümökbe öltöznek, és a gyerekek Trick or Treat!-elnek, amire igazán jó magyar fordítés nincs, de úgy lehet értelmezni, hogy édességet kell nekik adni, vagy el kell őket ijeszteni. [UPDATE] Az előbbi dolog az én téves következtetésem. A “trick” rész jelentése: ha nem kapnak édességet, megtréfálják a háziakat!

A Halloween világszerte legismertebb jelképe a töklámpás, melyet angolszász nyelvterületen Jack-o’-Lanternnek is neveznek, ami arra a régi mesére utal, miszerint egy Jack nevű részeges figura egyszer egy kereszttel csapdába ejtette az ördögöt.

Az egyik történet szerint (több is van) Jack lopott a templomból, és hazafelé szaladt, nyomában az őt üldöző falusiakkal. Ekkor jelent meg neki az ördög, mert eljött ez ideje, hogy Jack meghaljon. Ő viszont üzletet ajánlott neki: ha megkíméli az életét, ő cserébe segít zavart kelteni a falusiakban. A terv az volt, hogy az ördög felveszi egy ezüstérme alakját, amivel Jack fizet a lopott holmiért. Ezután az érme eltűnik, a falusiak pedig egymásnak esnek, hogy ki lopta el a pénzt. A terv tetszett az ördögnek, csak azzal nem számolt, hogy mikor Jack a zsebébe csúsztatja, pont egy kereszt mellé pottyan, ahonnan csak akkor szabadulhatott, miután megígérte, hogy soha nem viszi Jack lelkét a pokolba. Nem sokkal később Jack meghalt, ám bűnei miatt a mennybe sem engedték be, így a lelke nem találhatott nyugalmat. Panaszaira, hogy a nagy sötétségben nem lát semmit, az ördögtől kapott egy darab parazsat, ami a pokol ki nem húnyó tüzével égett. Ezt egy marharépába tette, amiből lámpást faragott, és állítólag szelleme a mai napig ezzel bolyong, keresi a lelki nyugalmat. Neve pedig a Jack of the lantern kifejezésből ered, jelentése Lámpás Jack.

Forrás:
Wikipédia: Halloween (magyar)
Wikipedia: Halloween (angol)
Wikipedia: Jack-o’-Lantern (angol)

Ma tanultam egy új szót. Kicsit az eredetéről: mindenki tudja mi az a hardware, a számítógép fizikai (hard: kemény) részei. A software pedig a számítógép (soft: puha) programjai, ami később lerövidült a ware (árú) szóra. Talán mindenki hallotta már a warez szót is, ami a wares (árúk) netszleng torzítása, erről a “z”-ről külön postot lehetne írni. Aztán jött az okos angol/amerikai szócsavargálás, és lőn:

- freeware: free (ingyen) + software
ingyenes programok
- shareware: share (megosztás) + software
olyan programok, amiket letölthetünk, megoszthatunk másokkal, de teljesen csak megvásárlás után funkcionálisak
- adware: advertisement (reklám) + software
teljes kvázi ingyenes programok, de tele vannak reklámmal
- spyware: spy (kém) + software
azok a programok, amik működésük során információt gyűjtenek a gépünkről, és ezeket egy olyan helyre továbbítják, ahol egy raklap statisztikus vagy hacker rosszindulató ember várja
- malware: malicious (rosszindulatú) + software
kártékony programok és vírusok, amik a tuntunk nélkül a gépünk életére törnek

És ma egy új taggal bővül a lista számomra:

- crapware: crap (szar) + software
mocsadék szar memóriazabáló undormány program, ami csak úgy feltelepül a gépedre, pedig senki se kérte, és mindenféle okos segítségeket nyújt, amikre semmi szükséged, eltávolítani lehetelen, időnként a pofádba ugatja, hogy nem tud épp semmit csinálni (miért is tudna, hisz ha lenne neki mit, te magda tetted volna fel, de lehet később majd tud, és leül a tálcára.

Ilyen program az InstallShield cég Update Managere, ami fogalmam sincs fogy került a gépre, és elvileg azért felelős, hogy az InstallShield telepítővel rendelkező programokat ellenőrízze, hogy van-e frissebb változatuk. Csakhogy ehhez a programok részéről is kéne valamiféle támogatás, de NINCS, vagyis pillanatnyilag 0 frissítés érhető el a 0 frissíthető programomhoz. Leszedni nem tudom, mert nem telepítettem, tehát uninstallálni se tudom, de azért ő folyton fut, áááá!

Elkezdtem keresni, hogy lehet ezt mégis eltűntetni. Akkor találkoztam a crapware szóval, és végül találtam egy SoftwareManagerUninstaller.exe programot, ami talán leszedte. Most nincs a vezérlőpultban, és tálcán se… mégis… attól félek egyszercsak visszatér…

Te milyen ware-eket ismersz még?

Él egy lány az USA-ban, a neve Stephanie Yuhas (Juhász, igen). Neki van egy nagymamája, akinek meg van sok jó öreg magyar szokása.

Röviden: “a nagyi a 70-es években származott el Erdélyből, ahol nincsenek vámpírok. Tette ezt többek között az után, hogy a férje, akit finoman rávett két kislánya “legyártására” megőrült, meg akarta késelni, majd a diliházban éhenhalt (attól félt meg akarják mérgezni). Szóval ő és két lánya (Sarolta, Ildikó) disszidáltak az Új Világba, ahol Sarolta megismerkedett Laszlo Yuhas (igen…) nevű férjével, és létrehozták kicsike lányukat, akit arra ítéltek, hogy Amerikában éljen magyar nagymamájával, aki a mai napig arra készül, hogy a gyerektolvaj cigányokat, akik ott lapulnak minden sarkon, a seprűjével kergesse meg.” (A sztori teljes terjedelmében, természetesen angolul, itt olvasható: Nagymama)

Stephie pedig az alábbi kis videóban örökítette meg, mit is jelent, ha valakinek Nagymamája van:

A videó elképesztő sikert aratott a YouTube-on. Azóta is százával kapja a leveleket, és támogatót keres nagy terve, Nagymama kalandos életének megfilemsítéséhez.

További vicces kis videók és mosolyfakasztó sztorik (a papucsról, a fakanálról és a sárga tálról) láthatók még a kisasszony blogján, amit találóan így nevezett el: American Goulash

Jó szórakozást!

Szeretnék adni egy kis feladványt. Az alább meghallgatható kis zene származása lenne a kérdés. Bárkinek bármi ötlete van, írja meg bátran. Éjszaka valamikor elmondom, mi ez, ha addig nem találja ki senki.

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

Előfordult már veletek, hogy csináltatok valamit (én konkrétan programozáskor tapasztalom), és mikor ki akartátok próbálni nem működott. Megnéztétek, mindent jól csináltáltatok-e és észrevettetek egy hibát, kijavítottátok, de ezután sem volt jó. Aztán észrevettétek azt a hibát, ami tényleg a hibáért felelős. Javítás után tök jól megy minden. Na ok, de közben kijavítottatok egy másik hibát is, ami most előjött volna, vagy mégsem? Talán eszre se veszitek, és titokban egy csomó hibát okoz, ami miatt később fájhatott volna a fejetek?

Rengetegszer javítottam már ki így — gyakorlatilag véletlenül — hibát, és eszembe jutott hátha más is találkozott már ezzel a furcsasággal.

Sokan szeretik az “eső illatot”. Ez az az illat, amit egy nagy eső után érzünk, ha kinyitjuk az ablakot, vagy kimegyünk a szabadba. De hát az eső az csak víz, annak nincs is illata, akkor ugyan minek van?

Amíg nem néztem utána, volt egy elméletem, miszerint: Az emberek nagy része élete során többnyire a száraz időre jellemző levegőt lélegez be. Tele porral, szmoggal, és mindenféle a környezetünkben megtalálható dolog illatával. Ekkor jön egy eső, mindezt elmossa, és mi marad? A friss, tiszta levegő. Azért tűnik illatnak, mert nem ehhez vagyunk szokva.

Persze a fenti magyarázat sem lenne rossz, de a valósághoz semmi köze. Igazából az, amit a többség “a friss, tavaszi eső illatának” nevez, az nem más, mint ózon. A természetben keletkező ózonnak, ami vízeséseknél, vagy a villámok hatalmas erejű kisülései hatására jöhet létre, kicsit más az illata, mint annak, amit többnyire a fénymásolónál szoktunk érzni, és csak azért nem ismerjük fel, mert eszünkbe se jut, hogy azzal társítsuk. Agyunk hajlamos a legegyszerűbb megoldásnak engedni, hogy az bizony az “eső illata”. Az ózon szó egyébként a görög ozein kifejezésből ered, ami azt jelenti: szag, illat, szagolni.

Forrás: IONAIR.HU – Tiszta a levegő