All posts in “Freeblog”

Pusztuljon az IE

browser { live: yes; *live: no; }

Ugyan az oldalt látható kis kép elkészítése során már kiadtam a gőz nagy részét, de ma komolyan elszállt az agyam az IE-től. Jönnek az egyik osztályról, hogy az új design óta az egyik oldal nem nyomtatható ki helyesen, mert elcsúsznak a szövegek. Hát gratulálok, újabb IE szopás, ugyanis a nyomtatási nézet megjelenítő motorja nem ugyanaz, mint az oldalé, így nem jelennek meg helyesen a div-ek…

…közben elszólított a munka. Nos, felvéve az elejtett fonalat, elkezdtem hekkelgetni az oldalt, és kiderült, hogy van egy kis 2 pixeles csalás valahol egy div mellett, amibe “beleakad”, de most komolyan, be-le-akad egy alatta lévő div. padding: 2px; beszúr, oldal helyreugrik, zsír. Firefox: szöveg egymáson, hullámokban jön a agyroham, pici * beugrik a padding elé, és már is minden ok.

Ülök a széken, az az orvos aki bennehagy valamit a betegben, de az utolsó pillanatban észreveszi és kiveszi, na ő valami hasonlót érezhet, bár ugye itt kisebb a tét. Ettől függetlenül rohadjon meg az Internet Explorer, hogy állandóan hekkelgetni kell, hogy jó legyen. Ennek tetejébe, a minap mesélte valaki, hogy a 7-esben “szándékosan” nem fogják a szabványokat követni. Hát még jó, hogy teleaktivikszolhassák a szerencsétlen felhsználó fejét, na de ez még a jövő baljós szele… pletyka… remélem az is marad.

A hosszú napok vége

1. fejezet
Egy project vége… egy új design kezdete

Régóta nem írtam már. De ennek meg volt az oka. E hét kedden és szerdán simán a fél napomat a cégnél töltöttem, élesítés előtti hajrá.
Aztán szerda este háromnegyed nyorlckor felmásoltuk az új designt, és… hip… hop… fél 11kor már mentünk is haza. A project jól sült el, az oldal most működik, ugyan kellett hibákat javítgatni, de most már nagyjából okés.
2 hónapig dolgoztam rajta. A fejlesztési idő alatt többször is előfordult, hogy estig dolgoztam, főleg az elmúlt 1 hónapban, de végül időben kész lett.
A látogatók számára a design a mellékelt képen látható mértékben változott, viszont az oldalakat generáló háttér sokkal inkább.

A nem hozzáértők nyugodtan ugorjanak a következő fejezetre, szakmai blabla következik:

A lekerekített kereteket egy nifty corners nevű javascript+css kombinált technológiával alakítottam ki, az oldalakat pedig a PHP Smarty template motor generálja, ami ugyan nem újdonság az oldal történetében, de most a Smarty lehetőségeit még
jobban kihasználja. Ezen felül a table-layout majdnem minden oldalon fel lett számolva, legalábbis a dobozok elrendezéséért már a css+div felel, azért viszont, amit egy doboz tartalmaz már nem kezeskedem. Sajnos a megjelenítés terén fejlődniük kell még a böngészőknek, ugyanis nem volt olyan, amelyik a körbefolyatott objektum magasságát figyelembe véve megnyújtotta volna az őt tartalmazó div konténert, de hát megoldottam valahogy ezt is. Külön öröm, hogy az egyik aloldalon becsempésztem egy kis AJAX scriptet az oldalba, ezekből hamaroan több is lesz.

2. fejezet
A PSP

Időre elkészült projecteknek, egy ilyen klassz munkehelyen, mint az enyém, velejárója a prémium. És az első fejezet tanulságát behelyettesítve a képletbe

ha (project_kesz) akkor prémium;

egyértelmű, hogy kimondottan boldogan hagytam el tegnap délután a munkahelyem.
Irány a Westend, OTP fiók. Megnyomom a gombot a cetli-o-matán… túl sok itt az ember …vároma cetlit… dec. 1. csütörtök …jön a cetli, 189… fizetés nap!!! …a tábla szerint épp most hívták a 174-es ügyfelet. Rendben semmi gáz. Leültem és közel fél órát vártam míg végre sorra kerültem. Eközben az összes apró banki konfliktust részem volt látni: tolakodás, variálás, bliccelés, stb. Miután befizettem a pénzt a számlára, elindultam haza, és az alsó szinten elkövettem azt a hibát, hogy bementem az 576-ba.
Ott volt. Ellenállhatatlanul hívogatott. Körülnéztem, kimentem. Elindultam a kijárat felé, de hirtelen azon kaptam magam hogy ismét az üzlet felé tartok. Ez még 3-szor előfordult, és ekkor feladtam. Bementem, kértem, kaptam, vittem, jöttem, láttam, győztem. (A pultnál egy buzgó srác, épp nagy odaadással nézegette a demóvideókat a kirakati darabon, és baromságokat kérdezett, pl.: – van Bluetooth rajta? – Nincs, de van Wi-Fi. – És az kombinálható Bluetooth-szal?)
A szatyromba belekerült még az NFS Most Wanted, meg egy ilyen gumikarperec, amiből ugyan hordok egy ARC plakátkiállításosat, de többet semmiképp nem viselnék. Na jelen darab 576 felirattal volt díszítve, és valószínűleg 12-éveseknek készült, mert valami hihetetlenül kicsi volt. Szánalmas ez a karkötő tendencia, mikor a fél karján végig gumi… na mindegy, erről majd máskor.
A hazafelé útról meg csak annyit, hogy: 220 és 284.

3. fejezet
Véremet vették

6:30 – ébredés, ááárgh! Fény!!!
7:08 - ülök a váróban, az ajtón ez áll Laboratórium.
7:16 - leülök a székre. Szemben lehet egy ajtó, de nem látom rendesen, egy nő van előttem. Simán nagyobb mint az ajtó, kedvesen mosolyog, és kéri hogy tegyem szabaddá a karom.
7:20 – Pár decivel kevesebb, de megérzem. Én meg. Picit fáj is a helye.
Felfelé a buszon Most Wanted-oztam picit. Hihetetlen jó dolog ez a PSP, gyönyörű kép, könnyű kezelhetőség. Mikor elraktam (3/4 óra Most Wanted és -9% az akku, hejj, ez jó cucc) egy srác, aki közben mellém ült megböki a vállam. “Mennyi egy ilyen kütyü?” – kérdi, és egész Népligetig szóval tartott. Azt mondta vagyonőr, épp munkát keres. Érdekes egyszerű felfogása volt dolgokról. Remélem bejött neki a meló.
Ezek után a mai nap volt ez eddigi legnyugisabb munkanapom, bár lehet hogy csak az elmúlt hetek fényében mondom ezt. Az oldal működik, a hagymaleves is. Varázsolja a dolgokat a gyomromban… hú a varázslásról szólva.

Szereztem egy moziműsort a Westendben és mit látok: Harry Potter, és a Tűz Serlege, szinkronos, szünettel!!! 157 perces a film, Jézusom, bár meglepődésre semmi ok, az eddigi filmek másfél órájához képest az alapul szolgáló könyvek mérete világosan adta, hogy ennek hosszúnak kell lennie. Még nem láttam a filmet, de már vároma következő részeket!

Epilógus

Hát, azt hiszem, szép kerek kis post lett ez. Hamarosan újra jelentkezem…

Boldoggá tesz, hogy boldoggá tehetlek!

Szerethet annyira az ember, hogy féljenek tőle? Hogy féljenek, ennyire nem tudják viszont szeretni? Működhet ez a világ úgy, hogy a szeretet is lehet akadály?

A szeretetre mindig úgy godoltam, mint a dolgok megoldása. Ha valakik szeretik egymást, akkor minden rendben. Szerethet valaki engem annyira, hogy nem akar megbántani azzal, hogy esetleg nem szeret eléggé? Ez hangozhat erőltetettnek, meg túlvariált gondolatnak, de nem az.
Csak moziba hívtam, nem titkolom, hogy vonzódom hozzá. Görcsös lennék, nagyon akarnám?

Hetek telnek el, hetek a munkával, a tanulással, az élet apró dolgaival, mígnem egyszer csak újra felvillan a láng az egyik sötét sarokban. És máris lángokban áll az életem, legalábbis ezt hiszem. Ez lehet az. Ezt látják meg bennem, a lángot, ami nincs is, csak én hiszem. A lángtól félnek, hogy megégetem őket.

Naív vagyok. Egyszerű, és úgy látom a világot, ahogy magát mutatja. Látom a szépségeit, a szőke, a vörös a barna gyöngyszemeit, ahogy gurulnak ide oda, körülöttem, egy karnyújtásnyira. Vágyom a szépet. Az szép, ami önmagától szép, ha ránézel érzed, és visszanéz. Mikor nem te látod szépnek, hanem a szép lát téged, annak ami vagy, és veled, kézenfogva… szép, tökéletes.

Ne félj, hogy nem tudsz boldoggá tenni, az tesz azzá, hogy boldoggá tehetlek! Ettől lehetsz te is boldog, te döntesz…

Puttó: avagy, aki kopirájt, az miért hicomat?

Napok óta érlelődik bennem ez a téma. Pontosan azóta, mióta láttam otthon a TV-ben a beharangozó reklámot. Egyszerű gyerek lévén azonnal felmerült bennem a kérdés, hogy vajon miért adna a Szerencsejáték Rt. egy játékának ilyen nevet, ami számomra egy különösan negatív töltéssel bíró szó. Látván a kis angyalkát, meg felhőcskét, kész röhej volt az egész. Másnap a Lehel téri metróban találtam is egy szórólapot, ami a játékról szólt. De a névvel kapcsolatban nem sokat tudtam meg… csupán egy fénykép erejéig volt hasznomra. Az oldalsó kép az angyalkás logó a borítójáról.
Na de ez így már mégsem járja, irány a net és levadásztam a következő néhány bejegyzést, melyek végre megvilágtották a kifejezés kettősségét:

Részlet a Magyar-magyar cserkész szlengszótár-ból:
puttó: gyenge, ócska, béna ld.: csíra, csirke, gagyi,
gagyimpex, gány, gyoha, harmatos, hicomat, kopi, kopirájt,
kopter, nyomi, piskóta, puruttya, rütyveteg, tré, zsemle

Részlet a Vámossy féle Az építészeti kultúra Magyarországon c. kötetből:
puttó: gyermekangyal

Részlet a BÁV Rt. aukciós oldalának Művészeti kisszótár részéből:
puttó: (amorette) meztelen gyermekalak, a reneszánsz és a klasszicizmus idején kedvelt motívum

Nos, ezek után már csak találgatni tudok, hogy vajon a angyalka hogy került át a cserkész szlengbe béna jelentéssel, de abban biztos vagyok, hogy sokunknak jut előbb eszébe a szleng jelentés manapság, mint az építészeti motívum. Azt meg már meg se merem kérdezni, hogy: aki kopirájt, az miért hicomat?!

A szentjánosbogarak sírja

A szentjánosbogarak sírja
Grave of the Fireflies

Seita:
September 21, 1945… that was the night I died.

Nem találom a szavakat… csak tudom, hogy most erről írnom kell, különben nem tudja elviselni a lelkem.
Buzgón vetettem bele magam a héten, Hayao Miyazaki mesteri rajzfilmjeinek keresésébe. Eközben bukkantam a fenti rajzfilmre, melyet Isao Takahata rendezett. Nem gondoltam, hogy ekkora megdöbbenésben lesz részem.
A film bűbályos, és tragikus egyben, fenntartva ezt a kettősséget az utolsó pillanatig, olyannyira, hogy az ember szinte szétszakad a mély ellentétek őrlésében. Megismerhetjük benne az általunk ismert történelem egy részének a másik oldalát.
A mellékelt kép a két főszereplő gyermeket ábrázolja, valamint a Chicago Sun-Times értékelését a filmről, ami így hangzik: “a legnagyobb háborús filmek közt a helye”. Ez a film (szándékosan nem a rajzfilm szót használom, ez annál sokkal több) nem gyerekeknek készült. Azokért létezik, akik fogékonyak rá, hogy lelkük hárfáját e virtuóz mű gondjaira bizzák, és áhítattal adózzanak a felhangzó könnyes dallamoknak.
Csak érzékeny embereknek ajánlom, ők érteni fogják, amit nem tudtam szavakban kifejezni.

A nap kérdése!

Fekszem az ágyamban, alszom az igazak legszebb álmát. Jé, megjöttek a szobatársaim, beszélgetnek… velem beszélgetnek… fordulok… beszélgetnek tovább velem… válaszolok… sőt, kérdezek… válaszolnak, azt mondják “hajnal 5″… és akkor jött a kérdés:

“Mér’ vagyok én ébren…?”

Komolyan, ez volt ma a nap kérdése, én meg már ülök is a gép előtt, és írom a postot. Na de mindegy. A lényeg, hogy ezt nem lehet így szavakba önteni. Az az érzés, mikor rájössz, hogy ez már nem álom, hanem ébren vagy, és elkezd érdekelni, hogy vajon miért???
Még egy korty meggy, aztán “Jóéjt!”

Run for your Exams!

18:40 – IB025
“Még 5 perc, gyorsan… futnom kell…”

A történet úgy kezdődött, hogy “szerencsésen” megbuktam a DP és az MI zárthelyiken is. Jó, semmi para, majd pótZH-n. Aha, és akkor jött a fincsi, mikor kiderült, hogy egy időpontba tették. Verziók kavarognak az agyban. Bemegyek DP-re, az megy, ügyes vagyok klasszul meglesz. De MI-re is be kellene menni, már lassan csináljuk a házit, meg kéne csinálni a ZHt. Jött egy ötlet:
Az MI ZH az csak egy óra (később aztán csak fél óráig írtam 18:15-18:45-ig), második csoportban vagyok, akkor előbb kezdem a DP-t (17:00) és átmegyek MI-re. Levelek elmentek az oktatóknak, várok.
No a DP-sek bekavartak, nem kezdhetik előbb a ZH-t, de én kezhetem később, és írhatom tovább (aha, 19:05-20:15-ig írtam, ami barátok közt is 20 perccel kevesebb), na ok, köszi, levél az MI oktatónak, lehetek-e az első csoportban, válasz: “rendben”.

5 perccel később: kirontottam az I épület főbejáratán és rohanni
kezdtem. Volt 15 percem, hogy megtegyem a mellékelt kis térképen
pirossal jelölt utat a KA51 terembe. Akik ismerik a környéket tudják, ez sétálva nem lehetséges, futnom kellett. Szövetkabát, oldaltáska, 3oC, latyak. A feladat adott, a környezet ideális, az ágens intelligens, run()!
19:00 – KA51: “Huh, kérem a feladatlapot…” [lihegés, vörös a fej] Tanár úr értetlenül néz rám. “El akarja vinni?” :-P
20:10 – KA51: “Hát még van 5 percük, mennünk kell, mert már ránk szóltak a takarítónők is.” -szól a magasabb ügyelő. “Hát ez csodás, állás: 7/8, na mindegy legalább ezt fejezzük be.”

A ZH-kat megírtam, remélem jók lesznek, és hogy nem fáztam meg. Futás közben próbára tettem a torkom.
Egyik esetben sem használhattam ki a teljes időt, de ez nem lehet akadály. Jövő hét közepe erdményhirdetés.

Ennek a kalandnak is vége, sikerült a tervünk… szólt elégedetten Apa.

Van az úgy, hogy a vásárlás segít…

Bloody Gloomy Bear Standing

Ma két ZH-t fogok írni. Az egyiket 18:00-19:00-ig az IB025-ben, a másikat 19:00-21:00-ig a KA51-ben. Majd meglátjuk hogy tudok futni.
12 órát aludtam, miután tegnap 38 óra ébrenlét, 9 és fél óra munka, egy Reszortgyűlés, egy RVT és 19 óra proto programozás után már csak az jutott, hogy a SzAr eredmény még nincs kinn az I épüetben, és Közgáz2n megint meghúztak (pedig a mindenhatóra mondom, most még értettem is, amit írok arra a nyavajás lapra!), talán legközelebb tippelnem kellene.

Lényeg a lényeg: ma reggel blogolvasgatás közben bukkantam egy linkre a Homáron, aminek következménye az oldalt látható medve megrendelése lett. Ennek alkalmából felavattam végre a VISA-m, és várom, hogy X időn belül megérkezzen haza.
A színe ne tévesszen meg senkit, ami rózsaszín az lányos ugyan, de ami rózsaszín és véres az már nem, mint az közismert.

A megérkezéséről, és a keresztelőről lesznek majd fotók itt…

A 35. óra

Nem tudom már sokáig ébren. Egész éjjel JAVA-ztam, és még a közgáz se sikerült…

“Fáj a gyomrom”

Ma voltam dolgozni, azt hittem nincs rosszabb, mikor nem tudod hol a vége a projektnek. De van! Mikor már dereng, mert látszanak a körvonalai, hogy szögesdrót, meg vérszomjas trollok, akik rádfröcskölik a fülzsírjukat. De menni kell, menni kell. Közben lab4, meg MI, meg DP, de másfél hét múlva már sokkal jobb lesz… érzem. Addig meg majd kibírom valahogy :)