Ma éjjel 11kor, a leadási határidő előtt egy órával megtörtént velem, minden programozók rémálma, két napi munkám veszett ma oda, mert véletlenül letörötltem. Igen a Backuppal együtt. Most épp a Data Recovery dolgozik az ügyön, de Istenre esküszöm, ha nem lesz meg akkor újraírom, csak lehessen még akkor leadni. Egyébként meg:
A BÜDÖS ÉLETBE, HOGY ILYENNEK MÉRT KELL TÖRTÉNNIE!!!???
Kossuth, Inti, Qbi (Kubi) és Tücsi
Ez a kis csapat, és a név egy pozitív élmény volt életem elmúlt tizenegy hetében. Szeptember közepe volt már, mikor is végre kialakult, hogy mi négyen együtt fogjuk ebben a félévben csinálni a Számítógép-Labor 4 nevű tárgyat. A követelmény, hogy a kiírásban szereplő programot, megadott ütemben, részletesen dokumentálva kell elkészíteni, maximum 4 fős csapatokban. A feladat a következő volt (a kiírás menet közben megváltozott, az a szerinti végleges változatot írom most ide):
Egy gömb felületű világban mozog a Nagy Térgombolyító (a nagy sárga gömb), és menet közben térgombolyagokat (a kis rózsaszín gömbök) gombolyít le magáról. Az űr ezen szegletében portyáznak a varangyhajók (zöld gömb), akik féregjáratokon érkeznek és gyűjtögetik a térgombolyagokat, valamint itt vannak még az emberek (kék gömb), akik szintén a gombolyagokat akarják. A pályán elszórva vannak még hiperűrcsövek, melyek mindkét irányba járható féregjáratok (kék körök, melyeket vonal köt össze).
A játékos az egérrel kiválaszthatja és irányíthatja a hajókat, így felvehet gombolyagokat, és nekimehet a varangyok hajóinak. Ez csak abban az esetben nem végzetes, ha van nálunk térgombolyag, akkor egy gombolyagért cserébe mi megmenekülünk. Körülbelül ebben ki is merül a játék, ami addig tart míg van hajónk.
A fejlesztésnek négy szakasza volt. Egy modellezés, mikor kitaláltuk, hogy is fogjuk ezt megcsinálni, aztán ennek a vázát leprogramoztuk, majd jött a prototípus, és végül a grafikus felület. A végső változatról készült screenshot egy részlete látható oldalt. Fentebb a specifikációban ennek megfelelően jeleztem, hogy mi micsoda. A programozás életem hosszú óráit követelte: a protót 16, a grafikust 20 óra non-stop programozás eredményeként sikerült megcsinálni, de megérte. Komolyan mondom megérte, élveztem csinálni, és mikor a finisbe értem nagyon klassz érzés volt. Működött, és nem is akárhogy. Ugyan ez a kis kép nem adja vissza az animált részeket, meg a játék hangulatát, de az hogy 10, 100, és 200 pontonként eltoltuk már ketten is 23000 fölé, az azért jelent valamit. Megjegyzetm, mi akik fejlesztettük nyilván szivesen játszottunk vele, egy játékkal – itt a százszámra megjelenő 3D-s csoda között – amit mi csináltunk, ez egy különösen jó érzés.
Klassz kis projekt volt, a konzulensünk megdícsért minket, az eredményt pedig hamarosan megtudjuk, de addig is: Project KoInKuT Finished.
Nem tudom már sokáig ébren. Egész éjjel JAVA-ztam, és még a közgáz se sikerült…