All posts in “WoW”

Sikerélményre volt szükségem. Célokat tűztem ki, amiket meg is valósítottam…

Hogy azok is megértsék, akik nem ismerik a World of Warcaftot: a legértékesebb pénz a játékban az arany. Magas szinten már minden aranyba kerül, elég sokba, viszont keresni is lehet. A maximális szint felett a küldetésekért már nem tapasztalati pont jár, hanem csak pénz, 8-tól akár 24 aranyig. Van egy határ a játékban, 5000 arany. Ennyibe kerül az Artisan (300-as szintű) Riding, amellyel már a leggyorsabb hátasokat is használhatja a karakter. Ez óriási segítség, tekintve, hogy az előző (expert) szint ugyan már megengedi Outland területén a repülő hátasok használatát, de csupán 60%-kal gyorsabb közlekedést biztosít. Érzékeltetésképp, a karakter alapvetően 100%-os sebességgel fut. Egy normál hátassal 160% lesz a sebessége földön és levegőben egyaránt, Epic hátassal viszont, amihez a fent említett 300-as riding szükséges, a földi sebesség 200% lesz a repülés pedig 380%. Ez hihetelen gyorsulást eredményez a játékmenetben.

Mivel Intinek (lvl70 törp harcos) nem volt nyár eleje óta klánja, így kötöttségei sem voltak. Nem voltak szervezett események, amik időbe és pénzbe kerülnek. Nem volt más dolga, mint szépen lassan nekifogni pénzt keresni. A bankban és a táskában lévő cuccok értékesítése után nagyjából 700 arany körül állhattam, ami kezdetnek nem is rossz. Beütemeztem magamnak néhány naponta ismételhető küldetést (amiért fix pénz jár), és egy megadott mennyiségű bányászást az egyik területen. Pár nap alatt kiderül ezzel a napi 2-3 óra munkával olyan 2-300 arany kereshető, azaz nagyjából 20 napra lesz szükség az 5000 arany összegyűjtéséhez. Ez lett az első számú cél. Ezen kívül kitűztem még néhány másikat is: minél több rare felszerelésem lecserélése epic minőségűre, az Aldor frakcióval való legmagasabb szintű elismertség (exalted reputation) és… a Netherwing Drake hátas.

Körülbelül 3 hetembe került, hogy összeszedjem a pénzt, majd karácsony előtt egy nappal (dec. 23.) megtanultam az Aritsan Riding képességet, és megvettem az epic griffemet. Innentől nagyon meglendültek a dolgok. A bányszás körülbelül harmad annyi időt vett igénybe, mint addig, és mivel már nem volt szükségem a kibányászott fémek azonnali értékesítésére, hamarosan össze is jött a megfelelő mennyiségű alapanyag, hogy lecseréljem a sisakom, egy sokkal jobbra (dec. 24.), amjd egy nappal később kész lett az Aldor frakcióval is az exalted.

Mikor 2007 januárjában megjelent a Burning Crusade kiegészítő, az egyik mézesmadzag, amit a játékosok előtt húzott a Blizzard az volt, hogy lehetőség lesz nagyon gyors sárkányokon lovagolni. Erre május végéig kellett várni, akkor jött ki a 2.1-es patch. Innentől kezdve lehetett a Netherwing frakció reputációját növelni, és exalted szinten egy sárkány választani. Ehhez naponta ismételhető küldetések állnak rendelkezésre, melyek nem csekély profittal is járnak. Ám, csak akkor kezdhetőek el, ha megvan az 300-as riding. Szóval, miután azt megtanultam azonnal nekifogtam, és nagyjából 11 nappal később, január 4-én éjjel, megszereztem a sárkányom.

Egy hónap, amit Inti felzárkóztatásával töltöttem. Úgy éreztem ezeket a dolgokat meg kell szerzem, hogy úgy tudjak belépni a játékba, elégedett vagyok a karakteremmel, és ez sikerült. November végén úgy éreztem, amíg elégedetlen vagyok, nem tudnék egy klán hasznos tagja lenni, nem tudnék a klán céljaira koncentrálni. Mostantól viszont igen, és körülbelül egy hete csatlakoztam is a Tranquilityhez.

A játék egyik legmonotonabb, és legidőigényesebb részén vagyok túl. Ám, ezek után minden játékkal töltött percet arra fordíthatok, hogy jó társaságban, hetente pár órára részese legyek legendás lények elleni csatáknak

Gearelődés [gírelődés] wow. szleng — az a folyamat melynek során, a már maximális szintre fejlődött karakter azért játszik, hogy fegyverzete és ruházata (ez együtt a gear) megfelelő legyen komolyabb, 10-25-40 fős raidekben (nagy létszámú támadások a játék kijelölt, megerősített területei ellen) való részvételhez.

A tegnapi gearelődés eredményeként, a tankcuccom az alábbi elemekkel gazdagodott:

Hajrá, Tankpowa!

Pár napja eljutottam Shattrath City-be, ahonnan könnyedén vissza lehet menni Ironforge-ba (a törp fővárosba). Ott pedig várt engem egy Warrior tréner. Elég nagy a nyomás manapság erre a kasztra, általában tankként* lehet érvényesülni, 70-en meg szinte csak úgy. Így elköltöttem 10 aranyat, és újraosztottam a talentpontjaim.

A rajtam lévő cuccok is már nagyrészt tanknak valók, többek közt a pajzs, amit legutóbb farmoltam ki. Tegnap este lementünk egy random csapattal Underbog nevezetű instába, és egész ügyesen végigvertük, majdnem 3 de végül csak 2 questet is sikerült megcsinálni. A “majdnem egy” az én butaságom: elfelejtettem kivenni egy tárgyat egy bossból, ami kellett volna a küldetéshez. Összességében egész jól ment. Eddig is tankolnom kellett, de most ugye a sok mob magamon tartása jóval egyszerűbb volt. Insta végére fel is kúsztam lvl66 közvetlen közelébe.

Átmentem Nagrandba, és gyilkolásztam még kicsit, leadtam egy-két questet, és DING! 66 lettem. Kiléptem, Thynával meg be, körülnéztem aukciós házban… és megtaláltam:

Mostantól ez a tankolós fegyverem. 149 aranyba került, ami egész jó ár, ahhoz képest mennyire felkapott kezd lenni. Az egyetlen bibi, hogy 53-as szint óta nem használtam kardot, ami miatt ez a képességem nem nagyon fejlődött. Elmentem kicsit kipróbálni… hát csoda volt, ha meg tudtam ütni egy velem egy szintű mobot. Így ezt majd fel kell kicsit fejleszteni.

* tank: ez egy főként Warrior szerep, mivel neki vannak kimondottan olyan képességei, amikkel a mob figyelmét magára tudja vonni (aggrózás). Sok HP és Armor kell hozzá, hogy bírja az ember, mikor sokan ütik, hogy a papírba öltözött papok, meg warlockok tudják osztani az irgalmatlan sok sebzést.

Tegnap egész éjjel az alábbi pajzsért küzdöttem:

Ezt akkor lehet megvenni 16 db gombáért ha az ember kellőképpen jó kapcsolatban áll a Sporagger nevű kis falu lakóival. Megbecsülést pedig többek közt úgy érhetünk el, ha halomra gyilkoljuk azokat, akiket a falucska nem szeret. Jelen esetben ezek Nagák voltak.

Kezdetben érdekes a dolog, 12 ebből, 12 abból. Mondjuk még gyakorlatlan velük az ember, és van egy futása a temetőből, vagy kettő, de azért megy valahogy. Aztán 80 fölött már nem nagyon halsz meg, és nagyon kezded unni a banánt. Fogynak a cuccok a táskából: kötés, életpoti, kaja, és ugye lassan már 3 óra lesz. Méred hány perc egy, hány perc 5… és aztán egyszer csak vége! Leadod a questet, és megveszed a cuccot, amiért küzdöttél.

Na ez jó érzés

Említettem régebben, hogy a Battle Royale-on kívül volt még egy Level 31 Dwarf Warrior is, aminek sok időt szenteltem mostanság. Nos, azóta történt egy s más, de kezdjük az elején.

Inti (lvl41 Dwarf Warrior)
Egyik délután a Tomival arróbeszélgettünk, talán csinálni kéne egy másik karaktert WoW-ban. Mert ugye van Mardeus, de olyan nehézkes vele, meg hát jó lenne magyarokkal játszani, és a szövetséges oldalt is kipróbálni. Így jutottunk aztán oda, hogy megcsináltam Intit, egy törpe harcost. A névválasztás azon alapult, hogy vajon foglalt-e a becenevem a Ragnaros szerveren. Nem volt, és kb level 10 környékén jutott eszembe, hogy talán nem is ezt akartam… akkor viszont már volt benne munka, nem akartam újrakezdeni csak a neve miatt, és végül elfogattam ilyennek.

Nagyjából két hét alatt jutottam el a 30-as szint közelébe, akkor csatlakoztam a Vihar klánhoz, és ahogy az várható volt lelassultak a dolgok. Újabb két hét kellett, hogy eljussak oda, ahol most vagyok, aminek persze oka volt, hogy egyre kevesebb időm maradt játszani mostanában. Közben rengeteg új embert ismertem meg, magyarokat, külföldieket egyaránt. Volt egy srác, aki már a 7. lvl60 karaktert csinálta éppen… az előzőeket eladta, jó pénzért! Ő mutatta meg, hogy harcol egy Warri… teljesen megváltozott a játékstílusom a hatására.
38 körül kezdtem észbekapni, ugyanis 40-en lehetőség nyílik hátast (mount) venni, ami 60%-kal gyorsabb, mint futkosni a pályán fel-alá. Csakhogy a hátast megülni komoly dolog, 81 arany megtanulni (lehet olcsóbb is, de minimum 72g). Erre jön még a normál hátas ára, ami jólnevelt törpe esetében egy Kos (Ram), 9 aranyért (min 8g). Szóval elkezdtem gyűjtögetni. Valószínűleg ez volt a legfontosabb tényezője a fejlődés lassulásának. Farmoltam többnyire, illetve rengeteg időt töltöttem az Aukciós Házban, saját ajánlataimat megtenni, illetve nyerő vásárokra vadászni. Az egyik ilyen volt, mikor egy 14 aranyért eladható pajzsot sikerült 2-ért megvenni és végül 10 aranyért eladni. Közben keserédes ízzel a számban megléptem a 40-et, mert ugye se mount, se tréning, mert az pénzbe kerül, és nem költöttem semmire, csak ami feltétlenül kellett, meg az AH-s befektetésekre persze. Egyik nagy buktám volt a papagájok felvásárlása, mert sajna drágábban nem keltek el, még mindig van belőlük.

Inti és a Kos

Aztán jött a 41, ekkor viszont már közel jártam. 70 arany környékén. Ekkor kelt el a pajzs, és még néhány dolog, így karnyújtásnyira kerültem a hátashoz. Nekivágtam hát és a maradékot is összeszedtem, majd végül elmentem és megvettem. Maradt 1 aranyam, és némi ezüstöm (annó 2 arannyal indultam, amit Tomi adott ajándékba), de megvan a Kos!

Thyna (lvl8 Gnome Warlock)
Időközben csináltam egy altot (a fő karakter alteregoja) a szerveren. Ő lett Thyna, a gnóm warlock lány, aki jelen pillanatban már a 9. szintet tapossa. Terveim szerint Alkimista lesz, és Inti keze alá dolgozik majd lépten nyomon, cserébe pedig megkapja a szintjének megfelelő legjobb cuccokat

Hát ennyi történt nagyjából WoW-ügyileg az elmúlt pár hétben.
(Igen, Mardeus-szal azóta nem történt semmi… )