All posts in “XBOX”

A Halo 2 ma futott a gépemen, és ez jó.

Hogy a fenti dolog miért is olyan jó, az kis magyarázatra szorul azt hiszem. Kezdjük azzal, hogy volt az a játék, hogy Halo. Ezt a Microsoft adta ki, a Bungie fejlesztette, és ez volt annó az XBOX bemutatkozó játék. Mondhatni olyan volt neki, mint a Nintendónak a Super Mario Bros. Aztán kijött PC-re és Mac-re is, háromszor játszottam végig, egyszer PC-n aztán kétszer Mac-en. A Bungie olyan történetet talált ki, ami nagyon megfogott…

Rajongásom addig fajult, hogy könyveket rendeltem. Az első 3 Halo regényt, majd később a Ghosts of Onyx-ot. Ezek közül eddig az első kettőt olvastam el, jött ugyanis egy másik szenvedély (a WoW, ami ugyancsak könyvek… sőt, ruhadarabok rendeléséig fajult), ám a Halo sosem merült feledésbe. 2006 tavaszán vettem egy XBOX-ot, amiről írtam is. Volt hozzá bőven játék, de a Halo és a Halo 2 nem, megszerezni őket pedig bonyolult lett volna. Már nem árulták a boltokban (ahogy semmilyen első generációs XBOX játékot), így csak nyúlt a dolog, mint a rétes. Végül idén nyáron megváltam a géptől a Nintendo DS kedvéért. Visszagondolva el sem hiszem, hogy volt egy XBOX-om, és nem játszottam rajta egyszer sem Halo-t…

Összefoglalva: kezdetben a WoW, majd az abból fakadó játékundor tartott vissza, pedig komolyan érdekelt. Időközben pedig megjelent PC-re a Halo 2, és most ősszel a 3 is a boltok polcaira kerül (only for XBOX360). Az elmúlt hetekben valahogy belebotlottam a témába, és egyre jobban feltámadt bennem a régi kíváncsiság. Elkezdtem utánajárni a régóta rebesgetett élőszereplős filmnek, amiről ugyan nem sokat találtam, ám nénány igényes reklámfilm kering a TeCsöveden. Van egy egybevágott 7 perces változat is, íme a Halo Landfall (itt van nagy felbontású változat is):

Végül aztán ma sikerült hozzájutnom a 2004-ben debütált Halo 2 PC változatához, és feldübörögtek az ismerős dallamok a gépen… csak pár percig ugyan (melóban nem illik játszani), de szóval úúh, meg ááh. Már alig várom, hogy folytassam… the fight!

Már talán egy hónapja volt, hogy először játszottam ezzel a játékkal, és akkor is jó pár órát elvett az letemből. Most, hogy még mindig offline vagyok otthon, jobb híján leültem az XBOX elé, és újra ráakadtam erre a jópofa mászkálósra, és ma hajnalban be is fejeztem.

Ez már a sorozat harmadik része, így sok olyan dologgal találkoztam benne, amit “elvárnak” hogy tudjon az ember, de ettől még elég szájbarágós a játék, hogy egy 5 éves is megértse. Egy kis tazmán tigrissel vagyunk… Magyarországon így nem ismert a kis jószág, sokkal inkább, mint csíkos erszényes farkas, és legjobb tudomásom szerint kihalt ez a faj. Ausztrál fejlesztő cégről lévén szó, nem meglepő, hogy őshonos állatot választottak főszereplőnek. A játékban szerepel még a rokonsága, valamint koalák, kenguruk, dinoszauruszok és egyéb állatok, valamint a Quinkenek, amik ilyen árnylények, akik kis világunk, a Déli Fonyóvidék életére törnek.

Hogy megállítsuk őket Ty fel van fegyverezve egyrészt a harapásával, valamint egy arzenál bumeránggal, amiket menet közben kell vásárolnunk a pusztításunk nyomán kapott piros bogyókért cserébe. A bumerángokba helyezhetők kövek, melyek széles választéka található meg a játék során. Vannak, amik a támadást erősítik (víz, tűz, levegő, föld) és vannak, amik a bumeráng és Ty képességeit javítják (multi, ultra, zoom, stb.). Minél többet teszünk egy fajta kőből egy bumerángba, annál erősebb lesz a kifejtett hatás. A pályák tele vannak elrejtett kincsekkel, amiket ajánlatos összegyűjteni, valamint a rendes játékmenetben az ellenfelek pusztításán kívül akadnak küldetések, amikben versenyezni kell, vagy épp a Gunnyip nevű repülővel kell a levegőben randalírozni. A játék a vége felé kellőképpen nehezedik, de könnyítés, hogy igazából meghalni nem lehet, ha elfogy az energia, ugyanonnan folytatjuk, ahol legutóbbi mentési pontnál jártunk.

Izgalmas, szines kikapcsolódás a játék, nem egy erőfeszítés, látszik, hogy úgy tervezték a kisebbek is elboldoguljanak vele. A teljesített küldetéseket nyereményért újra meg lehet csinálni, így a játék vége után a rendelkezésünkre áll az egész világ, hogy szórakottunk benne. Aki szereti mászkálós/ugrálós játékokat, annak bátran ajánlom!

Pénteken Opre pótzh után úgy döntöttem, kipróbálok valami új játékot. Keresgélés közben erre a Land of the Dead-re találtam, ami az azonos nevű George A. Romero film alapján készült. Még nem próbálkoztam FPS-sel mióta megvan az XBOX, így elsőre nagyon furcsa volt az irányítás. A két analóg kart kell használni, a bal oldalival lehet mozogni, a jobbal a tekintetet irányítani, a lövés meg a jobb oldali ravasz.

Elindult a játék, in medias res, fenn vagyunk egy nagy felhőkarcoló tetején, és redneck pajtás megszólal: “Hogy hogyé jutottam ee ide? Emesélem…” Máris a kis tanyaházban vagyunk, az udvaron áll egy faszi, elég furcsa testtartással, gyanakszunk is, hogy tán meg kéne nézni ki lehet az. Persze a halál maga, nekünk meg csak a puszta kezünk van. Két újrakezdés után rájöttem, hogy ez öklömmel itt nem sokat érek, és a játék javasolja is, hogy rohanjak fel a padlásra a puskáért. Na, hát így mindjárt más!
Ezek után már minden ment szépen a maga útján, kukoricaföldön, csatornákon, kórházon, rendőrségen át, egyszerű menj és lőjj játék. Néha fel kell szedni valami kritikus tárgyat, azt elvinni valahova, hogy továbjussunk, meg van ilyen védd meg a társad dolog is. Egészen hangulatos, sejtelmes 3 az 5-ből zene. A történet nem hosszú, összvisz 10-12 óra alatt végig lehet játszani. A játék körülbelül annyit is ér, mint egy átlagos zombis film. Ha valaki épp erre vágyik, akkor jól el lehet vele szórakozni, de nem egy életre szóló élmény.

Az E3 csodás dolgoknak a színhelye, például, hogy már nem csak találgatás:

2007-ben lesz Halo 3!

A fenti képet az E3-on bemutatott ízelítő alapján csináltam. Nagyon szép, nagyon jó, és most már épp itt az ideje, hogy végigtoljam a Halo 2-t…