Ma megyek az Olajshopba átvenni a légszűrőt a motoromhoz.

Nagyjából másfél hónapja lett átnézve, hogy minden rendben legyen vele az idei szezonban is. Eddig nem nagyon volt szétszedve, mert működött, semmi baja nem volt, de most szakember csinálta, szépen megnézett mindent. Azaz nézett volna, mert légszűrő helyett valami összegányolt újságpapír halmot talált. Mondta, hogy hát ez jól van így… nagyjából, de azért nem ártana bele rendes.

A 400-as BROS japán belpiacos motor, vagyis lényegesen kisebb darabszámban készült mint a nemzetközi darabok, ritkaságnak számít. A lámpájában pl. nem volt EU szabvány foncsor, a forgalmi vizsgáztató majdnem kivágott vele a KPM-től. Én mindent rendesen szabályosan akartam csinálni… neki meg szar napja volt. Mindegy is, ez már évekkel ezelőtt volt és megoldottuk akkor. A lényeg, hogy ritka motorba drága lesz az alkatrész. Szerencsémre a BROS-nak van két nagy testvére, amiket a szigetországon kívül is árultak, a 600-as REVERE és a 650-es HAWK, amikbe ugyanaz szűrő kell, mint nekem.

A REVERE és a HAWK

Valami ilyennek kell lennie

Elkezdtem keresgélni a neten, és meglepetésemre elég gyorsan találtam egy K&N márkájú légszűrőt, amit több helyen is forgalmaznak itthon. Egyik ilyen hely volt a Láng autóalkatrész, ami ráadásul egy köpésre van a lakásomtól. Telefonáltam, 32 ezer, aha… Kicsit jobban kezdtem keresgélni, és találtam HifloFiltro márkájút, na, erre már egy barátságosabb 16 ezret mondtak, DE ők ilyet csak 4 hét múlva hozatnak. Ejha, ez ám a ritkaság, sebaj, majd beugrok megrendelni… gondoltam.

Egyik reggel bementem és mondtam, hogy mi kellene. Ja, hogy ezzel a márkával külön ember foglalkozik, és ő most külföldön van? Jó, majd legközelebb. Legközelebb csak nem volt benn, de felhívták nekem és megadtam az email címem, majd értesítenek… azóta is.

Na, ekkor lett elegem és elkezdtem nézelődni más cégeknél is. Mit ad Isten, egy budapesti boltnak – az említett Olajshop – a honlapján van, és 12 ezer. Megrendeltem kedden, pénteken jött az email, hogy megvan mehetek érte.

Na most én nem akarok itt messzemenő következtetéseket levonni, de:
Láng: 4 hét, 16 ezer
Olajshop: 3 nap, 12 ezer

Igaz, hogy nincs a szomszédban, mert ki kell mennem HÉV-vel Csillaghegyre, és még onnan is egy jó pár száz méter séta, de szerintem megéri.

Update: A boltot kimondottan könnyen megtaláltam. Odaérve mondtam az eladónak, miért jöttem. Rögtön hozta: “Ez a kis doboz ilyen drága?”… hehe. Lehetett bankkártyával fizetni, ami különösen tetszett. Egy nagy zöld kartondobozban kaptam meg a cuccot. Látszólag úgy volt kialakítva, hogy a legkisebbtől a legnagyobbig beleférjen minden szűrőtípus. A termék viszont elég igényesen van megcsinálva, sehol egy sorja a műanyagon, a drótháló szépen leszegve, csavarral rögzítve, a szűrőbetétek tiszták, és kimondottan jól néz ki a piros-fekete kontraszt. Elégedett vagyok. Lehet a hétvégén be is lesz szerelve.

Nos, elég mozgalmasra sikerült az elmúlt két hét, és nem nagyon volt időm/energiám megírni a nagyobb dolgokat. Az eső, a laptop, elszállt az intiweb is egy napra, meg a költözés, no de csak sorjában.

Két hete szombaton felkerekedtünk szüleimmel, és elzarándokoltunk a Sopron melletti Fertőrákosba, az ottani rokonohoz. A látogatás apropója az volt, hogy az ősök 30 éve házasok, és a rokonék voltak a násznagyok az esküvőn. Mivel jó idő ígérkezett úgy döntöttünk motorral megyünk. Kinéztük az útvonalat, és nekivágtunk. Jó meleg volt, de a motoron a bőrkabátban is jó idő van, kényelmesen haladtunk, 60-70 km-ként megálltunk, aztán elértük a Balatont. Ott aztán belefutottunk olyan szintű dugóba, hogy azt öröm volt nézni. Szinte állt a sor, néha ahol adódott kerülgettünk jobbra-balra, és végül kikeveredtünk. Ám, hogy a megpróbáltatásokból ugye sose elég, egy tervezett tankolásunk előtt eltereltek minket, de úgy, hogy aztán több benzinkút nem is akadt az utunkba, és valahol Sárvár előtt elkezdett finoman rángatni a kis Bros, és megállt. Beálltam egy közeli kis bekötőútra, ami “az erdő mélyére” vezetett, és vártam, hogy ősék hoznak benzint. Nagyjából 20 perc alatt értek vissza, ők is fogytán voltak már eléggé, de a Viragonak azért valamivel nagyobb a tankja, még ha többet is fogyaszt. Ezután már nem sok érdekesség volt, a kezem a 300. km után elkezdett sajogni, mivel akkor már csaknem egy órája tartottam ugyanúgy, és hát az ülés is kezdett egyre kényelmetlenebb lenni.

Aztán megérkeztünk, lepakoltuk a motorokat, és már várt minket az ebéd. 53 fokos narancspálinka (narancsból, nem aromával!), aztán jó meleg leves, és sült hegyek, süti. Készültek a Kovácsék rendesen. Ebéd után beszélgettünk, aztán elvonultam tévézni, abban a tudatban, hogy a hasonlóan bőséges vacsoráig már csak órák vannak. Fel kellett készülnüm rá. Vacsora után ismét visszadőltem a nappaliban a kanapéra, jóllehet csak fekve tudtam elviselni a vacsora okozta teltségérzet hatásait. Néztem egy kis snookert az Eurón, aztán elaludtam. Reggel bőséges reggeli, majd bőséges ebéd… néha volt olyan érzésem, hogy tömnek minket, de nagyon finom volt minden.

Aztán egy óra körül elindultunk. Hazafelé már gördülékenyebb volt az út. Éreztem, hogy kicsit jobban megy a vezetés, azért pár száz kilométer változatos terepen sokat dob az ember rutinján. Solt és Kecskemét között ki is húzattam a kicsikét, és ugyan nem akartam széjjelhajtani, de nagyjából 160 a vége 7 ezres fordulatnál, ami igen szép teljesítmény egy 400-as V2-estől. Hadd ne mondjam, hogy mire hazaértünk már kellőképpen szétültem magam, és csak egy forró fürdőre vágytam, mit sem sejtve, hogy aznap még kapok egy jegeset is a Petőfi-hídon. Összesen olyan 630 km-t vezettünk a két nap alatt, ennyit talán nem is mentem vele összesen mióta megvan, de nagyon jó volt, és fogok még ilyen messzire menni, remélem minél hamarabb. Ez egy külön életérzés.

Elkezdtem vadászni sisakot megint. És végül sok érdekes tapasztalattal lettem gazdagabb. A sisak amit annó rendelni akartam un. novelty helmet volt. Ez azt jelenti, hogy ezek a sisakok nincsenek elfogadva D.O.T. (Közlekedésügyi Minisztérium az USA-ban) vagy a S.M.F. (Snell Alapítvány) által. Ezek nincsenek felkészítve arra, hogy megvédjék a motorost egy esetleges esés esetén. A két szervezet által elfogadott sisakok azok, amiket az lehet közúti forgalomban használni. A legjobb jele annak, hogy egy sisak DOT által elfogadott, hogy nem $30, hanem $75. A sisakhasználat kérdése igen érdekes az Egyesül Államok területén. Nincs egyezményes törvény, minden állam maga dönthetett, hogy miként szabályozza a kérdést.

A H.L.D.L. (Sisak Törvény Védő Liga) oldaláról az alábbi adatokat sikerült kiderítenem:
- 4 államban senki sem köteles sisakot viselni motorozás közben.
- 20 államban kötelező a sisak használata mindenkinek.
- 19 államban csak a 18 éves kor alatt kötelező, a felnötteknek nem.
- a maradék 7 államban, az az érdekes helyzet, hogy 18 és 21 év között kötelező. Ennek oka, hogy bizonyos törvényhozók úgy gondolták 21 éves kor fölött már jár a sisak nélküli szabadság, de 18 és 21 között nem. Emellett, ezen államok közül néhányban viszont a biztosítás csak akkor érvényes, ha sisakban motorozik az ember.
Isten óvja Amerikát, és az idióta törvényhozóit!

Ezen ismeretek birtokában végül az Iron Horse Helmets-nél kötöttem ki, és kiválasztottam egy L-es sisakot. $75, erre jön a $45(!) postaköltség (tengeren túlra, repülővel), és most ne tessék megijedni! Egy normális ilyen sisak Magyarországon 25 ezer Ft körül kezdődik, és most olyan sisakokról van szó, amiket lehet használni közúti forgalomban. Szóval összesen $120, ami nagyjából 26 ezer Ft. Gondolkodtam, hogy novelty legyen-e, hisz az kevesebb, mint a felébe kerül, de végül döntöttem: nem vagyok hajlandó az apámnak olyan sisakot venni, ami nem biztonságos!

Most is PayPal-t használtam, nagyon jó rendszer. Kifizetés visszaigazolva, otp.hu-n az egyenlegemen már látszik is. Már alig várom, hogy megjöjjön, és meglássam apukám arcát!

ui.: hála Istennek nem jött meg a másik… az novelty volt ráadásul XL-es. Akkor meg se néztem, hogy mit jelent az XL fejméretben, vagy hogy milyen egy novelty sisak. Az előző bejegyzés tanulsága érvényes, szótár, ha valami nem világos!

4. 21. péntek
Pénteken már alig fértem a bőrömbe. Tudtam, hogy másnap megyünk motort nézni (talán venni). Hazaértem olyan 9 körül és a nagy éhségre való tekintettel bevágtam egy tányér székely káposztát. Apukám vett még újságot, és nézegettünk mást is, de én már tudtam, egy hete a szegedi Bros-ról álmodom, nem fog engem semmi eltéríteni. Éjjel még megnéztem ezt-azt, aztán elaludtam.

4. 22. szombat
Eljött a nagy nap, fél 10-re beszéltük meg a sráccal a szegedi Praktiker parkolójába. Mikor odaértünk, éreztem valami nincs rendben. A tegnapi káposzta adott a gyomromnak, rohantam a mosdóba. Hogy lesz ebből motorozás? Aztán megérkezett a motor, gyönyörű volt, a hangja, a színe, a formája, minden. Apukám kipróbálta, én a Gáborral beszélgettem, még nem éreztem jól magam, így nem próbáltam ki. Végül is megegyeztünk és elindultunk hozzá, hogy megírjuk a papírokat. Egy óra múlva már apát követtem anyával kifelé a városból. Úgy beszéltük meg, Szeged határáig ő megy, aztán cserélünk. Addigra hála istennek a gyomrom is megnyugodott. Felszálltam… régi érzés fogott el, mikor a Kawasakival tanultam, kicsit hasalni kell, de nagyon kényelmes. Megszokott indítás, lefullad. Kicsit lassabban kell a kuplungot engedni, így más ment, feldübörgött lattam a 400cc V2, és elindultunk, 2-es, 3-as, 90!!! Ordítani lett volna kedvem, olyan jó volt, úgy húzott, mint az állat. Percek alatt átértékelődött bennem az eddigi motoros életem, egy guruló csodán ültem, és azt csináltam, amit én akartam. Kezes bárányként simult a kezembe. Az első 10-20 km-t végigujjongtam, minden gyorsítás, minden váltás élmény volt, csodálatos percek voltak. Aztán előztünk, négyesbe vissza, meghúztam a gázt és ment, nem kell többet hasalva erőlködni egy előzésen. Fantasztikus volt. Hazafelé bementünk a kecskeméti Auchanba és vettünk ebédet, majd hazagurultunk, ebéd után pedig elmentünk még egy körre. Kimentünk Helvéciára a Barbiékhoz. Két éve nem láttam már őket, jó volt újra találkozni velük. Belehajtottam 180 km-t a motorba, és nehéz szívvel beálltam a szín alá, hogy egy hétre magára hagyjam, de hogy minden hétvégén otthon leszek, az már tuti!

A motorokról van itt néháy kép.

Újabb mozgalmas hétvége áll mögöttem!

Szombaton feljöttek értem kocsival, és kb 3 táskányi cuccot, meg a téli ruhákat hazavittem. Már ideje volt, alig fértem tőlük. Otthon felélénkült bennem motorvásárlás témája, és vettünk néhány újságot meg elkezdtem vadászgatni interneten. Találtunk is ezt-azt, de hát, míg a jelenlegi nincs eladva úgysem léphetünk. Apukám mondta, menjünk el még motorozni. Kinéztünk egy jó 160-180 km-es útvonalat és elindultunk.

A város határában le kellett állnunk, és visszafordulni, mert nem égett a fényszóróm. Otthon kiderült, hogy két vezeték összeért a lámpatestben, megcsináltuk és újra felkerekedtünk. Solt magasságában apukám hirtelen megállt, telefont kapott. Mikor befejezte, közölte velem, hogy jöttek a motoromért! Miközben feldolgoztam az infót elmesélte, hogy tegnap megnézte egy ügyfele, és szóban meg is egyeztek, csak nem akarta mondani. Így hát megnyújtottuk picit az utunkat, és elmentünk Csemőbe, itt lakik a moci új gazdája. Ekkor már jó másfél órája ültem a motoron, el is ültem a fenekem rendesen, jó volt leszállni. Kipakoltuk a motortáskákat, kaptunk egy üdítőt, a muki kifizette és indultunk is ketten a nagyon haza. Pápá SR250!

Délelőtt apukám próbálkozott egy-két motorral, felhívta a gazdáikat. Két helyen már elkelt a motor, a többin meg nem vették fel. Mikor hazaértünk a motorozásból, csörgött a telefon, az egyik tulaj hívott vissza. Szegeden van, és egy Honda NT400 Bros van neki, megbeszéltük, hogy hétfőn délután, ha leugrunk megnézhetjük. Így is telt a vasárnapom, húsvéti kaja, pihenés, és e kettő szakadatlan ismétlése. Egész nap az új motor járt a fejemben, nem volt rossz idő, igazi motorozni kellett volna.

Ma reggel aztán elmentünk a közeli családot meglocsolni. Először úgy volt itthon se leszünk, de hát csak elmentünk locsolkodni. Mindenhol kaptunk mindenféle finomat enni-inni. Dél felé érhettünk haza, ekkor felhívtuk a szegedi ürgét, aki sajnálkozva közölte, hogy a haverja garázsában van a motor, ők meg elutaztak, és csak szerdán jönnek meg. Sajnos így csak szombaton tudjuk megnézni, hogy fogom ezt kibírni??? Így meg is változott a mai program, úgy döntöttem feljövök Pestre, van elég dolgom. Apa útközben azt mondta, lehet hétközben leugrik Szegedre megnézni, jó lenne, ha szombaton már hazahozhatnánk.

Itt fenn kellemes meglepetés fogadott. Lejött a Laputa zenéje. A héten (3 nekifutásra, de) végignéztem újra. Nagyon szép Miyazaki rajzfilm, egy repülő városról szól meg egy lányról és egy fiúról, akik a keresik, miközben minden gonosz a nyomukban lohol. Gyönyörű rajzok, mozgalmas cselekmény, újabb Miyazaki féle furcsa repülő szerkezetek, és az az utánozhatatlan hangulat. De ez sem ment ám egyszerűen: amit letöltöttem, az egy FLAC image, vagyis az egész album egy file, ráadásul ebben a hihetetlen formátumban. Egy CUE Splitter nevű ügyes kis freeware program szétdarabolta nekem számonként, majd Easy CD-DA Extractorral átnyomtam mp3-ba, ezt persze mind a Reach-en. Ezután átmásoltam az iMac-re, és be az iTunes-ba. Fantasztikus!!! Épp azt hallgatom, mmmm-mmmm-mm!