Tegnap volt a cégnél a projektem 1. ütemének élesítése. Reggel negyed kilenc körül mentem be, hogy időben elkezdhessük. Neki is ugrottam, végső ellenőrzések, hibajavítások. Egyeztetés a csapat tagjaival, pörögtem, pedig reggel azt hittem nem fogok tudni beszélni. Alig volt hangom.
Délután 3 után már a közelében is voltunk. Ebédelni persze nem tudtam elmenni, de sebaj, úgyis 5-re végzünk. Nagyjából a legnagyobb gondot az oldalba helyezett extra tartalom okozta, annak megszerkesztése, ellenőrzése. Ez nem az én dolgom, hanem a szerkesztőké, de közben a teszterek lassanként pumpálták a levelesládámba a kisebb-nagyobb bugokat, szóval nem unatkoztam. [eltelt 7 óra]
5 óra múlt. Megkaptam az “OK”-t az egyik rész élesítésére, a másik két rész is közel jár már, csak ott kell még külső beavatkozás a rendszerek fejlesztőitől. Bejött a főnököm, el akarta tolni másnap reggelre a határidőt, de mondtam, ne. Úgy éreztem, nemsokára végzek. [eltelt 9 óra]
Este 8. Ekkor kezdtük élesíteni a második részt. Kiderült, hogy akire vártunk, annak nincs is szükség a segítségére, egy-kettőre megvolt az élesítés, és folytattam a hibák javítgatását. Már csak egy kicsi és végzünk. [eltelt 12 óra]
Negyed 10-kor jött egy telefon. Az épp az élesítés finishében álló harmadik részt nem kell élesíteni. Amit pedig eddig csináltunk, annak a felét vegyük le, mert… [eltelt 13,5 óra]
Egy órával később hagytuk el az irodát. Nagyjából fél 11-kor. Tudtuk, mi volt a gond, nem is mi hibáztunk. A motor, a design, a megvalósítás jó volt, csak a tartalom nem. Így viszont nem lehetett kiengedni. Egész nap nem ettem semmit. Hazafelé bementünk a McDonald’s-ba. Ez volt legközelebb, ahol volt értelmes kaja. Nem voltam letörve, igazából a fáradtság ezen szintjén az ember már csak mosolyog az újabb és újabb meglepetéseken. Máshogy nem is lehet ezt csinálni. [eltelt 14,5 óra]
Otthon is volt még dolgom, de azt ebbe már nem számolom bele. Jó érzés azonban, hogy végül is, amit nekem kellett csinálnom, azt megcsináltam. Jöhet a 2. ütem! 
Délben keltem, és elsőnek Zoli haverom oldalát akartam megcsinálni. Már a héten összedobtam egyik este a látványt, de hát az ugye még messze nem a kész oldal. Elkezdtem csinálgatni, szétdarabolni a látványtervet, és összerakni az oldal vázát. Nem sok időbe telt, mire rájöttem, hogy a szerver, amin az oldal csücsül csak bizonyos időközönként mirrorozik. Azaz, feltöltök valamit, akkor az megvan a tároló szerveren, de az, amiről az emberek kapják az anyagot, csak kicsivel később veszi át a változásokat. Ezzel nem is lenne baj, csakhogy így lehetetlenség online fejleszteni. Nekem gyakran fél pillanatnyi átírásokat kell ellenőríznem, hogy azt csinálják-e amit én akarok. Így nem maradt más választásom, az itthoni gép szerverét használtam a fejlesztéshez… kockáztatva, hogy az igazi szerveren nem minden ilyen, mint nálam. Persze, hogy nem. Egy környezeti változó ott nincs definiálva, ezért nem működött az oldal egyik része.
Történt egyszer, hogy fent említett jóbarátom kitalálta, neki kell kártyanaptár, amivel majd népszerűsíti az oldalát. Ok, megcsinálnám-e a képet rá. Hát persze, neki igen. Aztán akkor úgy alakult, hogy mivel Ő névnaposat akar, kiderült az két oldalas, nem kell hát rajz. De aztán ma, mint akit szalajtottak vágódott be msn-en olyan 4 körül (azt hittem az oldalt látta, már kinn volt az Under Construction felirat, de nem), és lélekszakadva kezdte írni, hogy baj van: nincs a kártyanaptáras cégnek névnapos sablonja, csak normál, de akkor már kéne kép rá, de ez sürgős és ASAP, de legalább estig. Na jó, hát persze, a honlap után neki is fogtam.
Mióta nem vagyok kollégista, és a gépem a chello dinamikus IP-in osztozik a többi előfizetővel, igen bajossá vált a nálam hosztolt Impulzus Gazdasági Rendszer elérése. Nem is beszélve arról, hogy villanyszámla szempontjából nem előnyös, ha egész nap megy a gép. Felmerült hát az igény, hogy tegyem fel az Impulzus szerverére, és akkor majd onnan használhatjuk. Igen… ez az ötlet, októberben jött.
Nyári táborban voltam bátor, és az Alapítvány workshopjában járattam a számat, jobbnál jobb ötletekről. Akkor hangzott el, hogy kéne karácsonyi üdvözlőlap a támogatóknak… azaz a potenciálisaknak, mert ugye az 1% adományozása névtelenül történik. Erre hivatkozva, meg is keresett, egy édes (alapítványos) lány, hogy mi lenne, ha én most neki… képeslapot gyártanék. Hát persze… ki tudna ellenállni egy ilyen lehetőségnek, hogy egy ilyen édes (alapítványos) lánynak csináljon… képeslapot 
Régóta nem írtam már. De ennek meg volt az oka. E hét kedden és szerdán simán a fél napomat a cégnél töltöttem, élesítés előtti hajrá.
Időre elkészült projecteknek, egy ilyen klassz munkehelyen, mint az enyém, velejárója a prémium. És az első fejezet tanulságát behelyettesítve a képletbe
