Ezen felbuzdulva indítok itt egy blog sorozatot, amiben néhány számomra érdekes ilyen “alkotás” zenei és/vagy képi elemeit mutatom be.

Jöjjön hát az első 4…

2677

Ebben flashloopban a képi világ nem olyan érdekes, valami anime, viszont a zene nagyon megfogott. A z0r.de listájában nem volt megadva, így maradt a a Shazam és másodikra sikerült is felismertetni. A számot, melynek címe Jabdah, a Koto nevű olasz synth-pop együttes készítette még 1986-ban. Ez volt az első nagy sikerük, amivel bekerültek több európai ország toplistájára.

2999

Ez a flashloop egy animációs film részlet, a hang és a kép össztartoznak. Természetesen itt se volt semmilyen információm, így ügyeskednem kellett. LittleSnapperrel csináltam egy screenshotot a videóról, így lett egy kis képem, amivel már próbálkozhattam a Google képkeresőben. Két találatom volt, egy orosz oldal és egy észt blog. Hihetetlen szerence, hogy az észt blogger pont ebből a jelenetből vágott be egy képet a bejegyzésébe. A szöveget a Google Translate gyorsan átforgatta angolra (a magyar kicsit érthetetlen volt) így kiderült, hogy az ’58-as születésű Ivan Maximov orosz animátor The Slow Bistro című, 2002-es kisfilmjéből van a részlet. (A részlet 5:18-nál van.)

Watch this video on YouTube.

622

Elég komoly a baseball ütős gyerek, de ebben a flashloopban is inkább a zene fogott meg. A listában annyi volt: Paranoia Agent, ami ugyan valami, de nem elég. Jött újra a Shazam és siker! Susumu Hirasawa (平沢進) Dream Island Obsessional Park (夢の島思念公園) című száma volt, ami – dobpergés – a Paranoia Agent (妄想代理人) című 13 részes shonen anime főcímdala. Ez az anime pedig – dobpergés 2 – egy baseballütővel embereket gyepáló srácról és az ő utána folyó nyomozásról szól. Na, így kerek, nem?

A zene stílusa valahogy ismerősnek tűnt, és nem is alaptalanul, hisz Susumu Hirasawa szerezte a Paprika filmzenéjét is, további közös pont még Satoshi Kon rendező, akinek ezeken kívül még a Perfect Blue-t is köszönhetjük.

Watch this video on YouTube.

Azért ez a főcím is elég beteg, ahogy röhögnek az emberek, simán elférne a z0r.de-n. Azt hiszem ez bekerül a “meg kell nézni” listába (Egy hosszabb véltozatata a fenti zenének: http://www.youtube.com/watch?v=WeTpBHHN-bo)
 

630

Na, ez… hát. Szóval a képanyag a Longcat mém valamilyen szétszívott rémálom változata. A zene pedig Dance Dance Revolution játékból a Burning Heat. Ez a RAV azért érdekes, mert magukban az elemek egyis sem egy nagy szám, de együtt valami remek született belőlük.

Ennyi volt mára, de hamarosan jön a folytatás!

Az évek során két alkalommal szakadt el a szíja, amit kizárólag Casio márkaszervízben cserélnek. Volt ezzel kapcsolatban egy érdekes jelent. Nem volt nálam az óra, mikor megvettem hozzá a szíjat a márkaboltban, viszont gondoltam cserélni már csak cserélik bárhol. Hazamentem, felkaptam az órát, és berohantam egy közeli órás boltba, letettem az asztalra az órát és a szíjat, majd kedvesen megkértem a pultban álló hölgyet, hogy ezt így rakja már össze… a csalódottság és a rémület valamilyen furcsa elegye rajzolódott ki az arcán, majd közölte, hogy nem fog menni. Vissza kellett menjek másnap a márkaboltba, ahol egy furcsa görnyedt lupét viselő ürge pikk-pakk lecserélte. Na, szóval macerás.

Mindig is jobban szerettem a fém szíjat, és valahol legbelül egy teljesen fekete óra rajzolódott ki lelki szemeim előtt, mikor erre gondoltam. Rendszeresen megálltam az órás boltok kirakatában és nézegettem őket. Ki is szemeltem magamnak egyet az Edifice sorozatból… viszont meglehetősen drága darabot, amit úgy kell érteni, hogy 50e Ft már akkora összeg a szememben egy karóráért, hogy azt jól meg kell gondolni. Nem is szántam rá magam sose, hogy megvegyem.

Nagyjából egy hónapja viszont megakadt a szemem egy számomra ismeretlen japán cég óráin, amit a Vaterán értékesít valaki. Elég szép darabok, de az alig 6 ezer forintos ár itt már gyanúsan alacsonynak tűnt. Ennek ellenére raktam rá egy figyelőt, ami most hétvégén dobott nekem egy levelet, hogy pár óra múlva lejár. Maga az aukció nem érdekelt továbbra sem, viszont ha már óra, elkezdtem keresgélni a neten, hátha megtalálom, az áhított órát valamivel kedvezőbb áron.

Nem találtam meg, de találtam valami mást. A Casio Edifice órái közt megakadt a szemem egy több számlapos analóg karórán, fekete ion plated házzal és fém szíjjal. Egyszerűen nem tudtam róla levenni a szemem. Annyira ott volt minden darabkája a helyén, hogy szinte el se hittem. Egy pillanat műve volt, és eldöntöttem, ez kell nekem.

Az óra becses neve:
Casio Edifice EF-339BK-1A1V

• 100 méterig vízálló (nem érdekel a 100 m, az viszont igen, hogy nem csak cseppálló, ha vízbe esik nem hal meg)
• Rozsdamentes acél tok és szíj, fekete ion plating bevonattal
• Több karos számlap (hét napjai, hónap napja, 24 óra)
• Ásványi üveg és csavar rögzítésű hátlap

Feltúrtam érte az internetet, számtalan, számomra ismeretlen pénznemben láttam kiírva az árát, de amíg csak órás honlapokat néztem nem tudott az ára Ł100 alá menni. Aztán Móni rákeresett az eBay-en, és ez volt a megoldás. Megtaláltuk $100-ért + Hong Kongból, nemzetközi postával $25 a szállítás. Még így is megfelelő volt az árfekvése, így megjelöltem és vártam, hogy megérkezzen a fizetésem.

Kerestem magyar oldalakon is, de egyetlen említésre méltó találat volt csak, egy lejárt prohardveres hirdetés, ahol az illető az eBay-ről vásárolt óráját kínálta eladásra. Furcsa dolog, hogy egy hazai márkakereskedéssel rendelkező cég meg sem említi az interneten, az általa gyártott termékek nagy részét. Azt már nem is vártam, hogy esetleg leírást találok róla. Sok karóráról van a YouTube-on valamilyen idegen nyelvű videó, na erről még az sincs.

Ma végre pénz állt a házhoz, így megkerestem újra az órát az eBayen, de történt közben némi változás. Az óra $110 lett, viszont a szállítás ingyenes, azaz összességében $15-ral kevesebb az ára, ami a vásárlás pillanatában a PayPal szerint nagyjából 25e Ft-nak felet meg. A vásárlás zökkenőmentes volt, kis érdekesség, hogy pont ezt az órát valaki más is megvette pár perccel előttem (több is van belőle).

Most pedig ismét várok, hogy megérkezzen. Elvileg 11-20 munkanap.

Tökéletesen passzol, úgy feszül a telefonra, ahogy kell, és nagyon szépen mutat.

Kipróbáltuk egy Mefi kolléga iPhone 4S-ével is, és kellően nagy a némító gomb kivágása, hogy azzal is használható legyen.

Hasonlóan elégedett a régi iPhone 3G-m Capsule Rebel tokjával voltam, ami szintén merev/rugalmas kombináció volt, sárga/fekete színben.

Mindenkinek ajánlom!

Option to behave as a meta-key

Hát nem azt, ami a bejegyzés címe!

Sokkal inkább azt, hogy “Az Option () használata meta-billentyűként“.

Miért fontos ez? Csupán azért, mert ha azt szeretnénk, hogy a Terminal felismerje a magyar billentyűzetről azt alt (Option, ) segítségével bevitt karaktereket, akkor ezt ki kell kapcsolni!

Néhány példa:

Ezek nélkül meglehetősen nehéz mondjuk a vi-ban programozni, cserébe viszont sok értelmetlen unicode fost írhatunk, miközben hasztalanul böngészzük a magyarra fordított Terminal beállításokat.

Hol lehet fordítási hibát bejelenteni az Apple-nek? Nem ez lenne az első.

Ami beindított az egy fénykép volt a Macgasm magazin egyik cikkében. Egyszerűen csak ott volt, az a tok, azon a fehér 4-esen. Meg kellett tudnom mi az.

Photo by Eric Rihlmann

A cikkben persze szó sincs tokokról, a kép csak illusztráció, de ugye ez nem lehet akadály, SkyNet Google a barátod, aki már képket is keres KÉPEK ALAPJÁN! Szóval fogtam a képet és kerestem. Kerestem és találtam egy flickr albumot, amiben ott volt a kép, a megjegyzésben pedig az áhított információ: SGP Neo Hybrid!

Ezek után már nem volt nehéz megtalálni a gyártót és magát a tokot, viszont a termékek között újabb meglepetés ért. A fényképen ugyanis a fehért iPhone-hoz való tok volt, de én feketét kerestem, és volt, sőt! Volt fekete szilikon, SÁRGA műanyag kerettel, igen, igen, IGEEEEN… *nyugalom* …szóval, leplezetlen izgatottsággal közölném, hogy nálam a fekete-sárga a formula Dei, a tökéletes párosítása két színnek (ilyen színű volt az iPhone 3G-m Capsule Rebel tokja is), a gond (mert az mindig van) csak az volt, hogy csak bumper tokokat találtam, olyat pedig amelyik a telefon hátát is védi csak más színekben. Ennek tetejébe sok helyen fogadott out of stock felirat… grrrr…

Elkezdtem hát latolgatni, fontolgatni a lehetőségeimet: rendeljek 2 félét és kombináljam össze az áhított színeket? Elégedjek meg csak a bumperrel, amit még egy magyar bolt is árul? Valahogy semelyik ötlet nem akart tetszeni, és ez csak egy dolgot jelent, valamit még nem láttam. Elkezdtem hát tüzetesebben átnézni a boltot, és a “hybrid” keresésre adott találatokban végül megakadt a szemem az SGP Neo Hybrid 2 Color Series feliraton és ott volt, fekete szilikon, sárga keret, IN STOCK! BUY!

Most pedig várok, hogy a postás meghozza. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy kötöttem itt egy kompromisszumot. A tok amit rendeltem iPhone 4-hez való, így a némító gomb kivágása nincs annyira kiszélesítve, hogy a 4S gombja kényelmesen elférjen. Emiatt nem találtam meg először, mert csak a 4/4S termékek közt kerestem. Engem viszont ez a kis inkompatibilitás pillanatnyilag cseppet sem zavar, mivel a 4S valószínűleg kimarad nálam, ahogy a 3GS is kimaradt.

Kösse fel az Apple a gatyáját, mert elég nagyot kell durrantaniuk ahhoz, hogy nálam a 4-es formáját übereljék

u.i.: talán ez a fekete-sárga dolog többet is jelent? Úgy érzem ennek még lesz folytatása…

A számítástechnika egy bizonyos, nem is olyan távoli múltjában, úgy működtek a programok, hogy egyszerre mindig csak egy futhatott. Ez alatt azt kell érteni, hogy ha egy másikat szerettünk volna használni, akkor az aktuálisban el kellett mentenünk mindent, ki kellett belőle lépnünk és el kellett indítanunk a másikat, ahol meg kellett nyitnunk, amit szerettünk volna használni. Képzeljük el, hogy ebben a világban milyen lehetett egy telefonszámot átmásolni az email programból a naptár programba? Problémás.

A problémára megszületett a korszak megoldása, ami multitasking néven került be a köztudatba. Ez előző példánkat alapul véve, itt már egyszerre futhatott a levelező és a naptár program és egy egyszerű “task váltással” tudtunk egyikből a másikba lépni. Ez egy abszolút megoldás volt. Azaz a két program ténylegesen egyszerre futott, mindkettőnek megvolt a saját kibérelt processzor ideje és memória területe. Ebből következik ennek a megoldásnak a hátránya is, ha sok programunk fut egyszerre, azok sok erőforrást használnak, sok áramot fagyasztanak.

A mai operációs rendszerek mind így működnek, hisz a gépek erősek, a hálózati áram nem fogy el, és még a laptopokban is erőművek dolgoznak, meglehetősen nagy és nehéz akkumulátoroktól táplálva. Ezt így szépen megszoktuk.

Mi az én problémám? A mai okos telefonok már olyasmiket csinálnak, mint egy számítógép, de nem azok! Az emberek elmennek a lényeg mellett, mikor a kezükbe vesznek egy Apple telefont és azt mondják, hogy azon nincs is multitasking. Az Apple felismerte, hogy ennek a szónak ereje van, így használja, de valójában tényleg nem multitasking az, amit csinálnak. De a baj nem az, hogy az Apple annak hív valamit, ami nem az, hanem, hogy az embereknek nem azt akarják, ami kell nekik, hanem valamit, ami egy más környezetben egy hasonló problémára volt a megoldás.

Azzal kezdtem, hogy a multitasking egy megoldás egy problémára, úgy, ahogy a vonat megoldás két nagyváros közötti utazásra. A utasszállító repülőgép megoldás ugyanerre? Naná, de nyilván nem áll meg minden útba eső városban, viszont cserébe gyorsabb! Képzeljünk már el valakit, aki ül egy repülőn és azon sopánkodik, hogy “hát, jó-jó, de ez nem vonat, nem tudok leszállni félúton”.

Amit az Apple multitaskingnak nevez, az megoldás az eredeti problémára, és igazodik a telefonok erőforrás korlátaihoz. Mi a hátrány? Hogy a legtöbb dolog nem fog a háttérben folyamatosan futni, csak a zene, a helymeghatározás, push üzenetek fogadása, stb. Akinek ez nem elég, az pont olyan, mint aki a repülőn a vonat után sopánkodik.

Az egész média bullshit, a cikkekkel, hogy “höhö az iOS multitasking nem is igazi multitasking…” egy baromság! Naná, hogy nem az, ahogy a repülőgép sem vonat, FU! De ez így van jól!

Update: Eszembe jutott egy jó hasonlat: Van mondjuk egy betegség, amire kitalálnak egy gyógymódot és elnevezik X terápiának. Az emberek megtanulják, hogy X terápiával kezelik ezt a betegséget, sokan meggyógyulnak. Aztán jön valaki és azt mondja, hogy neki van egy másik megoldása. Az emberek szkeptikusak, ez nem az X terápia ez valami más… A valaki gondol egyet és azt mondja, ez is olyan, mint az X terápia és sokaknak ez elég, és használják és meggyógyulnak. Viszont mindig lesznek olyanok, akik azt fogják hangoztatni, hogy ez nem is igazi X terápia… de nem mindegy? A többség számára nincs különbség, mert mindkettőtől meggyógyulnak.
Szarrágók meg mindig lesznek, haters gonna hate!

Egy hosszabbacska dolog következik arról, hogy szerintem miért nem baj, hogy nem jött új design. Viszont előtte egy kis disclaimer:

Én eltökélt híve vagyok azoknak a dolgoknak, amik szerintem jók. Szeretem az iPhone-t, így boldogan racionalizálok bármilyen furcsa lépést, és aligha zavar, hogy talán becsapom magam, amíg ezzel azt érem el, hogy elégedett vagyok. Sok dologban nem vagyok ilyen határozott, de az iPhone kapcsán nincs bennem kétség. Szóval, amit alább írok az részben biztos fanboyság, de szerintem ha valaki kellően nyitott és velem gondolkodik, az megláthatja azt, amit én ebben jónak tartok. A többiek meg ne is olvassanak tovább.

Nem lett design váltás (iPhone 5 tokok ide vagy oda). Nem lett 4″-es meg nagyobb kijelző. Maradt minden olyan, mint tavaly. Szerintem ez jó így.

Én 2010 ősz óta használok iPhone 4-et. Előtte 2 évig volt iPhone 3G-m. Azelőtt pedig fogalmam sincs hány telefonom volt, de egy sem volt meg fél évnél tovább. Mi volt az, ami majdnem minden telefoncsere alkalmával elengedhetetlenül megtörtént? Vettem új tokot. Nem nagyon érdekelt, olcsók voltak, de nem is valami jó minőségűek és válogatni se nagyon lehetett. Nem akartam sok pénzt kiadni valamire, ami nem kimondottan jó, amit cserekor nem vesznek meg a telefonnal együtt és így gyakorlatilag pár havonta megy a kukába, de ettől még költség volt. Mondanom sem kell, költségből pedig elég volt ez az egy is legtöbbször. Más kiegészítőt már nem is vettem.

Az iPhone esetében ez máshogy volt. Mikor meglett a 3G, vettem hozzá egy nem olyan drága, de szerintem klassz tokot, amit mindaddig használtam, amíg el nem kezdett szétjönni. Ez kb. egy év után történt – jelezném az addigi leghosszabb idő nálam ugyanazzal a telefonnal. Akkor körülnéztem, és volt mit nézni, volt választék. Végül vettem egy másik, kicsit drágább és komolyabb SwitchEasy tokot, és egészen addig használtam (még egy év), amíg nem lett iPhone 4-em. Arra nem volt jó, így újat kellett vennem, de maradtam a SwitchEasy márkánál, és egy a korábbihoz hasonló, drágább modellnél, amit még most is használok, nagy örömmel.

Mi történne, ha most vennék egy iPhone 4S-t? Semmi, áttenném rá a régi tokot és kész. Ez pedig nem más, mint folytonosság. Azaz, használhatok egy kiegészítőt 2-3 évig, termékváltás esetén is. Ilyen távra már hajlandó az ember akár komolyabban is beruházni, a drágább pedig, azért valljuk be, a legtöbb esetben jobb is. Így teremtődik meg a minőségi kiegészítők piaca. Nem mintha eddig nem lettek volna drága cuccok, csak verseny nem volt. Most viszont beindult ez a piac, és új gyártók lépnek be rá, akik hozzák a költséges, de kimondottan jó dolgaikat, és folyamatosan újítanak. Nő a választék, és egyre több az innovatív megoldás. Megéri fejleszteni, új dolgokkal kísérletezni, mert megtérül. Csak 1-2 készülék formára kell koncentrálni, így lehet sok-sok különböző változatot csinálni, vagy egyet, ami viszont kivételesen jó, mint pl. az alábbi, ami kb. 20e Ft. Ennél kevesebbért ma mobiltelefont lehet venni.

Twelve South BookBook for iPhone 4

Mit csinál a konkurencia? Pár havonta hozzák, 3-4-esével a különbözőbbnél különbözőbb formájú telefonjaikat. Android telefonból állandóan van vagy 10 féle és biztos, hogy 2 hónapon belül a mezőny fele lecserélődik. Miért jó ez? Talán, hogy mindenki a neki legmegfelelőbb formájút vehesse meg, vagy hogy demonstrálják, a választás lehetőségét az iPhone-nal szemben? A sok típus, a figyelem megoszlása, az árverseny miatti hardveres megalkuvás pedig mind egy irányba mutat, hogy egy ilyen telefon nem tart sokáig, hamar elavul vagy tönkremegy.

Hol itt a fentebb említett folytonosság és a minőségi kiegészítők piaca? Sehol. Nincs ami beindítsa a versenyt. Ennek tetejébe nem hogy verseny nincs, de még versenyzők se. A rengeteg telefonnal és formával nem is nagyon lehet lépést tartani. Mit tehet egy kiegészítő gyártó cég? Megosztja a fokuszt és mindenre csinál valamit (ha van rá egyáltalán pénze). Csakhogy ezek nem lesznek minőségi kiegészítők. Vagy kinéz magának egy-két típust, csak arra gyárt, jó minőségben, és reménykedik, hogy a kiválasztott telefonok népszerűek lesznek és így az ő termékét is venni fogják. Itt viszont nincs verseny, legalább is nem sok. Elég ingoványos, nem?

Összehasonlításképp néhány népszerű készülék* (bejelentés dátuma), és a hozzájuk kapható tokok száma (és árintervalluma)**:

* a TopTenReviews oldal első néhány helyezettje (2011.10.08.) az iPhone 4 helyett a 4S-el az azonos design miatt
** a cases.com alapján (2011.10.08.)

Tagadhatatlan, hogy az Apple jókor startolt, és szép előnyre tett szert a lassan kapcsoló versenytársakkal szemben. Viszont pont ezt a piaci előnyt kihasználva engedheti meg magának, hogy ne váltson designt, és ezzel hozzájáruljon a folytonosság és egy kimagaslóan jó minőségű és változatos kiegészítő piac kialakulásához. Mindez pedig megteremti azt az exkluzív élményt, ami megerősíti az embert abban, hogy érdemes volt és érdemes lesz iPhone-t venni. A kör bezárult.

Racionalizálás: Kiváló minőségű kiegészítőket használok, és nem kell félnem, hogy újat kell vennem egy év múlva. Ha pedig mégis bejön az új design, akkor bejön, de az iPhone esetében még simán ráhúzhatok egy évet, mielőtt váltok, szóval stabilan ott a 2-3 év, így a kiegészítőbe fektetett pénzem megtérül. Szerintem, ez nekem jó, így az is jó, hogy nem jött új design.

Jövőre azért lesz valami újítás, lehet nem sok, de valami, és a lényeg: az iPhone-ban és egyáltalán az Apple termékekben sose lesz valami nagyobb/gyorsabb/erősebb csak azért, hogy lenyomják a konkurenciát. Akkor lesz, ha az Apple úgy gondolja, hogy annak nagyobbnak/gyorsabbnak/erősebbnek kell lennie, ahhoz, hogy a termék jobb legyen.

Ezzel kapcsolatban egy utolsó példa: sokan azzal vádolták az Apple-t, hogy másolja az Android értesítésekkel kapcsolatos felületét az iOS 5-ben. Tagadhatatlan, hogy előbb volt ilyen Androidon, de ha másolni akarták vola, akkor egy gyors .verzió frissítésben kihozzák egy az egyben ugyanúgy. Csakhogy nem ez történt. Megnézték, darabokra szedték, újra összerakták, majd akkor és abban a formában kihozták, amilyenben ők úgy gondolták, hogy jó lesz és ettől az iPhone is jobb lesz. Ez nem másolás, ez tanulás.

Múlt hét végén arra kényszerültem, hogy belejavítsak néhány javascript állományba Codában. Vágtam, ragasztottam és azt vettem észre, hogy beillesztés után a (c)-ből © lett. Volt ugyanis copyright szöveg a file-ok tetejében commentezve. Undo, szépen visszacsinálta, nem is foglalkoztam vele többet, sőt(!) néhány file esetében nem is csináltam vissza, az a “copyright a commentben kit zavar?”

Az… senkit, na de a function(C) { ... } helyett a function© { ... } már kellőképpen bekavart a Firefoxnak, Chromenak (illegal character). Szerencsére rájöttem kis kódböngészés után és kijavítottam, de maradt a kérdés, akkor most ez már így lesz? Nem írhatok le (c)-t anélkül, hogy automatikusan © legyen belőle? Na, ilyen nincs, nézzünk csak utána.

Aha… Vázolnám:
1. Van egy rendszer szintű szimbólum behelyettesítés, amit ki kell kapcsolni a System Preferences-ben (Meg akkor más az autospellinget is, ugye).
2. Ezután, ha újraindítjuk a programokat, már nem fognak automatikusan javítani.
Kivéve, ha a program a Mail vagy a Safari, vagy az iChat, vagy bármely olyan alkalmazás, ahol ezt alkalmazás szinten is lehet kapcsolni.
3. Ezekben ugye alapból be van kapcsolva és egyenként kell kikapcsolgatni.

Természetesen, ha ezt mind ilyen egyszerű lett volna végrehajtani elsőre, akkor nem lennék most mérges, de sajnos itt ökörködtem vele fél órát mire rájöttem a fenti – egyébként fórumokban talált – megoldások mely helyes kombinációja után jutunk a kívánt eredményre, hogy sehol sem autojavít az Oroszlán.

Végül írtam a Coda fejlesztőknek (még a probléma megoldása előtt kezdtem a levelet), hogy ha lehet, blokkolják ezt a kedves Lion funkciót, mert ez így elég macerás.

Hazafelé @Ila78 azt kérdezte, miért nem néztük meg Foursquare-en, hogy mi van a közelben. Igaza volt, meg is jegyeztem ezt a dolgot.

Ma egy bácsi lépett oda hozzám a Váci úton a zebránál, és mondott egy házszámot, hogy mit keres. Tippre egy jó 20 házszámmal jöhetett túl, de nem tudtam biztosan. A közelben láttam az Atlantisz Billiárd Szalont, de annak meg nem tudtam fejből a címét.

Elő a Foursquare, a Places fülön az első találatok közt volt az Atlantisz, címmel. Igazam volt 24 számmal jött túl a bácsi. Megköszönte és elindult visszafelé.

Egy kattintás volt. A Foursquare erre is jó.